Reggel az ébresztőm szörnyű csengésére keltem fel.Szinte kiugrottam az ágyból ijedtemben.Az aztalomig elkúszva gyorsan ki is kapcsoltam,mert nem akartam tovább szenvedni.Direkt 7-re állítottam az ébresztőt,hogy legyen időm elkészülni.Elbotorkáltam a konyhába,majd elindítottam a kávéfőzőt és amíg vártam,hogy készen legyen a cappucinom,felnéztem Instára.Volt egy pár értesítésem de az egyiken mégis megakadt a szemem.El sem hittem amit látok.
,,giorgiofekete követni kezdett téged˝
Jelent meg az értesítés az Instámon. Mikor kész lett a kávém a telefonomat leraktam a konyhapultra és a fangörcsömet elfojtva magamban felkaptam a bögrémet a pultról és a kanapéról felvéve a könyvemet,ezekkel együtt kivonultam mosolyogva az erkélyre,de gyorsan vissza is jöttem mivel elfelejtettem pulcsit hozni magammal.Gyors kör volt :DD Amikor megtaláltam a szekrényembe a megfelelő darabot,ráérősen visszadöcögtem az erkélyre,majd mikor visszaértem a korlátnak nekitámaszkodva figyeltem a már szinte hajnalban is közlekedő autókat és a munkába igyekező embereket.Annyira belemerültem a hajnali nyüzsgésbe,hogy el is felejtettem amiért eredetileg kiindultam...hogy olvassak:) hát,már mindegy volt.
Mire elkezdtem összerakni a cuccom,amit magammal akartam vinni,addigra már fél kilenc volt úgyhogy azonnal el is indultam.A buszt persze lekéstem:) úgyhogy miközben várakoztam a következőre,bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és elindítottam a Lesz ami lesz albumot.Amikor megszólalt a fülembe az Il cocodrillo,leülve a buszmegálló egyik padjára,a lábamat a másikon keresztbe téve doboltam a lábammal.10 perc múlva megérkezett a buszom és fel is szálltam rá.Az ablakon át kibámulva gondolkoztam a tegnapi történteken.Annyira gyorsan eltelt ezzel az idő,hogy mire észbekaptam már a meg is érkeztem VOLNA ha nem megyek túl a megállón...idegesen dőltem vissza a ülésemen,és lejjebb csúszva dühöngtem magamban.A következő megállónál mostmár időben leszállva pattantam le a buszról és még hosszasan néztem elbambulva utána.,majd elindultam visszafelé,már félúton tartottam kb az előző megállóhoz amikor megállt mellettem egy fekete furgon,elég rendesen meg is ijedtem addig a pillanatig amikor az ablakot lehúzva kiszólt rajta Giorgio,hogy szálljak be és ők majd elvisznek,kaptam is az alkalmon és bepattantam Peti és Gyuri közé leghátra.Miután mindenki kedvesen hátraköszönt nekem,a kínos csendet megtörve kérdezett Gyuri:
-Hogy vagy?
-Kellemesen-adtam választ neki mosolyogva,majd ezután még hosszasan szemkontaktust tartva néztük egymást,végül most más valaki törte meg e csodás pillanatot,mikor Bálint kérdést intézett felém:
-Na és...várod már?-kérdezte kínosan.
-Igen,persze.Már nagyon!
Eme csodás kérdés után ismét beállt a csend az egész furgonban,majd,hogy ne legyen annyira kínos,Barni a rádiót bekapcsolva,átirányította a csatornát a Petőfi Rádióra, és feljebb hangosította,hogy hátul számunkra is tisztán hallható legyen.A következő pillanatban Atti káromodva kiáltott fel,kezében a telefonját.Először nem értettem,de ahogy körbenéztem a furgonban nem csak Én vágtam értetlen képet.
-Mi történt?Nem hoztál magaddal több szál cigit?-vette Gyuri viccesre a figurát,de amikor látta,hogy senki sem nevet rajta kívül,az Én legnagyobb bánatomra komor arccal fordult el az ablak felé zavarában.
-Na most,hogy Giorgio kiszórakozta magát,közölném veletek,hogy sikeresen rossz irányba jöttünk!-azthittem rosszul hallok,és nem is erről van szó,de mikor ránéztem a mellettem ülő Petire aki magában zsörtölődött rájöttem,hogy nem,sajnos nem rossz a fülem...
-A jó édes k***a életbe,ezt nem hiszem el komolyan-csapott rá egyet Barni mérgében a kormányra,amin a duda a hirtelen erő hatására megszólalt és a csapatból jó páran összerezzentünk.
-Júúúj fiúúúk!Ez a ti számotok-rikkantottam fel boldogan.és mikor nyitottam volna aszám,hogy elkezdjek énekelni,Giorgio befogta a szám és idegesen szólt rám:
-NE MOST!!-fura volt ennyire feldúltnak látni,de a haragon kívül láttam valami mást is a szemében,valami különös csillogást.Megint teljesen elvesztünk egymás szemeiben,a többiek veszekedésére eszméltünk föl.Akárhányszor szemezünk,megszűnik minden létezni körülöttünk,csak Mi vagyunk,ketten...
-Nem igaz,hogy erre sem tudsz figyelni!!!Esküszöm neked,egy tyúknak jobb koncentrációs képességei vannak mint neked!-kiabálta Barni a sofőr ülésről az egy székkel hátrább ülő Attinak.Nekem a következő pillanatban elpattanhatott valami mert olyat csináltam ami nem hittem volna,hogy valaha megteszem.
-Nem igaz,hogy nem bírtok nem veszekedni,és egy kicsit kussolni.Értem Én,hogy izgultok,higyjétek el,Én is!De Én ezt egyáltalán nem így képzeltem el,azthittem egy békés kis zenekar vagytok,akik közt ritka a konfliktus,erre jön ez.Csalódtam...bennetek és úgy mindenben is.Én tényleg nem így képzeltem el ezt az egészet...-még folytattam volna,de amikor a felém hátraforduló Zsoma szeméből egy könnycseppet láttam kigördülni éreztem,hogy átléptem egy határt.Megbántam,nagyon...Az út további része csendben telt el,Atti előre adta Barninak a telefonját a Google Maps-el együtt.Barni a műszerfalra lehelyezve a készüléket vezetett tovább szépen lassan,csöndben...Mikor odaértünk az épületbe bevonulva csak egy gyors ,,Jó napot kívánok˝ hagyta el mindenki száját,majd csöndben lépkedtünk tovább.Odaérve a próbaterem ajtajához,Peti már nyúlt a kilincsért de a menedzser megállította.
-Linett,igaz?-mért végig,hozzám intézve a szavait.
-...Igen...
-Beszélhetnénk négyszemközt?
-Öhmmm...persze-válaszoltam zavartan.Nem tudtam mit akarhat tőlem így első találkozásra,mielőtt még beléphettem volna a próbaterem ajtaján Gyuri visszahúzott és a fülembe súgta a következő szavakat:
-Akármit tol eléd,NE írd alá!-a suttogásától kirázott a hideg,majd mikor engedett a szorítása ellépett tőlem,Én pedig még utoljára a srácokon végignézve,megfordultam és beléptem a nyitott ajtón a menedzser után...
Sziasztook!!Húha,nagyon régen írtam ami nagyon sajnálok,egyszerűen nem jött ötlet,hogy hogyan folytathatnám a könyvet.Köszönöm mind a 300 embernek akik egyáltalán csak egy bekezdést is elolvastak belőle!Igyekszem egyre több fejezetet megírni mostanában,és majd szépen lassan kitenni őket :3 csak ennyit szerettem volna,puszi mindenkinek!<3
YOU ARE READING
A Carson Coma szenvedély
RomanceSziasztok!Ismét itt lennék egy könyvvel nektek,ami remélem jobban fog sikerülni mint az előző kettő.Amint a címből is láthatjátok ez egy Carson Comás könyv lesz most,ami Giorgio és egy óriási rajongó,fordulatos szerelméről,illetve az említett rajong...
