Enyém vagy~Jikook. 1.-2. Évad

2.

Iskola után haza mentem és csináltam vacsorát, anya hamarosan haza ér és nem szeretném, ha még az étellel is bajlódna. Anya sokat dolgozik, rengeteget van távol, így szinte én tartom el magamat.
Ajtó nyitódást hallottam és anyu hangját.
- Szia kicsim.
- Szia. Figyelj ma este nem hiszem, hogy itthon alszom, az egyik ismerősömhöz megyek.
- Megint össze fekszel valakivel? Jimin mondtam, hogy ne csináld ezt. Bajod is lehet belőle.-na igen...anya tud a dolgokról, mert egyszer lebuktam amikor itt volt nálam valaki.
- Anya...megbeszéltük, hogy ezt nem hozzuk szóba többet. Nagyon kellemetlen.
- De erről beszélni kell, azt sem mondod, hogy ezt miért csinálod...
- Azért, mert nekem így jó.
- Az, hogy kurváskodsz?-be állt közénk a csend...ezt nem tudom hogy merte, hisz a fia vagyok... Kitört belőlem a sírás..amennyire láttam kiszűrtem az órámból, hogy hamarosan indulnom kéne Jungkookhoz, így felrohantam a szobámba és össze pakoltam, majd köszönés nélkül elmentem itthonról. Az egész utat végig sírtam, de mikor Jungkookhoz értem letöröltem a könnyeimet és hatalmas levegőt vettem, majd kifújtam azt.
Bekopogtam hozzá, de arra nem számítottam, hogy csak egy boxerben és egy lenge fehér ingben nyit majd ajtót.
- Szia szépségem. Gyere csak be.-bólintottam és beléptem a házba, majd ledobtam a cipőmet és a kabimat.
- Na? Mond, mit szeretnél valójában?
- Mondtam már, csak téged.-lépett közelebb és derekamra simított.
- Tehát egy éjszakát.. Egyszerűbb lett volna ezt mondanod.
- Nem..nem csak egy éjszakát.-nézett feldagadt szemeimbe, majd perverz mosolya lefagyott arcáról.
- Mi a baj?
- Semmi. Jól vagyok.
- Bántott valaki?-feszült meg egész teste.
- Nem.-simítottam vállaira.- Csak össze vesztem anyával, de semmi komoly.
- Min vesztetek össze?
- Nem érdekes.
- De ha sírtál miatta, akkor?
- Azt mondta, hogy nem érti miért kurváskodom.-néztem el Jungkookról.
- Szerintem nem kurváskodsz. De...mi lenne ha kényeztetnél egy kicsit?
- Jó.-mondtam röviden és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Fülembe sóhajtozott, ami nagyon feltüzelt.
Már épp hajoltam volna ajkaira, de elfordította a fejét.
- Bocs, de.. Nem kéne.
- Mit?
- Nem kéne megcsókolnod.
- Miért?
- Ne kérdezősködj már ennyit.-mondta és erősen rá lökött a kanapéra. Minden egyes tettével izgat.
Akkor is megcsókolom ha nem szabad. Én mindig elérem azt amit akarok.
Megfogtam pólóját és azzal ajkaimra húztam. Érdekes mód egyből vissza csókolt.

•••••

Másnap reggel iszonyatosan fájt mindnem. Jungkook nagyon elbánt velem amiért megcsókoltam. Furcsa, de a saját ágyamban ébredtem, nem emlékszem arra, hogy haza jöttem volna, de mindegy is. Letusoltam, fogat mostam és átöltöztem, de aztán rá jöttem, hogy hétvége van, így maradhattam volna pizsiben. Na mindegy. Felvettem a rózsaszín mamudzomat és lebattyogtam anyuhoz.
- Jó reggelt Chim.
- Neked is anyu.-öleltem meg, majd megittam a kávém.
- Az a fiú ki volt aki haza hozott téged?
- Jungkook. Ő is a suliba jár. Gazdag, nagyképű fiú. Tudod a tipikus.
- Áhh értem. Figyelj, ma este nem leszek itthon, nem lesz baj?
- Nem, nem lesz, így is Rosè át szeretett volna már jönni egy pizsi partyra, meg lelkizni.
- Rendben. Rosè egyébként hogy van?
- Remekül van, mint mindig.
- Ennek nagyon örülök. Puszilom, de most mennem kell dolgozni.
- Oksi, szia!