Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

92./2. Évad

Otthon egy kicsit mondhatni romantikáztunk addig, míg nekem el nem kellett indulnom munkába.
A bejárati ajtó előtt egy jó ideig ölelgettem páromat, majd egy rövid csók után elbúcsúztam tőle és elindultam a dolgomra.

- Sziasztok! Jó estét főnök!-hajoltam meg mosolyogva, s társaimmal kezetfogtam.
- Mi van Jeon, jó kedve van?-kérdezte főnököm játékosan vállamba boxolva.
- Igen, most egész jó. És önnel mi a helyzet? Feszültnek látszik. Esetleg egy kávét?
- A feleségem mint tudja, terhes, pár napja már fájdalmai vannak és csak aggódom érte. A kávét pedig megköszönném.
- Ne aggódjon, rendben lesz minden, el fog múlni az a fájdalom, ha pedig ne adj Isten nem, muszáj lesz orvoshoz fordulni.
- Hogy tud maga mindig ilyen pozitív lenni?
- Nem vagyok én sem mindig ilyen. Csupán jó kedvem van, a mai napom egészen jól sikerült egy-két dolgot leszámítva, szóval most csak a jó napom miatt vagyok ilyen.
- A barátocskája esetleg valami finomat főzött?
- Nem, nem erről van szó. Csak volt munka után egy kis időnk egymásra és mindent át tudtunk beszélni. Most meg vagyok könnyebbülve.-mondtam, majd a csörgő telefonért nyúltam.

— Seoul, Cheongpa-dongi rendőrös. Jeon Jeongguk vagyok, miben segíthetek?
— Ezen a számon lehet motivációs tanácsadásban résztvenni?-szólg bele egy idős hölgy.
— Jó estét hölgyem. Sajnos rossz számot hívott, mint mondtam, a rendőrséget tárcsázta.—ezután elmondtam neki a motivációs tanácsadó telefonszámát, miután nagynehezen kikerestem az internetről és elköszönve tőle leraktam a telefont.

Hajnal háromkor értesítettek minket egy kocsmából, hogy verekedés van és az egyik férfi előrántott egy konyhakést is, így erősítéssel kimentünk a megadott címre. Igazából nem történt semmi komoly az éjszaka, járőröztünk, igazoltattunk és ennyi volt.

Hat órakor, hulla fáradtan estem be a lakásba. Jiminie már ébren volt és a reggeli teáját iszogatta pár ocstyaszelet mellett.
- Jó reggelt Jiminie.
- Jó reggelt. Minden rendben volt?-kérdezte mosolyogova.
- Igen. Egyszer kellett kimenni egy kocsmába verekedés és késelés miatt, ezen kívül pedig csak járőröztünk és igazoltattunk néhány tinédzsert.
- Nem esett baja senkinek?
- Szerencsére nem. Legalábbis a dolgozók közül. A fickónak csak egy kis karcot sikerült ejtenie a másikon, szóval minden oké. Itt is rendben volt minden este?
- Úgy aludtam mint a bunda, bár hiányoztál, nem volt kihez hozzábújnom.
- Ma este már itthon leszek, ne aggódj. Lezuhanyzok és elviszlek munkába.-nyomtam egy rövid csókot pufi ajkaira, majd meg is indultam a fürdőbe.

Fél óra múlva Jimin kopogott a zuhanykabin ajtaján, amit félre húztam és kidugtam a fejemet.
- Igen, Kicsim?
- Mégsem megyek dolgozni. Vagyis azt mondták, hogy nem kell, mert a kicsiket összevonják másik csoporttal.
- Na, szuper, akkor van egy nap pihenőd.
- Bejöhetek?-kérdezte aranyosan pislogva rám.
- Nem is kellett volna kérdezed. Gyere.-amikor beszállt hozzám, egyből mellkasomhoz bújt és a hátamat simogatta. Elmosolyodtam aranyosságán, majd buksijára nyomtam egy puszit, mire felemelte fejét és csukott szemmel csücsörített. Ajkaira is puszit adtam, ő pedig mosolyogva bújt vissza mellkasomhoz. Szívem őrült tempóban kezdett verni, mint amikor összejöttünk, vagy amikor először csókolt meg. Már akkor is tudtam, hogyha megteszi, örökre a rabjává válok, ezért sem tanácsoltam neki az első alkalomkor, hogy megcsókoljon. De ennyi év után sem érzem úgy, hogy megbántam volna.

- Jiminie....szeretnék örökbefogadni egy kisgyereket....szeretnék egy csöppséget veled felnevelni.
- T-tényleg?...-kérdezte remegő hangon, majd könnybelábadt szemeit rám emelte. Arca két oldalára simítottam, és én is könnyeimmel küszködve bólogattam tudtára adva, miszerint komolyan gondoltam amit mondtam.
- Ahj Kookie! Én is annyira szeretném...mekkora gyerkőcöt szeretnél?
- Kisbabát. Szeretném, ha végig mi nevelnénk fel.
- Rendben, Jungkookie. Vágjunk bele!

Végre teljes családom lehet Jiminnel. Annyira várom, hogy egy kisbabát tarthassak a kezemben!