.☆ミMoon /Nishimura Riki ff./☆ミ.

03

Ajánlott zene:BTS-Jamais vu

~~

Ma hétfő van, péntek óta ki sem mozdultam otthonról. Ma oda kell majd adnom Jakenek a papírt amit el ejtett. Pénteken el felejtettem. Öszintén egész hétvégén alig tudtam meg állni hogy ne menjek oda a táskámhoz és nézzem meg. Végül nem tettem meg. A terven dióhéjban annyi hogy mostani szünetben el viszem Rikinek a levelét meg innivalóját, most még kap ajándékba egy palacsintát is mivel láttam hogy ma még nem nagyon evett. Aztán be megyek az ebédlőbe és oda adom Jakenek a papírt.

Fel mentem a termünkbe maj be csusztattam a szokásos levelet. Ezek után el helyeztem az inni és ennivalót valamint a kis cetlit. Ezek után el indultam a c szárny felé ahol az ebédlő van. Az ebédlő ajtajában meg állva egyből Jake-et kerestem a tömegben. Egy idő után meg is találtam a másik hat fiúval eggyüt ücsörögni. De legalább a lányok nem voltak most itt hogy problémázzanak. Viszont Riki ott volt amitől egy kicsit be paráztam.

El indultam az asztaluk felé a torkomban és nagyon gyorsan dobogott a szívem. Az egész testem remegett, főleg a kezem. A végtagjaim ki hültek. Jég hidegek voltak mire oda értem. Kicsit talán meg is szédültem ahogy oda értem. Olyan érzés volt mintha mindenki engem figyelne, pedig senki nem figyelt rám. Mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. A fiúk az asztalnál nem is vettek észre majd először Heeseung nézett rám kérdőn mire mindenki oda fordult hozzám. Kicsit ilyesztő helyzet volt. A tenyerem egyre jobban izzadt.

-Szia Nabi! Mit szeretnél?-Nézett rám Riki mosolyogva míg a többiek csak értetlenül álltak az események előtt. Gondolom őket is meglepte hogy Riki egyáltalán a nevemet honnan tudja. De szerintem azt sem tudták hogy egy suliba járunk.

-Jakenek hoztam egy papírt.-néztem az emlitettre félénken aki érdeklődve de egyáltalán nem lenézően nézett rám. Mosolygott közben. Én át nyújtottam a papírt.-Ez pénteken esett ki a zsebedből csak már nem volt alkalmam oda adni-Mondtam félénken nézve a szemébe.

-Köszönöm Nabi!-Nézett rám hálásan s közben meg símitotta a fel karom.

-Hát akkor én megyek! Jó étvágyat és ne felejtsetek el elegendő folyadékot be vinni!-Néztem Rikire aki véve a célzást el mosolyodott.

-Maradj inkább és egyél velünk.-Ajánlotta Riki. Ki tolva a mellette lévő széket. Egy darabig hezitáltam de aztán hevesen meg ráztam a fejem.

-Nem, ezt most ki hagyom. De azért köszi. Ez nem túlságosan az én világom.-mondom rá nézve s közben idegesen toporogva

-Mi nem a te világod? Az evés?-Nézett rám értetlenül a fiú amin a többiek fel kuncogtak.

-Nem. Csak túl nagy a rivaldafény. Mindenki már csak azért is meg bámul mert éppen itt állok. Nem akarom hogy nekem is ilyen figyelmet szenteljenek.-Fejezem be a mondatom. A fiúk kissé értetlenül néztek rám de inkább úgy gondolták hogy nem tartanak fel tovább s utamra engednek. Ki érve az ebédlőből indulok meg a könyvtár felé. Mostanában jól esett volna ha tudok valamilyen lélek tani talán verses kötetett olvasni.

~~

Délután van és ma kell mennem a szokásos heti szűrő vizsgálatomra amiben meg állapítják hogy mennyire igénylek erősebb kezelést.A betegségem pontosan nem be azonosítható. Az orvosok nem tudják meg mondani mi az. Annyit tudni hogy egy baktérium okozza amivel még idáig nem találkoztak és ami ki irthatatlan. Maximum egy tüdő át ültetés tudná meg oldani a problémát de egyenlőre még nincs rá pénzem. Az orvosok ezzel a tüdővel nagyjából hat-hét évet josólnak nekem jelen helyzetben, de ez attól is függ hogy mennyire csinálok olyan dolgokat amik ártanak a tüdőmnek.

Min úr már meg vizsgált. Készitett egy labort és meg is nézték még vagy húsz eszközzel a tüdőm. Körülbelül hat éve küzdök ezzel és még mai napig nem tudom hogy minek hívják a ketyeréket amik meg vizsgálnak. A labor eredmények elméletileg kb fél óra múlva meg érkeznek. Azonban a többi eredményért vissza kell majd holnap jönnöm. A doktor úr meg kért hogy menjek ki a folyosóra amíg meg nem lesznek a leleteim. Addig én el mentem az ital automatához és ki választottam egy epres teát majd meg nyomtam a gombot és be dobáltam a pénzt.

Le ültem az innivalóval és vártam de egyszer csak meg láttam hogy Jungwon lép ki az egyik orvosi szóbából. Egyből meg látott engem én pedig egyből el is kaptam a fejem. Bent az iskolában senki nem tudja hogy mi a pontos bajom. Úgy tudják hogy azért nem tesizek soha mert van egy régi sport sérülésem ami újra meg újra elő jön. Nem akartam hogy bárki is meg tudja. Nem akartam hogy Riki meg tudja.Fel néztem és Jungwon éppen felém tartott. El mondtam egy imát magamban hogy váltson írányt, hogy valamerre kanyarodjon le. Ehelyett viszont helyett foglalt mellettem. Be hunytam a szemem egy pillanatra majd egy mosolyt erőltettem magamra és fel pillantottam rá.

-Szia Nabi!-Köszönt mosolyogva miközben egyik kezével integetett azonban a másik be volt gipszelve.-Te mi járatban erre?-Kérdezte mintha csak az ídőjárást beszélnénk ki.

-Csak a...-Akadtam meg egy pillanatra mert nem jutott eszembe semmi értelmes hazugság-Csak a rutin vizsgálatomra jöttem. Tudod a régi sport sérülésem amiről a tesi tanár szokott beszélni. Amiért fel vagyok mentve.-mondtam ezzel fel világosítva a fiút. Azon is meg lepődtem hogy emlékezett rám meg a nevemre. Nem vártam el hogy ezen kívül bármit is tudjon.

-Tudom. És csak ennyi? Nem úgy volt hogy ez itt a belső szerv vizsgáló izé bigyó hosszú nevű osztály?-Kérdezte mire muszály volt el nevetnem magam annyira aranyos volt.

-De! De ide csak a mamám leleteiért ugrok be. Holnap jöhetek még egyszer mert ez nem a teljes. Ez csak a labor-Hazudom a fiúnak aki el húzza a száját-Jó a gipszed! Szép kék színű!-Dicsérem meg mire fel kuncog.

-Hát ja, a sport baleset. Taekwondo edzés termése-Néz le a karjára majd vissza rám-Remélem a mamád jobban lesz és nincsen semmi komoly baja-mondja miközben kezét rá rakja az öklömre és bíztatóan meg szóritja azt.-Most mennem kell, de majd még szerintem a suliban úgy is talizunk. Add át a mamádnak hogy a nagy Yang Jungwon üdvözli. Még akkor is ha nem tudja ki az.-Mondja el húzva a száját miközben táskáját a vállára helyezi. Meg szólalásán el nevetem magam.

-Köszi, át adom-Mondtam kuncogva miközben a szemébe néztem-Szia Jungwon!-köszönök pacsira nyújtva a kezem. Ő bele csap csak hogy a gipszes kezével mire egyből össze rándul.

-Banyek el felejtettem hogy a karom el van törve!-Görbültek le ajkai majd rám nézett-Na jó mostmár tényleg megyek! Szia Nabi!-Köszönt el mosolyogva amire én is el mosolyodtam.Nem sokkal később már át is vehettem a leleteimet. Miközben az orvos magyarázni kezdett.

-Szóval a jelek szerint semmit nem rosszabbodott a tüdő kapacitásod amí egy abszolút jó hír. Azonban még hátra van a többi vizsgálat. Mind ezek mellett be kell hogy utaljalak pszichológushoz mert a pánik rohamaid sem segítenek a helyzeteden.-Mondta maga előtt össze kulcsolva a kezét. Ezek után meg írta a papírjaim és el intéztük a plusz dolgokat amiket kellett majd el hagytam az épületet.

Lehet hogy Nishimura Riki nem lett a férjem de hirtelen érdekesebb ember lettem számára. Ennek pedig örülök. Még akkor is ha tudom soha nem jönne velem össze. De nem is kell, mert ha meg halok akkor az bántja majd ezt pedig nem akarom. Ez is az okok között van hogy miért ne barátkozzak velük.

--------------------------------------
Sziasztok kedveseim itt is lennék a harmadik résszel. És ezek után egyből ki is rakom a negyediket. Az ilyen dupla részes napokhoz ne szokjon senki hozzá ez volt az utolsó, bocsi. Ezentúl majd határozatlan időközönként fog jönni egy- egy rész. Köszönöm hogy el olvastad. Ne felejtsetek el hidratálni! Egyetek rendesen!