Veszteni Érted [ JIN ff ] ÁTÍRÁS ALATT!!!

2. fejezet

Ha Eun szemszöge:

A falat bámultam és igyekeztem kizárni azt a zajt, ami a szomszéd szobából szűrődött át. A csomagjaim szanaszét hevertek körülöttem, még nem volt se kedvem, se energiám kipakolni- nem, hogy itt lakni... Nos igen, miután Unni lakótársáék felgyújtották a házat kénytelenek voltunk idecuccolni. A fiúk egész nap nem voltak itthon, így körül tudtam nézni, de most, hogy mindenki hazaért, muszáj a szobámban elütnöm az időt. A nővérem azt mondta, majd megszeretem a fiúkat, nagyon jó arcok. Ebben csak egyetlen kételyem volt: Kim Seok Jin, az az elmebeteg őrült, aki, amióta megjöttek (azaz kb másfél órája) bömbölteti ezt a zseniálisan béna zenét újra és újra. Pech, hogy a mellette levő szobát kaptam. De komolyan! Hogy kerülhettem pont én vele együtt a földszintre?! Jin csak azért lakik itt, mert itt található az örök szerelme: a konyha. Szívesen mentem volna az emeletre lakni, csakhogy a nővérem mindig ott aludt, amikor itt volt, úgyhogy egyértelmű, hogy az az ő szobája....Ahhjj, de akkor is!....

Nagy levegőt vettem és behunytam a szemem. Ekkor a dal ahhoz a ponthoz ért, amikor az átlagnál is hangosabb, mire hirtelen betelt a pohár, kiviharzottam a folyosóra és dörömbölni kezdtem a makulátlan tiszta ajtón.

-Jin a francba már, halkítsd le!!!- vertem a fát idegesen. Semmi reakció. Összeszorított fogakkal téptem fel a kilincset.

-JIN MI A FENÉT MŰVELSZ!?- üvöltöttem elképedve az ágyán nyugalmasan fekvő fiúra- Nem hiszem el, hogy ez alszik...- ráztam a fejem, és a bazinagy hangszórókhoz léptem, hogy kiszolgáljam magam. Miután kellően letekertem a hangerőt elégedetten hallgattam pár pillanatig a csöndet, bár a fejem még mindig zúgott.

-Héé, kapcsold csak vissza!- ült fel hirtelen a csapzott fiú, mire egy pillanatra összerezzentem, amiért ilyen hamar "tetten ért". Nem hiszem el, hogy felébredt a... A csendre? Ahh...

-Jin...- fújtam ki a levegőt, és igyekeztem nyugodt maradni- Este fél 9 van, és leszakad a csillár a szobámban ettől a borzalmas za...

-Hogy mi???- kerekedett el Jin szeme- Te...-fenyegetően kinyújtotta felém a mutatóujját.

-Igen?- néztem rá furán.

-Kifelé a szobámból! EZ NEM BORZALMAS ZAJ, EZ AZ ÚJ SZÁMOM, AMIN DOLGOZOM!

-BEALUDTÁL RAJTA, TE BAROM!- kiabáltam vissza.

-AZ UTCÁN AKARSZ LAKNI, TE KIS RI...

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Cha Ok lépett be az ajtón, mire Jin elharapta a mondatot.

-Hé Jin, mit is akartál mondani a húgomra? Te kis ri... ? -fonta össze a karját csalafinta mosollyal.

-Kis... Ri... Rinocérosz?

-RINOCÉROSZ??? Nem tudnál inkább valami olyat mondani, mint... rigó, akkor már?- förmedtem rá elképedve.

-Ez jutott eszembe rólad- nézett le rám lekezelően.

-Srácok, kérlek fogjátok vissza magatokat, zeng tőletek a ház!- próbált csillapítani Unni, de közbevágtam.

-Mert eddig nem zengett ettől a szartól?- böktem a hangszóróra.

-NE ÉRJ HOZZÁ!- ugrott oda Jin olyan nőiesen magas hangon sikkantva, hogy majdnem elnevettem magam. Éppen mondani akartam valami csípőset, amikor nővérem karon ragadott és kiráncigált a szobából. Mikor becsukódott mögöttünk az ajtó mérgesen nézett rám azokkal az átható szemeivel.

-Eun, légy kicsit elnézőbb Jinnel, konkrétan úgy ismert meg, hogy az ágyában húztad a lóbőrt...Amit őszintén nem tudom, hogy hogyan hoztál össze! Kérlek viseljétek el egymást! A kedvemért...