Mortal of The King III. Az uralkodás/BEFEJEZETT

3.

Év: 2034

Louis:

A nappaliban ültem éppen, Harry nagyban a lábujjamat inzultálta szokásához híven. Nem mondom, imádtam, mint mindig, mikor az én szeleburdi kislányom berontott hozzánk.

- Apa! Apuci! - jött oda, majd puszilt meg egyenként minket.

- Szia hercegnőm. Merre jártál? - kérdezte Harry.

- Csak erre arra. Vásárolgattam kicsit, holnap mennem kell a Tanács elé, tudod. Különóra arról, hogy mit is kell csinálnom, mint uralkodó.

- Tudom bogaram, de jó lesz az.

- Apuci.. Izé... Beszélhetek veled négyszemközt? - nézett rám a körmeit piszkálgatva Darcy. Az én szépséges nagylányom, aki mostanság engem választott ki, mint bizalmas „barátnőt" . Persze Harry folyton mindig mindenről tudni akart ilyenkor, így muszáj voltam beavatni az aktuális: Melyik táskát vegyem meg? A Guccit vagy az Armanit? Vagy a Nincsen egy normális göncöm sem, apuci segíts! dolgokba. Hála az égnek, eddig még ennél komolyabb helyzetben nem volt szüksége rám, de azért ezt is hadititokként kellett volna kezeljem.... Ja... Csak ugye Harry előtt titkoljak el bármit is!

- Megyek szívem. - mondtam, majd elvettem Harry öléből a tappancsaimat, bebújtam a kis rózsaszín flip - flopba és kézen fogva elmentünk a kincsem szobájába. Mivel minden fal hangszigetelt a magánélet biztonsága miatt, így ez is, így bátran tudtunk beszélni, Harry nem hallott minket.

- Mi a baj kincsem? Miben segíthet neked apuci? - ültem le a hatalmas barackszín babzsák fotelbe, ami az utóbbi időben a törzshelyemmé vált.

- Én.. Én azt hiszem... Szóval...

- Kicsim, semmi baj, velem lehetsz őszinte, tudod.

- Nem tudom, hol kezdjem...

- Talán az elején. Van időnk.

- De nem leszel dühös? És nem mondod el Apának?

- Kincsem, tudod, hogy megőrzöm a titkodat. Apa pedig imád téged, ahogyan én is, csak kicsit túlzásba viszi a féltést, ennyi.

- Kicsit? Haza sem merem hozni a barátaimat, mert egyből letámadja őket a hülye kérdéseivel...

- Az csak egyszer fordult elő, és tudod, hogy jól tette, hiszen kiderült, hogy az a Kevin gyerek mennyire... semmirekellő.

- Na mindegy. Szóval.. Kérdezni szeretnék valamit.

- Kérdezz kicsikém, ha tudok, felelek.

- Honnan tudtad, hogy apa az igazi?

Na itt bent ragadt a levegőm, lefőttem, és vámpír létemre lesápadtam.

- Van... valaki aki miatt ezt kérdezed? - próbáltam tapintatos lenni.

- Mondjuk úgy, hogy igen....

- Oh, édes Jézus, adj erőt! Jó! Gondolkozzunk, hogy ezt apádnak mégis hogyan fogjuk beadagolni anélkül, hogy karóba húzná a lovagod! Ki ő?

- Ismered.... - nyelt egy nagyot, és arca piros tűzvirágoktól lett vörös.

- Ismerem? - gyorsan futtattam át a lehetséges személyeket, de egyszerűen senki nem ugrott be.

- Igen... Apuci... Én.. beleszerettem Zaynbe.... - ahogy ezt kimondta, megfagyott a levegő. Ártatlanul pislogott rám a hatalmas kék szemekkel, míg kivasalt, egyenes haját birizgálta.