Az erőd a fájdalmam

13

-Alex-

7-kor keltettem fel Àrvit. Olyan aranyosan szuszogott mellettem egész éjszaka.
A mellkhasomon pihentette a fejét amikor màr felkelt.
-Hercegnő, jó lenne ha lassan felöltöznél mert még reggelizni és pakolni is kell.
-Rendben, de előtte kérek egy homlok puszit.-mondta fàradtan.
Megsimogattam a homlokàt és adtam rà egy finom puszit.
Felöltöztünk és lementünk reggelizni.
Két croassant ettünk.
-Hozzak neked is kàvét?-kérdezte.
-Igen köszi. Te milyet iszol Baba?
-Dupla esperessot.
-Kicsilàny, csak egy espressót igyàl mert nagyon fel lennél pörögve kettőtől. Én egy capuccinot kérek.
Àrvi hozta is a kàvékat. Reggeli utàn felmentünk pakolni és kicsekkoltunk a szobàból. Hívtunk egy taxit és màr indultunk is a reptérre.
Leadtuk a csomagjainkat majd felszàlltunk az Oslo-ba tartó gépre.

-Àrven-

-Írok Anyukàmnak ,hogy tudja hol vagyunk.-mondtam Alexnek.
-Rendben így biztosan nem fog aggódni érted.

Írtam is Anyunak:
-Szia Anya. Most szàlltunk fel a Norvégiàba tartó gépre. Elmegyünk meglàtogatni Alex csalàdjàt.
Puszi:Àrvi

A repülőút elég unalmas volt, ennek ellenére egész gyorsan elrepült az a két és fél óra.
11:15-kor szàllt le a gépünk. A csomagfelvétel utàn ismét taxiba ültünk.
-A Lion Rezidenciára, kérem.-mondta Alex a taxi sofőrnek.
-Baba ez körülbelül egy, egy és fél óràs út lesz.
-Oké de addig beszélgessünk.-vàlaszoltam.
-Te itt nőttél fel?-kérdeztem kívàncsian.
-Nem Babszi, a szüleimmel az az Apukàmmal hollandiàban éltünk. Aztàn amikor 17 lettem Diàval Leohoz költöztünk.
Amikor végre kiértünk a fővàrosból gyönyörű làtvàny tàrúlt a szemem elé. Csodàlatos hegyek, hàzak és rengeteg fa, zöld terület.
-Ez csodàlatos!-mondtam elàmulva.
Alex erre elmosolyodott.
-Igen gyönyörű. Nagyon szerettem itt élni.
-Leo egyébként mit dolgozik?
-Több elektronikai cége van.
-Az szuper.

A taxi elkezdett lassulni majd megàlt egy Alex hàzàhoz hasonló villa előtt.
-Megjöttünk hercegnőm.-mondta Alex majd kinyitotta nekem a kocsiajtót.
Elég gyorsan megérkeztünk. Talàn ennyire elbeszélgettük az időt?

-Alex-

Kivettük a bőröndöket a taxiból. Becsöngettem, egy pàr perc múlva Leo nyitott ajtót és beengedett minket.
-Szia Alex, olyan régen làttalak.
-Én is Leo. Jó újra làtni!-mondtam egy baràti ölelést követően.
-Leo, ő itt a baràtnőm Àrven.
-Àrven, Leo az unokatesóm.
-Szia Àven!
-Szia.
-Hol talàlom a mosdót?-kérdezte.
-Ezen a színtem balra.-vàlaszolt Leo.

-Mi addig üljünk le Alex.
-Dia nincs még itthon?
-Nincs 13:00-kor végez csak a suliban.
Nem akartam a telefonban mondani Alex, de a múlthéten talàltam egy zacskó füvet és két doboz cimke nélküli kapszulàt Dia asztalàn.
-Azokat meg honnan szedte? Ràkérdeztél?
-Igen, de faképnél hagyott és magàra zàrta a szobàjàt. Aztàn sírva jött ki hajnalban. Komolyan aggódom érte. Mindjàrt idehozom a kapszulàkat hàtha ketten okosabbak leszünk.
Eközben Àrvi visszatért és elhelyezkedett mellettem a kanapén. Pàr perc múlva Leo visszajött a kezében a két gyógyszeres dobozzal.

-Ezek mik?- nézett rám kérdőn Àrvi.
- A múlthéten talàltam Dia szobàjàban egy zacskó fűvel együtt.-szólalt meg Leo.
Kinyitottam az egyik dobozt és a kezembe öntöttem pàr pirulàt.
Àrvi egyet pillantott a gyógyszerekre és elsötétült az arca.
-Tudod mik ezek Baba?-kérdeztem.
-Ööö....igen, ez hànytató és hashajtó.
-Ez honnan tudod?-kérdesztük egyszere Leoval.
-Ugye tàncoltam és ott sokan szedtünk ilyeneket.
-Te is ?
-Igen szinte mindenki, de nagyon veszélyes bele is lehet halni. A csoportunkból is meghalt egy làny mert megrepedt a gyomra...
Àrvent a bejàrati ajtó nyílàsa szakította félbe.
Dia lépett be. Nagyon megvàltozott, sokkal vékonyabb lett és a szeme is ki volt húzva.

-Dia-

Gondtalanul léptem be a házunkba. Felnéztem és meglàttam a bàtyàmat Alexet.
Na szuper màr csak ő hiànyzott!

-Szia Dia.-köszönt Alex.

Én rà sem hederítettem csak elindultam felfelé a lépcsőn.

-Dia, nem mész sehova! Beszélnünk kell!-szólt rám Leo szigorúan.
-Na ide figyeljetek mindketten! Egyikőtök sem parancsolgathat nekem. Te Alex, le se szarsz màr vagy 6 hónapja. Hogyhogy egyszer se bírtàl felhívni.
Te pedig Leo, csak dolgozol. Ha valamit rosszat csinàlok csak büntetéseket osztogatsz. Nem is szerettek!-mondtam teljesen kiakadva  már a sírás szélén.

-1.Vigyàzz a szàdra bogyócska!
  2. Magyaràzd meg ,hogy mik ezek!
-mondta a bàtyàm szigorúan.

Az előtte lévő asztalon két gyógyszeresdoboz és egy csomag fű volt.

-Azok a szobàmból vannak? Jajj, kérlek ne tegyetek màr úgy mintha érdekelne. Egész eddig le se szartatok. Most meg hírtelen szàmonkértek. Nem is tudjàtok ,hogy mi van velem.
-fakadtam ki. Felrohantam a szobàmba és csak sírtam.
Alex dörömbölt az ajtómon.
-Engedj be Dia vagy baj lesz!-mondta fenyegetően, de ikább reménytelenséget éreztem a hangjában semmint haragot.

-Hé Alex nyugi! Hagyj neki egy kis időt.-hallottam egy ismeretlen női hangot.
-Nem lehet. Nem normális ,hogy ilyeneket csinàl, még gyerek! Beszélnem kell vele!-szólt a bàtyàm kicsit nyugodtabban.
-Nem Alex, túl ingerült vagy. Inkàbb majd én. -ajánlotta fel az ismeretlen hang.
Alex léptei elhalkultak, gondolom lement a lépcsőn.

-Szia Dia. Àrven vagyok Alex barátnője. Segíteni szeretnék. Tudom ,hogy most nagyon feldúlt vagy, de aggódunk érted, a fiúk is tudjàk ,hogy valami baj van. Engedj be kérlek.

Felàlltam az àgyról és beengedtem. Szükségem volt valakire
Csendben leültünk az àgyamra. Egy ideig néztük egymást aztán végre sikerült összegyüjtenem annyi bátorságot, hogy megszólaljak.
-Szóval akkor Alex baràtnője vagy.
-Igen.
-Hàny éves vagy?.
-18.
-Mire gondoltàl amikor azt mondtad, hogy megérted?
-A hashajtóra és a hànytatóra gondoltam. Én is szedtem ilyeneket amikor tàncoltam.
Hàt erre a vàlaszra nagyon nem szàmítottam.
-A fiúk is tudjàk ,hogy milyen tablettàk?
-Igen tudjàk. Miért hasznàlod őket?-kérdezte.
-Azt hittem ,hogy mindenki megutàlt, egy idő utàn màr én is utàltam magam. Ekkor kezdődött el a hànytatàs. Màr több hónapja tart és màr nem bírok leàllni. Félek. -mondtam őszintén.
- Leo még azt se vette észre ,hogy egész éjszaka sírok.

-Ezért most biztosan utàlni fogsz, de muszàj elmondanod Alexnak. Nagyon aggódik.
-Rendben csak nem tudom hogyan.
-Gyere.-mondta és àtölelt.
-Bennem megbízhatsz, bàrmikor itt leszek.-mondta egy bàtorító mosollyal.

Kisétàltunk a szobàmból majd lementünk a földszintre.
Alex és Leo a kanapén ültek és beszélgettek.
-Alex , szeretnék veled négyszemközt beszélni.-mondtam bàtortalanul.
-Persze ,Dia.-mondta és elindultunk a szobàmba.

Leültünk az àgyra. A csöndet végül Alex törte meg.
-Sajnàlom bogyócska. Nem kellett volna így kiakadnom ràd, csak aggódtam a kishúgomért.-mondta szomorúan.
-Én is sajnàlom amiket mondtam.
-Kérlek mondd el ,hogy mi történik most veled. Ezek a gyógyszerek meg a fű. Hogy jutottuk idàig?-kérdezte megsimogatva az arcom.
-Alex, én utállom magamat. Mindenért, az alakom miatt ezért hànytatom magam. Próbàltam abbahagyni ,de nem megy.
-Jajj Dia, ne sírj. Megígérem ,hogy mindent megoldunk.-Szorosan àtölelt.
-És mire kellett a fű?
-Arra ,hogy tompítsa a fàjdalmat.-vallottam be szomorúan.
-Holnap megbeszéljük a dolgokat Leoval. Rendben?
-Igen.-mondtam fàradtan.
Alex a hajamat simogatta, a többire nem emlékszem, mert elaludtam.

-Àrven-

Màr elég késő volt, Alex sétàlt be a szobànk ajtajàn.
-Nem is hittem el, hogy miket mondott. Ez borzasztó. Jobban oda kellett volna figyelnem!
-Alex ne hibàztasd magad. Nem tehetsz róla.-mondtam nyugodtan.
Szorosan öleltük egymàst , most nagy szükségünk volt egymàsra.