A Japán Cserediák (Sunki)

Bánat

Sunoo pov.:

A délutánunk kellemesen telt el.

Beszélgettünk, nevettünk élvezem a társaságát és azt hiszem, hogy ezzel ő is így van.....

Miután Ni-ki-vel kisétáltuk és kibeszélgettük magunkat, haza kísért majd egy szoros ölelés kíséretében elköszöntünk egymástól.

Miután beléptem az ajtón reménykedtem benne hogy nevelőanyám ne legyen részeg.
Hiába reménykedtem.
Teljesen ittasan találtam rá a nappaliban.
Az egész ház tele volt piás üvegekkel.

Amikor meglátott egy sörösüveggel a kezében közelebb jött hozzám.
Keze hirtelen az arcomon csattant.Ez már sokszor előfordult, de ez a szokásosnál is erősebb volt.

-Mit képzelsz magadról, már megint hol voltál!?-kiabált
-Takaríts inkább ki és ne mindig csak azzal a Ni-ki gyerekkel lógj!
Legalább ennyi hasznodat vegyem, ha már másra úgy sem vagy jó!-ordított, majd bement a szobájába.

A szavai szívembe hatoltak.
Sosem voltam kíváncsi a véleményére, de ez alkalommal még is fájtak mondatai.
Szívesebben tűntem volna el inkább a föld felszínéről, de inkább neki álltam takarítani.
Folyamatosan az járt a fejemben, hogy mit csinálhattam ennyire rosszul amiért ezt a sorsot érdemeltem.

Lassan kezdtem neki a takarításnak.
A lakásban uralkodó káosz nagy részét anyám álltal elfogyasztott alkoholos üvegek tették ki.
Összegyűjtöttem a szemetet egy zacskóba és nagyjából rendet teremtettek amennyire lehetett.
A hulladékot kivittem.
Amikor visszatértem a lakásba az ajtót becsukta magam mögött, vettem célba a fürdőszobát.

Szükségem volt egy nyugtató fürdőre.
Ruháimat levéve másztam be a forró vízzel teli kádba.
A víz égette a böröm, de ne érdekelt had fájjon.
Ha senki sem tudja hasznomat venni, idéztem gondolatban anyám szavait.

Rosszul esett, de azt se értettem, hogy ezen miért vagyok ennyire fennakadva.
Soha nem érdekelt a véleménye.
Nem értettem magam.
Bár legbelül tudtam, hogy ezt a gyerekkori traumák emlékei és Jay hiánya okozzta.
Hiába volt itt velem Ni-ki, Jay akkor is a legjobb barátom, de neki ott van Jungwon, akit nagyon szeret és foglalkozik is vele. Már egy hete nem beszéltünk egy köszöntésen kívül.
Nagyon hiányzik.
Már ő is elhagy.

Egy könnycsepp gördült végig arcomon.
Ritkán sírok, de néha jól esik kiereszteni minden érzelmet ami nyomasztja a lelkemet.

A kihülő vízből kilépek majd egy törölközőt kezembe véve szárítkozok meg.

Előveszek egy dobozt amit vészhelyzet esetére tartogatottok.
A doboz egy szikét és közszereplést tartalmaz.
Tudtam, hogyha bántom magam azzal semmire sem megyek, de jelen esetben az élmény nem a legstabilabb állapotban volt, ezért nem érdekelt.
Már csináltam ilyet, de elég ritkán fordult elő hogy idáig fajult volna a helyzet.

A pengét bőrömhöz illesztettem.
Húztam vele egy nem túl mély csíkot.
Egy kis vér kiserkent, majd végig folyt alkaromon.
Ekkor kaptam észbe hogy épp mit is csinálok.

-Mit csinálsz te idióta.-mondom magamnak.
-Ezzel nem mész semmire-suttogom.

Inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni.
Forgolódtam, helyezkedtek az ágyamban de egyszerűen nem tudtam elaludni.
Folyamatosan forogtak a felyemben a gondolatok.

Úgy döntöttem az alvás helyett inkább elmegyek együtt sétálni és kiszellőztetni a fejem.
Felkaptam kabátom, az ajtót halkan nyitottam ki hogy mostohaanyám nehogy felébredjen.

Az idő 11 óra körül járt.
Amikor kimentem az utcára csak az utcai lámpák adtak fényt.
Lassan sétálgattak a közeli utcákban.
Nyomasztó volt egyedül az éjszakai órákban a utcán.

Egy váratlan dolog történt.
Egy fekete kabátos magas fiú sétált meg az utcán, akiben Ni-ki személyét véltem felfedezni.
Nem tudtam, hogy még is mit keres itt ilyenkor.
Úton akartam érni, de túl gyorsan haladt.
Hirtelen befordult egy keskeny utcába.
Kifáradtam, de még is kíváncsi voltam.
Utána siettem de nem számítottam arra ami ott fogadott.......

N

a Bye Bye🌺