A múlt fájdalma,a jelen boldogsága(Jikook)

1.fejezet

Korán reggel már az irodámban ülök,és a hatalmas ablakon keresztül bámulom Seoul utcáit.Már ilyenkor is tömve van a város,mindenki igyekszik valahova.
Október van,de még mindig szép időnek örvendhetünk.
Ajkaimhoz emelem a reggeli éltető folyadékom,és elmerengek az életemen.
A szüleim Busanban élnek,én is ott születtem,és végeztem el a tanulmányaimat.Aztán ideköltöztem Seoulba,a jobb jövő érdekében.Először futárként dolgoztam,és egy menhelyen segédkeztem.Később egy kis kávézóban,pultosként.Nem mondom hogy könnyű életem volt,de ebben a kis kávézóban kezdődött minden.Ott figyeltek fel rám,és kezdődött a modell karrierem.És még valami,amiről nem szívesen beszélek,mert a mai napig egy fájó pont az életemben.Ez tett engem olyanná,amilyen most vagyok.Kegyetlen,rideg,és megközelíthetetlen.Nem engedek magamhoz közel senkit.
Egyetlen barátom van,Min Yoongi.Ő minden kis részletet tud az életemről.Mindig mellettem volt a nehéz időkben is.Egyedül ő tudja,milyen is az igazi énem.És egyben ő a személyi asszisztensem a cégemnél.
Itt vagyok 27 éves,Enyém Seoul legnagyobb divatcége a PJM vállalat.Divatfotózással foglalkozunk.Három éve vezetem a cégemet,ami igen szépen fejlődik,és jövedelmezik.
Nem panaszkodhatom,27 évesen ezt nem mindenki mondhatja el magáról.Sokan csak álmodnak ilyen életről.Boldognak kellene lennem,de mégsem vagyok.A napjaimat egyedül tengetem.Magányos vagyok.
Gondolataim közül egy kopogás rántott vissza.
-Tessék.-szóltam ki,és azonnal be is nyitott az irodámba kedves barátom.
-Szasz főnök.-köszönt nekem hanyagul,és ledobta magát az egyik fotelre.
-Megmondtam hogy ne hívj így,mert az utcán találod magad.-válaszoltam ridegen.
-Nagyon frusztrált vagy Jimin,történt valami?-kezdte felsőjét piszkálni.
-Semmi érdekes,mond miért jöttél?-sóhajtottam nagyot.
-Csak emlékeztetni szeretnélek a holnapi fotózással kapcsolatban a HD vállalatnak.-rakott le egy halom papírt elém,mintha nem lenne még elég.
-Köszi Yoongs,nem is tudom mi lenne velem nélküled.-jegyeztem meg szarkasztikusan.
-Ó ez kedves tőled Jimin.-teszi kezét szívére az én lökött barátom.
-Mindent előkészítettetek a fotózáshoz?Díszlet?Ruhák időben ideértek?
-Természetesen minden elő van készítve.-tájékoztat Yoongi
A Harley Davidsonnak lesz egy őszi fotózásunk.Imádom ezt a stílust.Fasza motor,bőrdzseki...ahh meghalok érte.
-Jackson is felkészült már?
Jackson az egyik legtehetségesebb férfi modellünk.Rengetegen dolgozunk itt.Egytől-egyig mindenki nagyon tehetséges.És szerintem ki merem mondani,Yoongi nélkül elvesznék.Nem azt mondom hogy szétszórt vagyok,mert igenis kézben tartom a dolgokat.De azóta a bizonyos nap óta,néha én sem vagyok önmagam.Pedig lassan már két éve történt.Nem is akarok arra a napra gondolni,mert összeszorul a gyomrom.Azóta folyamatosan rémálmok gyötörnek.Yoongi mondta már,hogy keressek fel egy pszichológust,de én ahhoz túl makacs vagyok,és én bizony tuti nem megyek dilidokihoz.Kívül mutatom hogy minden rendben van,nem is gondolják,hogy folyamatosan a démonjaimnal küzdök.De belül...belül már rég halott vagyok.
Gondolataimból Yoongi rántott ki.
-Persze,Jackson is nagyon várja,hisz tudod milyen.
-Köszi Yoongs,elmehetsz.Nekem még van egy-két papírmunkám,gyors befejezem,utána én is megyek.
-Rendben Jimin.Köszönöm.Azért ne maradj túl sokáig,pihenned is kell.-mondja aggódva az én drága barátom.
Nyugi meglesz.
-Szia Jimin,holnap tali.
-Szia Yoongs-köszöntem el legjobb barátomtól,és beletemetkeztem a papírmunkába.

Sziasztok!Ha olvassátok ezt a sztorit,nézzétek kérlek a fejezeteket,mert a watti valamiért összekeverte,és nem tudom sorba rakni.
Köszönöm ha olvasod💜💜

Jikook is real💜💜