Mortal of The King III. Az uralkodás/BEFEJEZETT

13.

Alig bírok várni hétfőig! Jaj nagyon izgulok!

Visszaszámolunk:

3

Harry:

Ahogy kimondta, hogy Dan mutatta neki azt a csodát, elszállt az agyvizem.. Jól van na! Féltékeny vagyok arra a szemétládára, hiszen régen az én férjem alatta feküdt! Még jó hogy féltékeny vagyok, hiszen ő kapta meg azt a kincset amit többé nem adhat senkinek sem Lou... A szüzességét! Ami engem illetett volna!

Amikor kijött a fürdőből és hozzám szólt, csak még jobban hergelt...

- Szerelmem.... - hallottam a rekedt hangját.

- Mit akarsz? Kérdeztem anélkül, hogy ránéztem volna. Nem. A fal most jobban érdekel...

- Bocsáss meg nekem életem... Csak jót akartam.... Nem akartalak megsér..... - ez volt a robbanásom végszója:

- Legalább azt képzelted közben, hogy az ő seggét nyalod tisztára? - ahogy kimondtam már meg is bántam, de már késő volt. Lou lefehéredve nézett rám, szemeiből végtelen csalódás áradt és megbántottság.

- Ne haragudj kismókus, nem akartam... Paraszt voltam.... - próbáltam megsimítani a kis arcát, de elrántotta és így szólt:

- Ne érj hozzám.... - lépett hátrébb.

- De...

- AZT MONDTAM A KIBASZOTT ÉLETBE TÖBBET HOZZÁM NE MERJ ÉRNI! - már sírt. A szívem megszakadt, amint kiszaladt a nappaliba. Vagyis én kis naiv azt hittem odament.. Aha... Ahogy rájöttem, mit tervez, gyorsvonatként téptem föl a szoba ajtót, de már késő volt, elindult fölé.

- A kurva kibaszott életbe Louis! Bazd meg! Ne merészelj elmenni! Hallod? - kiabáltam, de tudtam, hogy nem hallja.. Legalább fél óra mire felér, megint fél, mire a liftet lehívom hogy elinduljak utána. Vagyis.... Hát persze! A vészlift! - csaptam a homlokomra és az irányítóba rohantam. Megnyomtam a piros gombot, ami azonnal gyorsabb ütemben küldte le a liftet, mint Lou felérne. Így is lesz úgy húsz perc előnye, de nem több. Amíg az a szar megérkezett, felöltöztem, és vártam. Gyorsan szóltam telefonon Niallnek és Zaynnek, hogy ne hívják a lifteket, mert nem tudom mikor kell nekünk is, és nem esik e baja Louisnak.

Ahogy felértem, iszonyatos hóvihar tépdelte a bőrömet. Lábnyomokat nem láttam, viszont ekkor velőtrázó sikoly ütötte meg a fülemet. Minden gyorsaságomat bevetve rohantam a hang irányába, ami Loutól jött. Ott feküdt feltépett mellkassal, körülötte vér minden, és a fölötte tornyosuló, éppen lecsapni készülő hatalmas jegesmedve pont a második ütésre készült. Nem adtam neki időt erre, gyorsan a nyakára ugrottam, belé martam, és feltéptem a torkát. Becsületére vájjon, nagyon küzdött, de nem eléggé. Bár egy csapást én is kaptam az oldalamra, nem tudott úgy sebezni, mint Louist, mert én alaposabban fel voltam öltözve. Ismét lecsaptam a nyakáram ezúttal kiharaptam a légcsövét, ezzel azonnali fulladásos halálra kárhoztatva őt. Louhoz rohantam, amíg ez a monstrum kileheli a lelkét, majd felnyalábolva a férjem elernyedt kis testét, a bungaló felé vittem. Szerencsénkre én ebben a viharban is éppen olyan jól tudtam tájékozódni, mint fényes nappali időben, így hamar megtaláltam a bejáratot. Lou sebei szépen forrtak össze közben, de a hideg miatt és mert nem tisztavérű vámpír, sokkal lassabban, mint például ha én sérültem volna meg. Mire leértünk a mi szintünkre, a sebek már csak nagy rózsaszín hegek voltak, de csak nem tért még magához. Bevittem a kanapéra, és leraktam, míg gyorsan egy forró vizes fürdőt csináltam neki. Ahogyan kész lettem, felcsörögtem Zaynt, hogy nyugtassa meg Darcyt, az apja itt van, biztonságban, semmi baja csak fázik és értesítsék Niallt is. Ezek után levetkőztem én is és levettem Lou ruháit is, majd befeküdtem vele a nagy kád vízbe. Öleltem, és csókoltam, ringattam őt. Teljesen átfagyott.... A forró víz ellenére is jéghideg volt mindene. Nagyon lassan kezdett magához térni, amikor már az ágyban feküdtem vele, és nyakig takargatva puszikáltam az arcát.

- Jó reggelt csipkerózsika! - köszöntem neki vidáman, amikor kinyitotta azúrkék szemeit.

- Har..ry.. - nézett rám.

- Édesem hogy érzed magad?

- Mi történt?

- Összekaptunk mert bunkó voltam és te elrohantál.. Felmentél.... És megtámadott egy jeges maci...

- Tessék?

- Már semmi baj. Megmentettelek életem. Itt vagy az ágyunkban, csak föl kell melegedj végre.

- Emlékszem... Mindenre emlékszem.... - húzódott el tőlem, ám most nem hagytam magam.

- A-a. Nem menekülünk apuci elől. Paraszt voltam, egy igazi seggarc, de akkor sem engedem, hogy elmenj tőlem.

- Nagyon bunkó voltál, Harry..

- Tudom szívem, de amint helyre jössz, kiengesztellek téged. De először is, melegedj meg.

- De.. Miért mondtad azt nekem?

- Mert féltékeny vagyok.. Neki adtad a szüzességed.. Az övé lett. Nem az enyém.. Így mindig lesz olyan amiben ő neked az első és nem én..

- Ez igaz.. De hozzád mentem és nem hozzá. Neked szültem egy kislányt nem neki. És neked adtam az első igazi orgazmusomat is.

- Tessék? Ezt komolyan mondod?

- Szerinted nekem Dannel volt orgazmusom? Volt, ha kivertem magamnak. Ő sosem szeretett, neki egy lyuk voltam, amibe ürít. Ennyi. Egy darab tárgy. Szerinted az nekem boldog kapcsolat volt? Veled vagyok boldog, nem vele.

- És.. tényleg jól esett engem úgy kényeztetni?

- Igen szívem. Hogyne esett volna jól. A szerelmem vagy és örömet okoztam neked. Ajj...

- Mi a baj kismókus? Hol fáj?

- Nem fáj sehol, csak nagyon fázom.... Bebújsz ide mellém, apuci? - nézett rám a csillogó kis szemeivel. Örömmel feküdtem mellé, míg átkaroltam őt, és végre a testemmel is melegíthettem.

- Annyira fáj, hogy megbántottalak, kincsem.. Ha nem kapom fel a vizet, akkor mindez nem történik meg....

- Harry.. Semmi baj. Én voltam a hülye, hogy kijöttem. Nem hallottam semmit csak egy morranást a hátam mögül, majd elsötétült a világ azon percen ahogy megfordultam.

- Ott feküdtél vérbe fagyva szó szerint... Fölötted meg egy üvöltő jegesmedve... Iszonyatos látvány volt.

- De hogy sikerült megmentened?

- Feltéptem a torkát és átharaptam a légcsövét.... Undi hal ízű volt a vére....

- Kockáztattál értem...

- Hogyne kockáztatnék? A férjemért? Akit imádok? A gyermekem apjáért akinek olyan a vére, mint a mennyországból csöpögtetett kis manna?

- Szóval csak a vérem miatt? - játszadozott velem viccesen, mire ráhajoltam a lédús ajkaira és belesuttogtam a következő szavakat, mielőtt végre az ajkaimmal érinthettem volna a drágámat:

- Te vagy a végzetem, Louis.... Az életem egyetlen éltetője. Ha történne veled valami, hiába van itt Darcy, imádom, ő a gyermekem, de képtelen volnék tovább létezni... Magam vetnék valahogyan véget az életemnek, de nélküled feladnám. Szóval szépen kérlek téged, vigyázz magadra, mert nem szeretnék meghalni... Élvezni akarom az örökkévalót végre annak a férfinak az oldalán, aki mellett boldogság minden pillanat. Aki szebbé teszi nekem ez a Földet.