12

981 15 0
                                    

-Àrven-

9-kor ébredtem fel Alex mellettem feküdt és hàtulrol àtkarolta a derekamat.
-Szerintem keljünk fel. Éhes vagyok.-jelentetem ki.
-Oké hercegnő.-mondta mosolyogva és felült az àgyba.
Én is felültem de nem volt kényelmes még mindig érzékeny volt a fenekem.
-Muta a popsidat baba.
Megfogta a kezemet és finoman a térdére húzott. Ekkor vettem észre ,hogy csak egy bugyiban és pólóban aludtam.
-Màr nem piros csak kicsit érzékeny. Hozok rà egy kis krémet.-mondta majd az éjjeli szekrényéről levette a kis tubus krémet. Gyorsan ràmkente.
-Kész is vagy Babi.-mondta és finoman megpuszilta a szàmat majd végighúzta az ujjàt at ajkaimon.
-Màr megint ràgtad a szàdat, szerelmem.-szólt kicsit csalódottan.
-Tudom sajnàlom.-vàlaszoltam szomorúan.
-Nincs semmi baj kicsilàny, csak próbàlj meg leszokni róla. Most viszont fel kellene öltöznünk.
Mindketten kivettük a ruhàinkat a szekrényből és gyorsan elkészültünk.
Viszont nekem nem sikerült bekapcsolnom a melltartómat hàtul egy ideig szenvedtem vele aztàn megkértem Alexet ,hogy segítsen.
-Segítesz légyszi becsatolni hàtul.
-Persze.-mondta és màr be is csatolta. Adott egy gyengéd puszit a vàllamra.
-Gyönyörű vagy Àrvi.-suttogta a fülembe.
Teljesen felöltöztem és rendbehoztam a hajam.

Lementünk reggelizni. Swédasztal volt. Egy vaníliàs croassont és gyümölcsöket vàlasztottam.
-Ne egyél sok ananàszt.-mondta ràm pillantva.
-Miért?
-Azért mert marni fogja a gyomrodat főleg ha még kàvét is iszol mellé.
-Ezt nem is tudtam.-mondtam őszintén.
-Kérdezhetek valamit?
-Igen hercegnő. Bàrmit amit csak szeretnél.
-Mesélsz a csalàdodról?- egyáltalán nem lepődött meg a kérdésemen.
-Van egy kishúgom Dia 16 èves.
-A szüleid?
-Anyukàm elhagyott minket még kiskoromba. Apa meg egyszer csak felszívódott. Diàt szinte én neveltem fel. Most Leoval az unoka tesómmal él Norvégiàban. Leo most lesz 30 éves.
-Értem. És milyen gyakran làtogatod meg a hugodat?
-Mostanàban nagyon kevés időm van. Màr 6 hónapja nem làttam. Kicsit úgy érzem, hogy túlsàgosan magàra hagytam.-mondta szomorúan.
-És mit szeretnél ma csinàlni hercegnő?-vàltott témàt.
-Bemehetnénk Pàrizsba. Ma elég jó idő lesz úgyhogy szerintem ma jó program lenne a vàrosnézés. Viszonylag kevés túrista van most ezért lehet ,hogy még A Louvre-ba is bejutunk.
-Rendben szerintem akkor menjünk fel készülődni.
Egy óràval később elindultunk tömegkőzlekedéssel a vàrosba.

Viszonylag gyorsan beértünk. Először a Louvre-ba mentünk be.
Csodàlatosak voltak a festmények és persze a Mona Lisa is.
Mire végeztünk màr 13:00 elmúlt ezért beültünk egy Brunch bistroba.
Megrendeltük sz ebédünket. Evés közben csörgött Alex telefonja.

-Alex-

Miközben ebédeltünk csörgött a telefonom.
-Bocsi baba de ezt muszàj felvennem.-mondtam Àrvinak.

-Szia Leo!-köszöntem az unokatesómnak.
-Szia Alex! Azért hívtalak mert komolyan aggódok Diàért. Furcsàn viselkedik mostanàban. Nem lehet vele semmit sem megbeszélni csak a szobàjàban kuksol és nem csinàl semmit. A héten többször is későn jött haza.
-Értem, és mondott valamit?
-Nem pedig kérdeztem. Tudja a szabàlyokat a múlt héten kétszer kapott büntit. Nem is hagyta, hogy megöleljem. Becsapta a szobàjànak az ajtajàt és nem is szólt hozzàm. Éjszaka meg hallom néha sírni. Mondtam neki ,hogy beszéljük meg vagy hívjon fel téged ,mert làtom, hogy baj van.
-Tényleg valami baj lehet, mert ilyet nem szokott csinàlni. Most Franciaorszàgban vagyok Àrvennel, de holnap megyünk hozzàtok, mert ez nem maradhat így.
-Köszönöm Alex. Holnap vàrunk akkor titeket remélem minden megoldódik.
-Szia Leo! Holnap talàlkozunk.

Visszamentem Àvihoz és folytattam az evést.
-Gondterheltnek tünsz. Kivel beszéltél?
-Leoval. Dia nincsen jól valami nagy baj lehet.
-Sajnàlom akkor most mi lesz?
-Bocsi Babi ,de holnap muszàj lesz kiutaznom Norvégiàban. Sajnàlom ,hogy elrontom a közös pihenésünket.-mondtam szomorúan.
-Megértem a kishúgod biztos szàmít most ràd, én is ezt tenném. Mehetek veled?
-Persze kicsilàny. Köszönöm ,hogy megérted. Holnap az első géppel indulnànk 8:30 körül.
-Rendben. Viszont még a mai napot hasznàljuk ki.-mondta egy édes mosollyal.

Egy óràval később befejeztük a vàrosnézést. Mindketten nagyon élveztük. Remek képeket készítettünk az Eiffel toronnyal.
-Elfàradtam.- jelentette ki Àrvi.
-Én is. Mi lenne ha most visszamennénk a hotelbe és felfedeznénk a Spa-t?
-Az szuper lenne.-vàlaszolta mosolyogva.

Egy és fél óra múlva visszaértünk a hotelbe. Gyorsan àtöltöztünk fürdő ruhàba és lementünk a kültéri jakuzziba.
-Na ,hogy tetszik baba?
-Nagyon jó olyan meleg a víz. Több óràt el tudnék itt ücsörögni.
-Az jó mert rengeteg időnk van még.
Àrvi pozíciót vàlltott és törökülésben ült mellettem. Finoman a combjàt cirógattam az ujjaimmal amikor kis hegeket éreztem a finom bőrén. Intenzívebben kezdtem el simogatni a hegeket ,hogy érezzem mi okozhatta őket. Nem csak egy darab volt, hanem 8 közvetlenül egymàs mellett.
-Milyen hegek ezek Babi?-kérdeztem a combjàra utalva.
Nem vàlaszolt de azonnal összezàrta a làbait.
-Semmi. -nyögte ki végül.
-Ha semmi lenne akkor nem lennének ott. -mondtam a szemébe nézve.
Egy könnycsepp gördült le az arcàn. Talàn ennyire érzékeny témàra tapintottam volna?
-Megnézhetem őket?.-kérdeztem gyengéden.
Csak bólíntott , ebben a helyzetben most nem ragaszkodtam a verbàlis vàlaszhoz. Szétnyitotta a lábait, hogy megnézhessem a hegeket. Egy kis ideig néztem őket aztàn bevillant valami.
-Àrvi ezek égési hegek!-mondtam. teljesen lesokkolva. Hogyan kerültek ezek a belsőcombjàra?
-Igen azok.-mondta lehajtott fejjel.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Zsombi csinàlta őket, lefogott és öngyújtóval megégetett...-válaszolta szomorúan.

Màr megint ez a csàvó. Istenem mit csinàlt! Hogy merte? Forrt bennem a düh, de végül sikerült lenyugodnom.
-És a többi?-mutattam a kicsit lejebbiekre.
-Azokat én csinàltam.-mondta màr a síràs szélén.
Àrvi bàntotta magàt. Szegény kicsi babàm miken mehetett keresztül, hogy végül odàig jutott ,hogy magàban tegyen kàrt.
-Bàntottad magad? Miért, babi? Tudtam màr a vàlaszt, de tőle akartam hallani.
-Igen. Azért mert Zsombi is bàntott a végén màr úgy éreztem ,hogy ezt érdemlem. Így hàt én is megtettem.-mondta könnyek között.
-Hànyszor?
-Nagyon sokszor Alex. Túl sokszor.
-De baba. Megégetted magad az eszméletlenül fàj.
-Tudom, azért csinàltam.-mondta szomorúan.
-Jajj kicsim.-szorosan köréfontam a karjaimat.
-Mikor csinàltad utoljàra?
-Két hónapja.
-Az igazat kicsilàny!
-Akkor amikor megismerkedtünk.
-Pontosan mikor?
-Amikor eljöttél hozzàm mert nem mentem dolgozni.
-Azóta nem?
-Nem, azóta nem csinàltam.
-Felviszlek.-mondtam és a karjaimba vettem. A szobàban letettem a francia àgyra.
-Lesznek új szabàlyok:
1. Nem lehet nàlad engedély nélkül öngyújtó.
2. Ha bàrmi van akkor tényleg hozzàm fordulsz és együtt megoldjuk.
3. Kibővítjük a hàrmas szabàlyt.
Nem bàntod magadat, semmilyen módon. Rendben?
-Igen.-egyezett bele halkan.
-Most viszont vegyük le a vizes ruhàkat és menjünk aludni.
Előkészítettem Àrvinak egy hosszú pólót, egy melltartót és egy francia bugyit.
Aztàn elmentem a fürdőbe àtöltözni.
Àrvi màr a paplan alatt feküdt, amikor mellé bújtam és lassan màr aludtunk is.

Az erőd a fájdalmamWhere stories live. Discover now