A múlt fájdalma,a jelen boldogsága(Jikook)

2 fejezet

Jimin szemszög

Annyira beletemetkeztem a papírmunkába,hogy észre sem vettem ,már besötétedett.Hátradőltem a székembe,és kinyújtóztattam elgémberedett tagjaim.
-A francba már megint este hat óra.
Felálltam,összeszedtem a cuccaimat,bepakoltam az aktatáskámba,és bezárva irodám ajtaját indultam haza.Van egy lakásom itt Seoulba,és egy farmom Seoultól keletre,egy kisebb településen.Ha tehetem,mindig ott vagyok,az az otthonom.Ide csak akkor jövök,ha későn végzek,és nagyon fáradt vagyok,s nincs kedvem hazavezetni.
Köszönök a recepciósnak,és elhagyom az épületet,és indultam meg a parkolóba.Bepattantam a terepjárómba,s már indítottam is el a járgányomat.
Imádom ezt az autót,legjobb dolog volt ennek a megvétele.
Seoul forgalmas utcáin csak lépésben tudok közlekedni,de nem is bánom,gyönyörű ez a város,egyszerűen imádom.Kapcsolok egy kis zenét,s közben dúdolászok,s nézem Seoul gyönyörű fényeiben úszó utcáit.
Behajtok a kisutcába,ami a farmomhoz vezet.Odaérek a kapuba,megnyomom a távirányítón a gombot,s mar nyílik is a hatalmas kovácsoltvas kapu,majd ráhajtva a feljáróra ,gurulok tovább.A feljarón jobbról és balról is parkosítva van a terület,virágokkal és különböző bokrokkal tarkítva.Ez az egyik mániám,a különleges növények.Sőt,még egy kis halastó is megtalálható rajta.
A ház emeletes,tornácos.Imádom.Kívül meghagytam a természetes szépségét,belül csináltattam nagyobb felújításokat.Reggel kiülve a tornácra szoktam elfogyasztani a kávémat,közben hallgatom a madarak csicsergését.Nincs is ennél felemelőbb érzés.
A hátsó portán van az istálló,a legelő,és egy hatalmas erdő.Igen,ez az egyik legnagyobb szenvedélyem,a lovak.Ezért is vettem meg ezt a farmot.Imádok lovagolni,és vannak is lovaim.Szám szerint öt.Mindegyikük külön egyéniség.Mikor már tele van a tököm mindennel,felnyergelem a kedvenc paripám,és már száguldozom is,elfelejtve minden gondomat.
Van itt is egy alkalmazottam,John bácsi,aki Amerikából származik.Mióta megvan a farm,ő is itt van velem.Ő a régi tulaj alkalmazottja volt,mikor eladták nekem a házat,nem volt kérdés hogy marad-e.Értett mindenhez,a gazdálkodáshoz,a lovakhoz,egyedül erre képtelen lennék.
Van egy kis vendégház,amiben ő lakik.Így mindig itt van mellettem ő is,legalább nem vagyok egyedül.Jól kijövünk egymással,apám helyett apám.Egy végtelen tisztességes,és jószívű ember.Igen,ő is tud a fájdalmas múltamról.Viszont ő már nem fiatal,és néha nagyon hiányzik neki a családja,ami érthető is.Elvált ember,akkor jött ide Koreába.Van két lánya,akik még nálam is idősebbek,és unokái.Természetes hogy hiányoznak neki.Az én szüleim is baromira hiányoznak.Ritkán jutok haza.Anyám tanárnő,apám pedig egy kávézó tulajdonosa Busanban az Alice's Tabl.-ié.
Beállok a garázsba,leállítom a motort,és utamat a lakás felé veszem.Leveszem a cipőm,leteszem a táskámat,a kocsikulcsom felakasztom az annak fenntartott helyre.Kénytelen voltam felszerelni,mert állandóan elkevertem valahová,és folyton keresgetnem kellett azt a szart.
Vettem egy gyors zuhanyt,és átöltöztem valami kényelmesbe.Egy fekete szabadidő nadrágot,és egy bő fehér pólót vettem fel.Eleget vagyok öltönybe,kész megváltás mikor átöltözhetek.Végignyúltam a kanapén,és bekapcsolom a tévét,nézek valami random műsort.Nézek ki a fejemből,de fogalmam sincs mit látok,mert nagyokat pislogok a fáradtságtól.Ebben a pillanatban,a gyomrom hangos korgással tudatja,hogy én bizony rohadt éhes vagyok.Na igen,dél régen volt már,mikor Yoongival ebédeltünk.
Feltápászkodom a kanapéról,és megcélzom a konyhában lévő hűtőszekrényt.Kinyitva majdnem sírva fakadok,mert az bizony kong az ürességtől.
-Na fasza Jimin,elfelejtettél bevásárolni.-csapom homlokon magam,hogy ezt teljesen elfelejtettem.Ma sem fogok gyomorrontást kapni,fintorodtam el a saját gondolatomon.Elkapva a konyhaasztalról egy almát,vonulok vissza a nappaliba,s vágódok vissza a kanapéra.Halk kopogás hallatszik ajtómon,felállva belebújok a papucsomba,s megyek ajtót nyitni.John bácsi áll a falap mögött,széles vigyorral az arcán.Istenem hogy én mennyire imádom ezt az embert.A legrosszabb napjaimon is képes mosolyt csalni az arcomra,a puszta jelenlétével.
-Jó estét John bácsi.-üdvözlöm szintén mosolyogva.
-Szervusz fiam.
-Jöjjön beljebb.-invitálom be a lakásba.
-Hoztam neked egy kis vacsorát Jimin.Megint későn jöttél haza.-nyújtja felém a kis ételesdobozkát.
-John bácsi én úgy imádom magát.-puszilok arcára,s átölelem.
-Fiam túl sokat vállalsz.Nézz magadra.Be van esve az arcod,és sovány is vagy.-mondja aggódva.Szerintem meg pont így van jól,ahogy van.De persze nem állok le vele vitatkozni.
Mindketten leülünk a konyhaasztalhoz,kivettem két tányért,és két evőeszközt,és az asztalra teszem.Kibontom a dobozt,és felragyog az arcom.
-Kimchiiiii-kiáltom el magam örömömben.
-Az bizony,a kedvencedet főztem,csakhogy egyél-mondja gondterhelten John bácsi.
Esküszöm még a könnyeim is potyognak.Jól esik hogy ennyit törődik velem.Persze én is viszonzom ezt a sok jót,amit értem tesz.Szinte apámként tekintek rá.Nála jobb embert nem is tudnék elképzelni a farmomon.Mindent kézben tart.A lovaimmal is úgy bánik,mintha a gyerekei lennének.Belegondolni is rossz,mi van,ha egyszer úgy dönt,hogy nem dolgozik már nekem.Hétvégenként,mikor nincs semmi dolgom,be szoktam segíteni neki,nagyon élvezünk minden egyes együtt töltött időt.
-Hmm John bácsi ez isteni.Nem is tudom mi lenne velem maga nélkül.
Erre jóízűt nevetett,és falatoztunk tovább.
Jóllakottan dőlök hátra a széken,és a teli pocakomat símogatom
-Köszönöm szépen John bácsi.Ez nagyon jól esett.
-Nagyon szívesen fiam.Kicsit odafigyelhetnél magadra.Fiatal vagy,ne tedd tönkre magad.Tudom hogy sok felelősség hárul rád,de törődj az egészségeddel is.Nem szeretnélek olyan állapotban látni újra,mint két évvel ezelőtt.Aggódom érted.-símogatja meg kezemet.
John bácsi ott volt velem ,mikor a mélypontomon voltam.Nem ettem,nem törődtem jóformán semmivel.A céget is Yoongi vezette helyettem.Tényleg csodálatos emberek vesznek körül,és ezért nem győzök elég hálásnak lenni.Kirángattak a gödör aljáról,pedig nagyon a mélyén voltam.Magamat hibáztattam mindenért,ami történt.És ez a mai napig így van.
-Tudom John bácsi,megígérem hogy többet olyan nem lesz-felemelem a kezem,és megesküszöm rá.
Vacsora után még beszélgettünk.A lányairól,az unokáiról,és az élet fontos dolgairól.Nagyon jó hangulatban telt az este.Megbeszéltük a farmon lévő teendőket,aztán jó éjt kívánva,elváltunk egymástól.
Elpakoltam az asztalról,elmosogattam,és mentem fel a szobámba,hogy eltegyem magam holnapra.
Hosszú nap lesz..

SZiasztok💜Itt is lenne a következő rész.Remélem azért egy icipicit tetszik.Ígérem nem lesz ilyen unalmas,de ez még csak a bevezető.
Ha tetszik kérlek nyomj egy csillagot,és ha van kedved,kommenntelhetsz is,csak hogy tudjam,érdemes-e folytatnom.
Aki olvassa,annak nagyon szépen köszönöm.
Puszi mindenkinek💜💜