Minden a sötétséggel kezdődőt...
Nem tudtam hol vagyok, ki vagyok és hogy honnan jöttem. Egy hideg, zord fém felvonóban csücsültem egy magam és éppen a tüdőmből feltört vizet hangos fuldoklással köptem ki magamból. Először úgy véltem egyedül vagyok, de hirtelen egy hangos köhögés ütötte meg a fülemet, amiből egyre több lett. Körültekintetem a környezetemen és még rajtam kívül 6 ember körvonalait tudtam kivenni. Négy kézlábra küzdöttem fel magam, ami hiba volt mert megállt hirtelen a felvonó és nagy lendülettel elemelkedtem a talajtól párcentire, amit a térdem és a tenyerem bánt a legjobban. Fülsüketítő nyikorgás közepette kezdett kinyílni a felvonó teteje, amitől egyre erősebb fény árat be a térbe. Féltem és az sem segített a helyzetemen, hogy tudtam nem vagyok egyedül. Szétnéztem az utazó társaimon és mindegyikük lány volt. Láttam a szemükben ugyan azt a félelmet és zavarodottságot, amit én éreztem. Senki sem szólalt meg csak a társain tekintett körbe és kereste az emlékeiben a válaszokat, de szerintem mindenkinek csak köd keringet odabent.
Nekem egy valami derengett és az csak a keresztnevem volt Hope. Mindenki csak ült egy helyben, de én kíváncsi voltam így reszkető lábakkal talpra álltam és az egyik legközelebbi dobozra felmásztam és óvatosan kitekintetem a rács felett. Egy zöld mező terült el előttem, amit néhol fák uraltak, de amin jobban megállapodott a szemem az a hatalmas falak, amik körbe vették a helyet. A kíváncsiságom egyre erősebb lett és kimásztam a felvonóból és lassú léptekkel tanulmányozni kezdtem a környezetemet. Lassan követett a többi lány is, és mindenki csak a magyarázatot kereste, de hozzám hasonlóan senki sem találta.
Tehát így kezdődött a történetem...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
𝙺𝚒𝚝ö𝚛é𝚜
Hayran KurguA világunkat felperzselte a Nap, egy laboratóriumból kiszabadult vírus a megmaradt embereket pusztítja. Lehet ennél nagyobb csapás? Naná, hogy lehet. A kormányok ennek orvoslása érdekében létre hozták a VESZETT-et, akik teszik is a rájuk kiszabott m...
