A Káosz Határán

Tizennyolcadik fejezet

*insert file: very_big_sohaj.mp3*

Nos hát öhm... hali xd
Jahj sok magyarázattal tartozom nektek. Őszinte leszek, októberben annyira összegyűltek a dolgok körülöttem, a sztoriban is falba ütköztem, egyszerűen nem volt kedvem semmilyen módon folytatni a könyvet. Igazi szemétláda vagyok, mert oké, nem folytattam, de volt megírva előre még kb 2-3 fejezet és még azt se voltam képes kirakni. Fasz voltam, semmi magyarázatot nem adtam, csak eltűntem és sajnálom. Minden ilyen esetemnél ugyanez van és minden alkalommal amikor feljövök wattpadra (jelenleg már december óta meg se nyitottam, 25e óta le se volt töltve az alkalmazás) és látom a több száz értesítést, ami felgyűlt közben annyira gecinek érzem magam (mert tényleg az vagyok) és bűntudatom van. Tudom, hogy olvasva vagyok, tudom hogy esetleg még hatást is tudok csinálni egy-egy ember életén, mégis ezt csinálom. Szóval sajnálom.

Viszont a napokban kiraktam az insta sztorimba egy kérést tőletek. Long stoty short, azt kértem hogy aki tud, szavazzon az osztályomra egy szavazáson, hogy szalagavató afteren kapjunk több piát (baszki, már szalagavatóm lesz, a napokban lett NÉGY ÉVES A WATTPADOM) és igaz nem vezetünk már, nem tudom egyáltalán szavaztak e emberek, de bennem volt az, hogy megígértem hogyha szavaznak akik látják, összeszedem magam és a napokban egyre jobban éreztem, hogy be kell tartanom az ígéretemet. Reggel elolvastam a recent fejezeteket, hogy mi hogy van és ki is találtam most délután, hogy hol basztam el ami miatt falba ütköztem és hogy fogom kijavítani/mit fogok írni helyette.

Szó ami szó, meg ezer szónak is egy a vége meg minden ilyesmi bullshit amit szokás mondani, elindultam az összeszedés útján és mindent megteszek, hogy megmaradjak rajta. Nem teszek rendszerességben ígéreteket, folyamatosan csinálnom kell az érettségi tételeimet, kérdezik őket, a töri tételsort még csak most fogjuk megkapni (😭) de tartozom nektek annyival, hogy haladjak. Plusz ebben a néhány hónapos szünetemben is egész sokszor kedvem lett volna írni xd

Anyways, sokadjára már, de most is remélem, hogy velem maradtok és megbocsátotok nekem. Jó szórakozást ehhez a fejezethez, megpróbálok hamarosan újra jönni (és ha úgy van, kövessetek be instán, megpróbálok oda updateeket rakosgatni majd haha) 😌. Köszönök nektek mindent, puszi ❤️

Lora teljesen mozdulatlanul ült a terme közepén, miközben a gyertyák körülötte néha kevésbé, néha jobban égtek. Viszont ahogy mellé értem, szinte kirobbant az elméjéből és felém fordult.

-Ó, Seb. – mosolygott. – Mi járatban erre?

-Öhm... hallottam, hogy próbálsz az előttünk lévőkkel beszélni. – magyaráztam gyerekesen. Elég kellemetlenül érzem magam, bevallom őszintén. – Lenne néhány kérdésem és reméltem, hogy valahogy tudsz segíteni.

-Bár tudnék. – sóhajtott. – Egyáltalán nem jutottam még semmire, pedig minden egyes alkalommal évtizedeket vizsgálok át. Mindig úgy érzem, hogy van valaki, aki tudna nekünk segíteni, de sose tudom megfogni, hogy ki ez, szóval próbálok visszamenni az igazán ősi időkbe, hátha akkor gyakoriabbak voltunk. De akkor meg hogyan kommunikálnék velük?

-Váó, nagyon komplikáltnak tűnik az erőd. – ráztam meg a fejem.

-Bagoly mondja verébnek. – válaszoltam. – Igen, mindketten komplikáltak vagyunk. És Chris is. A hármunk ereje, nem olyan, mint a többiekké és ezt magunk is látjuk. Meg én is láttam az utazásaim során.

-Várj, vannak információid az erőinkről? – lelkesültem fel.

-Ne éld bele magad, csak spekulálok. – mondta. – Nagyon nehéz elmagyarázni, hogyan is megy az, amit csinálok, de miközben próbálok valaki ősivel beszélni érzem a külön erőket, mint tűz, víz, föld, levegő vagy éppen pont, hogy minket a ritkábbakat. Az előbbieken úgy érzem, mintha sok és erős lenne, de a mieink valahogy akár erősebbek is náluk úgy, hogy kevesebb. És, ahogy visszajövök évtizedről évtizedre a mi korunkhoz érzem egyre erősebbnek az összes erőt. Mintha.. valami készülődne. De nem tudok pontosan én se semmit és nem tudom, hogy érthetően magyarázom-e egyáltalán vagy sem.