❝ Kérlek, ne ítéld el magad ilyen szigorúan, kedvesem. Látom mindazt, amit csinálsz, és mindazt, ami vagy, és nem is lehetnék büszkébb arra az emberre, akinek engedtem, hogy a szívem a kezébe kerüljön ❞
Ez a könyvecske több annál, mint egy romantiku...
Soha senki meg nem értheti, hogy milyen az, amikor annyira akarod a másikat, hogy beleremegsz egyetlen pillantásába, egyetlen sóhajába, egyetlen lágy érintésébe. És akkor ott maradsz egyedül a veszett vágyaddal, mert őt, sajnos nem kaphatod meg. Más tervek, más jövő. Ő nem lehet a tied. Ő valaki másé. Két ember indult meg a belvárosi lakásból közös úticél felé. Az egyikük, a nő a kocsi ablakának döntötte homlokát és a fáradt vagy éppen türelmetlen embereket figyelte. A másikuk, a férfi nyugodt volt. Két hónapja először érezte azt, hogy nem kell feleslegesen stresszelnie. A mellette ülő személy illata, közelsége és a tudat, hogy kíváncsi rá, eléggé lenyugtatta őt.
Blaire Huggs csak az anyjának üzente meg, hogy merre járt és kivel töltötte az idejét. Még a nővérének se szólt. A testvéri kapocs közöttük még most sem volt a legjobb, talán már nem is lesz. A puszta tény, hogy a kocsiban minden egy olyan személyé volt, aki számára sokat jelentett, felért egy csodával. Megint abban a kocsiban ült, ahol fél évvel ezelőtt és megint ő vezette erektől duzzadó karjaival.
Blaire lehunyt szemmel, az ablaknak dőlt és hallgatta a rádiót, mely a háttérben szólt. Szürkésbarna íriszei most érzelmek kavalkádját mutatta, és ezért nem mert másfele nézni. Ezért hunyta le a szemét. Hol a félelem, hol a szeretet éledt fel. A nő ölébe ejtett kezeiben szorongatta a táskáját. A gondolatai folyamatosan ő körülötte jártak. Az illata ugyanis körbe vette, hallotta, ahogy levegőt vesz, vagy kiteszi az indexet. Megnyugtatta, hogy ott van. Él és vele van.
Ian Dornan meglepően csendesen vezetett. Nem akarta kizökkenteni őt abból a nyugodt világából, amibe csöppent. A pirosnál állt, amikor nem bírta tovább és hosszan végig mérte a pihenő nőt az ablaknak dőlve. Az ő autójában, ahol nem egyszer kényszerültek a hátsó ülésre, mert a vágyaik erősebben diktáltak. Amikor újra zöld lett a férfi ugyanolyan higgadtan hajtott tovább. Nem sietett, nem kapkodott. Élvezte a reggelt, két hónapja talán először.
Ian a fotózáson kívül, a nők nyelvén értett nagyon jól. Folyékonyan beszélte. Amikor bulizni ment, akkor öten biztosan ráakaszkodtak és úgy búgtak neki, mint egy kismacska. Sok barátnője lehetett volna, de neki csak egy kellett. Mindig csak egy. A barátai rémesen nyálasnak nevezték a férfit, de csak ő tudta, mit akar valójában.
Ian az anyjától és az apjától sokat tanult a nőkről. Mégis a nagypapája mondta neki a legjobb tanácsot, amikor bulizni indult. Amikor ő belépett a képbe, aki most a kocsijában ült, eszébe se jutott volna, hogy a nagypapájá igazat mondjon. Az pedig így hangzott; Aki igaz szerelemmel van irántad, soha nem fog elhagyni. Lehet ezer és ezer ok, vita, hogy feladja, de mindig talál majd egy okot, amiért maradjon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A mélygarázs csendes volt, amikor Blaire magassarkúiban lépkedett Ian mellé. Csak az ő cipői vertek zajt. Szorosan egymás mellett haladtak a liftig, amivel feljutnak a jó emeletre. A gondolataik messze jártak, de a főszereplők ugyanazok voltak. Ian izgatottságát azzal leplezte, hogy zsebébe rejtette kezeit. Blaire hátával nekidőlt a lift falának, és fekete cipőit figyelte. Lassan értek fel az ötödikre, ahol a férfi stúdiója is volt. Évek óta vágyott erre a helyre és Ian most büszke és elégedett tulajdonos volt. Dorian, a hely másik tulaja nem tudta egyedül fenntartani a stúdiót, így jött képbe Ian.
