Veszteni Érted [ JIN ff ] ÁTÍRÁS ALATT!!!

15. fejezet

Ha Eun szemszöge:

Elérkezett a december. Ha Na-val megállás nélkül vásárolni járok, mert mindenkinek meg akarjuk találni a tökéletes ajándékot. A fiúk mostanában nagyon hajtanak, szinte alig látjuk őket. Barátnőm viszont egyáltalán nem szomorú, hogy a párja egy elfoglalt idol. Nagyonis büszke rá. Éppen a szüleimnek néztünk ajándékot, amikor Ha Na megszólalt.

-Na és, Jinnek mit veszel?

-Hümm....Fogalmam sincs, talán egy új, prémium serpenyőt.

-Miért nem adod neki magadat?-vigyorgott rám perverzen.

-Jézus, Ha Na! Nem, nem, nem és nem!

-Dehát tetszik neked! Sőt, szereted! És szerintem ő is eléggé kedvel téged-bökött oldalba bal könyökével.

-Jó, de...

-ÚÚÚ NÉZD! FOSZFORESZKÁLÓ GYERTYAAAAA!!!-szakított félbe, majd gyerekesen őrjöngve könyörgött, hogy vegyem azt neki karácsonyra. Ha tudná, hogy már megvan az ajándéka, HAHA. Egy barátságnyakláncot csináltam neki, nem is akármiből; pengetőkből. Megvettem két fekete pengetőt, mindegyikbe lyukat fúrtam, majd bőrszíjat kötöttem rá. Végül arany festékket az egyikre rákanyarintottam, hogy best, a másikra azt, hogy friends. Szóval ez lesz az ajándékom neki.*^* Plusz szereztem egy páros utazást egy hétvégére, amit már Cha Okkal is lebeszéltem, így Tae ajándéka is megvan. Nővéremnek jegyzetfüzetet tollakkal, Yoonginak egy kotta-mintás pulcsit, Hoseoknak cipőt, Namjoonnak telefontokot, Jiminnek egy yin yangos nyakláncot, Taehyungnak ugye a közös nyaralást, és Jungkooknak pedig egy óriási nyuszi plüsst terveztem adni. Hát, jó sokba fájt, de nem ez a lényeg! A szüleimnek most választottunk egy nagy beltéri vázát, és az egyetlen ember, aki ajándék nélkül maradt, az Jin. Nem tudom, hogy mit adhatnék neki. Legutóbbi akciója teljesen összezavart, fogalmam sincs, hogy akar-e valamit, vagy sem. Jó, bevallom, néha, de csak nagyon, nagyon néha eljátszom a gondolattal, milyen is lenne, ha én lennék az ajándéka. Romantikusan megcsókolna, megpörgetne, és elmondaná, hogy mennyire szeret, és hogy legyek a barátnője, a perverzebb részeket meg már hagyjuk. Végül mindig elvetem ezt az ötletet, mert egy: tuti beégnék, ha nem viszonozza az érzelmeim; kettő: ki az az egoista barom, aki magát ajándékozza?

Jin szemszöge

-Nem, nem vagyok szerelemes Ha Eun-ba!-morogtam ma már harmadjára a konyhában álló 7 személynek. ( Igazából csak hat, mert Namjoon tudta az igazat ). Nem veszthettem el a büszkeségemet! A fogadás már rég nem érdekelt, viszont nagyon sértette az egómat, hogy nem nekem lett igazam...Majd újév után szépen elmondom nekik, hogy szerelmes lettem, és senki sem tudja meg, hogy már előbb szemet vetettem Eun egész lényére.

-Ugyan Hyung, már egy ideje látszanak a valódi érzéseid!

-Nem tagadhatod, a HaJin egy elég erős kombináció-okoskodott Tae.

-Aissh, már fáj tőletek a fejem! Amúgy is mindjárt karácsony! Nem lehetne majd az ünnepek után csesztetni ezzel?-néztem rájuk könyörgőn.

-Jó, de akkor be kell ismerned, hogy vesztettél. Ha nem ismered be, bizonyítékokkal fogjuk bizonyítani ( XD ), hogy igazunk van-nézett rám Cha Ok félmosollyal.

-Milyen bizonyítékok?-horkantam fel gúnyosan, a magabiztos énemet mutatva, pedig belül egyáltalán nem voltam az. Megtalálták volna a naplómat? Esetleg a fotókat, vagy a levelet? Uhhh...Mindegy, mutassunk kemény külsőt!-Semmi bizonyítékotok nincs!-mondtam, majd feltrappoltam a szobámba.

Kiterültem az ágyamon. A szoba sarkából gúnyosan nézett rám a kupac ajándék, amit a többieknek szántam karácsonyra. Nem sokat vesződtem a kiválasztásukkal, ugyanis a lényeg Ha Eun meglepetése volt. Még mindig nem találtam ki, hogy mit adjak neki. Ahj, annyira szerencsétlen vagyok! Nem érzem magam igazi férfinak . ㅜ_ㅜ Viszont, a még ki nem talált ajándék mellet, ott van az is, hogy az ünnepek alatt szeretném bevallani a szerelmem. Gondolkoztam mindenen. Konfetti ágyúk, lovak, vagy mit tudom én, de aztán rájöttem: ez nem lehet feltűnő, mert a tekintélyemnek annyi lenne. Már arra is gondoltam, hogy nem érdekel, csak elmesélem Ha Eunnak az egész történetet: utáltam, megkedveltem, fogadás, nem mertem elbúcsúzni, rájöttem, hogy szeretem, szerencsétlenkedtem, és itt vagyok. Fogalmam sincs...mindenesetre neki kéne állnom az ajándékkeresésnek...