A múlt fájdalma,a jelen boldogsága(Jikook)

15.fejezet

Jimin szemszög

A vasárnapom egész nyugis volt,mivel szombaton mindent megcsináltunk a farmon,így John bácsival töltöttem az egész napot.
Annyira sajnálom hogy elmegy,a szívem szakad meg.
Nagyon jól elvoltunk egész nap.
Főzőcskéztünk,jobban mondva John bácsi,mert én igen keveset konyítok mindenhez,amit főzésnek hívnak.
Filmet néztünk,kimentünk lovagolni,rengeteget beszélgettünk,és nosztalgiáztunk.
Sírtunk,és nevettünk.Felidéztük a múltat,s a sok közös gyönyörű emlékeket.
Borzasztóan fog hiányozni.
Most pedig hétfő reggel van,itt ülök az irodámba,és azon agyalok,hogy kit fogok találni John bácsi helyett.
Ötletem sincs.
Felkapom a telefonom,és tárcsázom Yoongi irodáját.
- Jó reggelt Yoongs,be tudnál jönni az irodámba? - most annyira jól esik hallani a hangját,össze vagyok zuhanva teljesen.
- Jó reggelt Chim,persze,mindjárt ott vagyok. - válaszolja egyetlen zöldhajú barátom.
- Yoongs,kérlek hozz nekem egy kávét is. - veszem elő legcukibb hangomat,aminek úgyse tud ellenállni.De tudom,hogy az éltető folyadékom nélkül  úgysem jönne.
Még öt perc sem telt el máris kopogtak az ajtómon,egy hangos'gyere'után,barátom be is lépett az irodámba.
- Hello Jimin,itt a kávéd.Hú baj van? - nyújtja át nekem italomat,majd letelepszik az asztalom előtti székre.
- Kösz Yoongs.Baj?Csak az van.John bácsi felmondott,szerdán utazik vissza Amerikába. - regélem el neki a tényeket gyorsan.
- Hogy mi?Felmondott?Mi..miért? - értetlenkedik barátom,úgy látom őt is lesokkolta a hír.
- Rákos a lánya,rosszabbodott az állapota.Megértem hogy vele akar lenni,ez természetes,hisz nem tudni mi lesz vele. - sóhajtozom,és még mindig nem akarom elhinni.
- Ohh..sajnálom.És mi lesz így?Ki fogja intézni a farmot?Baszki Jimin egyedül ez nem fog menni.
- Pontosan tudom Yoongs.De áruld el,ki akarna egy farmon dolgozni manapság?Nagyon nehéz lesz megbízható munkaerőt találni. - kiakadok,komolyan nem tudom mit csináljak.Úgy érzem elvesztem.
- Adjunk fel egy hírdetést az újságba,hátha lesz érdeklődő.
Csinálunk egy állásinterjút,és így el tudod dönteni.Kérünk önéletrajzot,így ki tudjuk szűrni az esetleges jókat.Mert azért olyat mégsem vegyél fel,aki azt sem tudja,hogy néz ki egy ló. - erre elröhögöm magam,olyan lökött ez az én Yoongim.De én így imádom.
- Segítesz?Fogalmam sincs hogy fogalmazzam meg.
- Hogyne segítenék?Azért vagyok az asszisztensed nem?A meghallgatást hol szeretnéd?Otthon vagy itt? - na ez egy jó kérdés,de drága barátom mindenre gondol.
- Csakis itt,nem akarok azért vadidegeneket beengedni a magánszférámba. - az az otthonom,az tabu,nem szeretném ha tudomást szereznének róla,hol élek.
- Teljesen jogos.Oké,akkor megírom a hírdetést,és majd te rámondod az áment.Jó lesz így?
- Tökéletes,és köszönöm. - nem is tudom mi lenne velem Yoongi nélkül.
Annyira odafigyel minden kis apró részletre.Sajnos én Tae halála óta,borzasztó szétszórt vagyok.Nem tudom valaha leszek-e  a régi.
Megbeszéltünk mindent,majd visszament az irodájába.
Teljesen el vagyok keseredve.
Mi a fene lesz így?Mi van,ha nem találok senkit?Biztos nem adom el a lovaimat,arra képtelen lennék.
Ma ebédelni sincs kedvem elmenni,inkább rendelek egy pizzát.Jobban mondva kettőt,mert Yoongi is velem tart.

Már jóízűen falattozzuk a pizzánkat,mikor megszólal kedves barátom.
- Kész a hirdetés. - csámcsog Yoongi,mást ezért biztos nyakonbasznék,de tőle még ezt is elnézem,inkább jól megmosolygom.Mint egy öt éves komolyan.
- Na muti. - nyújtom kezem a papír felé,amire a szöveget írta.

Álláshirdetés

Megbízható munkaerőt keresek Seoultól keletre,egy kis farmon.
Feladat:Állatgondozás,ami öt lovat foglal magába,farm körüli teendők.
Mit adok cserébe?:Jó fizetés,ottlakási lehetőséggel.
Feltételem:Rugalmas és megbízható legyél,szeresd az állatokat,szélhámosok kíméljenek.
Ha felkeltettem érdeklődésed,dobj egy e-mailt,önéletrajzzal együtt a következő e-mail címre.:
PJM.@gmail.com
Tel szám:+82-2-2295-3468

  - Yoongi,ez szuper!Intézd,minél előbb.Holnap már legyen benne az újságban. - nagyon belelkesedtem,remélem találok egy normális embert.
Még beszélgettünk egy kicsit,és mindenki ment a dolgára.
Benéztem én is a műterembe,ahol most egy kisebb fotózás folyik.
Ilyenkor nem szoktam ott lenni,tudjak a dolgukat.Reggel átbeszéljük mit-hogy s hagyom hogy kibontakozzanak.
Mikor mindent rendben találtam,visszaballagtam az irodaba,és folytattam a papírmunkát.

Jungkook szemszög

Hétfő van,és rohadt furcsa,hogy nem kell mennem dolgozni.
Faszt se tudok kezdeni magammal.
Tegnap még a lelkem is kitáncoltam,de most egyedül.
Nem hívtam Hobit,egyedül szerettem volna lenni.
Volt időm elgondolkodni az életemen.
Ettől szarabb már nem is lehetne.
Nagyon hiányoznak a szüleim.Túl korán lettem árva.
Borzasztóan fáj a haláluk,ha azon a végzetes napon nem ülnek be az autóba,és nem húzza rájuk a kamionos a kormányt,akkor nem zuhantak volna bele a szakadékba,és akkor minden rendben lenne.Boldog életet élhetnék,és nem kellene szenvednem.
Tizennyolc évesen egyedül kellett talpra álljak,nem volt egyszerű.Legalább egy testvérem lenne.
Meleg is vagyok,így még nehezebb az embernek párt találnia.Pedig olyan szívesen bújnék oda esténként valakihez.
És mostmár munkám sincs.Sosem lesz már jobb.
Néha tényleg elgondolkodom minek is vagyok.
Van egy pár címem,amit ma elmegyek megnézni.Hobi nagyon sokat segít.
Az egyik valami konyhai kisegítő,nem álmaim munkája,de ideiglenesen az is megtenné.

Esküszöm lejártam a lábam,de mindenhonnan csak a visszautasítás.Vagy túl fiatal vagyok,vagy nincs iskolám hozzá.
Reménytelen komolyan.
Csak bolyongok Seoul utcáin,és egyre kilátástalannak érzem a helyzetem.
Gondolataimat telefonom csörgése szakítja félbe.
Elhúzom a zöld kis ikont,és meghallom baratom hangját.
- Hali Kook - duruzsol bele fülembe.
- Hali Hobi
Megkérdezi hogy haladok az interjúkkal,én pedig elmondom mi a szitu,és hogy szar minden.
Megnyugtatott,hogy addig nem adjuk fel,míg nem találunk valamit.
Elköszönve egymástól bontottuk a vonalat,én pedig utamat hazafelè veszem.
Miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen?

Sziasztoook💜
Meghoztam a kövit.
Köszönöm ha itt vagy,és olvasod a sztorimat.
Puszi mindenkinek💜💜