A Káosz Határán

Hatodik fejezet

-Hogy mégis mit csináltál? – kérdezte tőlem kifejezetten hangosan Alexa, mikor hazaértem és tudattam az ottlévőkkel a tényt, hogy belógtam a bázisra. Az egész hazafele utat árnyékutazással töltöttem, még haza is az egyik szekrény árnyékából érkeztem meg, majdnem már az egész testem remegett, de sikerült fél órán belül itthon lennem.

-Bementem a bázisra az árnyékon keresztül... - válaszoltam és éreztem, hogy most eléggé erősen le fog baszni A.

-Chris Flatcher, mit mondtam világosan abban a pillanatban, mikor elindultunk?!

-Hogy ne bukjunk le, amit sikerült is betartanom. – válaszoltam. – Nehezen, de sikerült.

-Nem ez a lényeg! – csapta homlokon magát A és leült az asztalhoz. Noah, James és Oli közül ki állt ki ült csendben körülöttünk és próbálták úgy meghúzni magukat, ahogy csak tudták. Senki nem szeret Alexa vagy az én utamba kerülni, amikor mérgesek vagyunk, de amikor egyszerre ketten egymásra, kitörés szélére sodorjuk néha a másikat.

-De, igenis ez a lényeg! – kezdtem enyhén kiabálni. – Nem buktam le, bejutottam és még információkat is szereztem!

-Bárki észrevehe- mit mondtál? – állt meg hirtelen a kiakadásban és összehúzott szemöldökkel nézett rám.

-Igen, jól hallottad. – sóhajtottam. – Már akkor mondtam volna, amikor azt mondtam, hogy bementem csak te a torkomnak ugrottál.

-Persze, hogy a torkodnak ugrottam! Jó oké, folytasd mit tudtál meg. – engedte el végül a dolgot és a többiek arcáról is halványan eltűnt a félelem.

-Tényleg katonákkal volt teli ez a hely, szóval kétségtelen, hogy az államnak van ebben keze. – kezdtem az apróbb tényekkel.

-De hogyha az állam, akkor Josh hogy nem tud róla? – tette fel a mindannyiunkban megfogalmazott kérdést Noah.

-Lehet, hogy csak bizonyos emberek csinálják a projektet. – mondta James. – Egy ilyen dolgot én se osztanék meg, még az olyan bennfentesekkel sem, mint ő. Konkrétan emberi fegyvereknek lehet minket használni, még egyesével is, nemhogy egy seregben.

-És ha olyan emberek vannak ebben, mint az ikrek, akkor ez egy nagyon rossz ötlet. – tette hozzá Oli.

-A másik infó, amit megtudtam és ami miatt öt órányi utat tettem meg fél órányi árnyékutazásban – kezdtem.

-Ha ez nem Sebbel kapcsolatos, akkor nem tudom nála hogyan rohannál haza. – rázta meg a fejét Alexa.

-Eltaláltad. – jelentettem ki és mindenki kifejezetten meglepődött. – Kihallgattam egy telefonbeszélgetést valami srác és a főnöke között. Kétség nélkül Sebről beszéltek, aki valószínűleg egyre szarabb körülményekben van, mivel nem hajlandó csatlakozni hozzájuk és ezért így próbálják rávenni őt, hogy meggondolja magát.

-Oké, de ez még nem új infó. Maximum csak még több stressz. – sóhajtott Noah.

-És akkor még nem említettem az álmomat, amiben Seb azt kérte, hogy siessünk, mert nem bírja sokáig. – húztam a számat. – Oké, szóval a lényeg, hogy egy emlegetett keleti parti bázisra viszik át holnap őt.

-Keleti part. – ismételte Alexa és pár pillanat elteltével kicsapta az asztalra a térképet. – De a keleti parton minimum hét és még ki tudja mennyi rejtett bázis van.

-Pontosan. Nem hiszem, hogy sok időnk van hátra, minél előbb meg kell őt találnunk.

-Hát a mai teljesítményed alapján egy óra alatt megvan melyik épületben van Seb. – jegyezte meg Noah.