.☆ミMoon /Nishimura Riki ff./☆ミ.

16

Ajánlott zene:Henry-It's you
~~

Utolsó napom a kórházban végre mehetek haza, meg váltás. Egyszerűen utálok a korházban lenni, ez után az egy hét után pedig föleg nem kedveltem valahogy meg. Ez a folytonos fertőtlenítő szag ami szinte marja a nyálka hártyám valami borzasztó, nem is beszélve a szürke és fehér falakról. Az egyetlen szín az egész kórházban maximum a bézs színű kanapé volt valamint a kék poharak. Jobb is hogy ma innen ki kerülök mert ettől a helytől rendesen depresszióba lehet esni három másodperc alatt. Egy kopogást hallottam mire szóltam hogy gyere. Következő pillanatban életem egyetlen értelme Riki lépet be és maga után be csukva az ajtót jött oda majd mellém le ült az ágyra.

-Na készen vagy?-Kérdezte rám nézve és közben kezemre simítva. Sóhajtva néztem körbe a szóbába hogy meg bizonyosodjak róla mindent el tettünk e Jungwonnal aki kb tíz perce hagyta el a szobát mondván majd meg vár lent a kocsiban. Fel pillantva barátomra bólintottam egyet.-Oké akkor Heeseung és Jake le viszik a csomagokat amig az orvos még be jön egy gyors vizsgálatra.-Jelezve hogy értettem csak bolintottam egyet. Riki ki ment és szólt a fiúknak akik amint be léptek egy egy köszönés után csomagokkal a kezükben el hagyták a kortermet.-Valami baj van? Rosszabbul érzed magad esetleg? Most valahogy a szokásoshoz képest is csendesebb vagy és a reggelidet sem etted meg...-Mondta aggódva és közben rá szorított a kezemre.

-Semmi baj csak félek hogy rosszul döntöttem a kezeléseket illetően. Mi van ha meg fogom bánni a döntésem? Aj Riki ez annyira rossz.-Mondtam neki be pánikolva. Kezdtem is érezni hogy ez nem tett valami jót a tüdőmnek ugyan is egyből fulladni kezdtem.

-Nyugi ne húzd fel magad attól csak rosszabb lesz a helyzet.-Mondta miközben egy ölelésbe vont és simogatni kezdte a hátam.-Minden jó lessz hidd el. Én hiszek benned és a döntésedben. Most fokuszálj kettőnkre egy kicsit. Kapcsolodj ki és ne a betegségedre összpontosíts-Suttogta fülembe majd nyomot fejem búbjára egy puszit.

-Riki-Néztem fel rá a fiú pedig érdeklődve nézett vissza rám.-Szeretlek!-Mosolyodtam el még mindig őt ölelve. Riki el mosolyodott és nyomott egy puszit ajkaimra. Ebből tudtam hogy ő is szeret engem. Nálunk ez volt a be vett szokás nem nagyon mondjuk vissza a másiknak hogy szeretjük inkább ilyenkor csak meg  öleljük vagy pusziljuk a másikat. És egyikünket sem zavar hogy a másik nem feltétlenül mondja vissza a bűvös szót. Egyszer csak kopogás hallatszott újfent majd a doktornő lépett be az ajtón.

~~

A kocsiba be ülve -amit nem mellesleg Heeseung vezetett-a hátsó ülésen Riki és Jungwon között foglaltam helyet míg Jake elől Heeseung mellett. Az orvos meg vizsgált és úgy döntött tényleg haza mehetek azonban két hét múlva legkésőbb vissza kell hogy jöjjek.

-Nabi!-Szólitott meg a jobbomon űlő Jungwon mire én kérdőn rá néztem jelezve mondja.-Öhm nem szeretnél valamelyik nap el jönni velem sétálni. Mármint persze ha ez nem nagy teher a szervezetednek és persze Rikinek is okés a dolog...-Kezdet magarázkodni míg én csak karjár simítottam jelezve hogy kicsit túl gondolja itt a dolgokat.

-Miért ne engedném? Mármint igen túl féltő vagyok néha de mind nekem mind Nabinak a legjobb barátja vagy bízok benned. A másik meg hogy az is hülyeség hogy engedélyt kéne kérnie itt bárkinek tőlem. A barátja vagyok Nabinak nem pedig az apja. Nem fogom ketrecbe zárva tartani.-Tisztázta le Riki egyből mire én mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára jelezve hogy mennyire szeretem. Ezen a fiú csak el mosoloydott-Én is szeretlek-Nézett le rám mosolyogva.

-Nem azért csak leg utóbb féltékeny voltál és azt mondtad részben ez miattam van szóval...-Mondta Jungwon a balomon ülő fiúnak aki csak el mosolyodva meg rázta a fejét.