A Carson Coma szenvedély

A hosszú nap.

Mikor reggel felkeltem,magam mellé pillantottam és elnyugtáztam magamban,hogy Atti még jó mélyen alszik.Halkan az ágyból kikelve csináltam egy reggeli kávét,majd a könyvemet a nappaliban lévő kisasztalról felkapva,kivonultam az erkélyre.A pulcsit természetesen megint elfelejtettem,úgyhogy fagyoskodva helyet foglaltam a kisasztalnál lévő egyik széken,és belekezdtem a könyvembe.Annyira elmerültem benne,hogy mikor Atti az erkélyre kilépett meg se hallottam.
-Jó reggelt-köszöntött,mire Én összerettenve hátrafordultam.
-Jó reggelt-mondtam az olvasásból visszazökkenve a valóságba.
-Hogy aludtál?-lépett a székem mögé,a támláján pihentetve kezeit.
-Elég jól-néztem fel rá.Látva a bénázásomat,és a nyakkitörésemet,helyet foglalt a velem szemben lévő széken,és kezeit maga előtt összekulcsolva hátradőlt.Mindketten a kilátást néztük,ami a főútra nézett.Már a reggeli órákban is sokan siettek munkába,mivel a főút egyik sávjában már szinte tolongtak a kocsik.
-Baleset történt?-törte meg a csendet a reggel is macsó basszusgitáros.
-Tessék?Bocsánat nem figyeltem.-jöttem egyből zavarba.
-Semmi baj,csak azt kérdeztem,hogy baleset történt e.
-Lehetséges.
Még órákig tudtuk volna bámulni a lassan araszoló autókat,de inkább bementünk mert már mindketten eléggé átfagytunk.
-Elmegyek zuhanyozni,nagyon szétfagytam.-jelentettem be.
-Oké,addig Én összepakolom a cuccaim,meg felöltözök.
Az ajtót nem is csuktam be teljesen,egy kis minimális rést hagytam meg.Úgy voltam vele,hogy úgyis látott már minden nélkül,nincs mit takarjak.Beálltam a zuhany alá,és megengedtem a forró vizet.Pár másodpercig csak folyattam magamra,majd elkezdtem be tusfürdőzni magam.Egy nagy csattanásra lettem figyelmes ami nagyon közelről hallatszódott.
-Atti?Minden oké?-kérdeztem aggódva.
-Persze-felelte vissza elég gyorsan ahhoz,hogy tudjam valami nem oké.A hangja nagyon közelről jött.
-Biztos?-tudtam,hogy valami nem oké.
-Igen,biztos.
Mikor újra megengedtem a zuhanyt,teljesen elmerültem a gondolataimban.Csak a tegnap este járt a fejemben,és az akkori történések.Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy nem is hallottam meg amikor Atti bejött a fürdőszobába.Mikor feleszméltem,hogy Ő is itt van,addigra már ott állt a zuhanyzóban velem együtt.Ijedtemben egy halk sikolyt hallattattam
de óvatosan befogta a számat,ezzel elhallgattatva.A mutatóujját a szájához emelte csendre intve.Még mielőtt bármit mondhattam volna megcsókolt,es szorosan magához húzott a derekamnál fogva.Megpróbáltam eltolni magamtól de magával ragadott.Másodpercek múlva már egyáltalán nem ellenkeztem.Pár perc heves csókolózás után,hadakozva eltoltam magamtól,ezzel leállítva őt mielőtt bármibe is belekezdhetett volna.
-Nem szabad
-Már nem tök mindegy?-nevetett fel.Miután ezt kimondta letámadta a nyakamat,és most azt kezdte el csókolni.Mielőtt még beleélhettem volna magam,eltoltam megint magamtól,és a zuhanyzóból kilépve egy törölközőt magamra terítve kimentem a fürdőből otthagyva Őt.Az ágyamra lerogyva az arcomat a kezembe temettem.Mielőtt még teljesen össze omolhattam volna bejött a szobámba...Egy szál törölközőben.Hát,megkell hagyjam,nem nézett ki rosszul.Kicsit el is időzhetett rajta a tekintetem mert a szólongatására eszméltem fel.
-Oké,tudom,hogy jól nézek ki,na de ennyire?-nézett végig magán nevetve.
-Te kis egoista.-mondtam neki mosolyogva,majd felállva az ágyamról a szekrényemhez léptem,kinyitottam és turkálni kezdtem benne,hogy hátha találok valamit,amit kedven is van esetleg felvenni:)
-Mi volt előbb ez az egész?-kérdezte komolyra véve a figurát.
-Micsoda?-turkáltam át újra a szekrényt zavaromban.
-A zuhanyzós dolog.Miért toltál el?Nem volt jó tegnap?
-De,de,tökéletes volt.Csak,hát,tudod...Giorgio...-mondtam ki elcsukló hangon,és inkább lehajtottam a fejem.
-Ez most komoly?Te szórakozol velem?Eldönthetnéd már végre,hogy mit akarsz.Vagy ez neked csak egy kis kaland volt?Rajtam élted ki amit Giorgiotól nem kaptál meg?Felfogod te egyáltalán a dolgok súlyát?Nem úgy néz ki.-közölte idegesen,Én pedig továbbra is lehajtott fejjel hallgattam.Kiviharzott a szobából és becsapta maga után az ajtót.
Leroskadva az ágyamra,azonnal zokogásban törtem ki.Döntenem kell,Én idióta.Most Atti biztos egy utolsó szemét ribancnak gondol...Csak úgy zakatoltak a gondolataim.Pár perc elteltével felöltöztem.Sminket egyáltalán nem tettem most magamra,sehova sem.Pedig úgy néztem ki mint egy zombi.Nem érdekelt.Csak egy dolog,hogy ma nekem döntenem kell.
Kiléptem a sírástól bedagadt fejjel,és a tekintetem egyből őt kezdte el keresni.A kanapén ült,arcát a kezeibe temette és magába roskadva szótlanul ült ott.Úgy döntöttem,hogy beszélni fogok vele.
-Szeretnék beszélni veled-meg se vártam,hogy mit fog válaszolni már bele is kezdtem.-Ez az egész,nekem most ez sok.Szerettem volna kettőnkkel elfelejteni Giorgiot,este sikerült is,de utána...
-Jó,megértelek.De egyet tudnod kell.Akárhogy is döntesz most,Én mindig itt leszek neked,és várni fogok rád.-a szavai után hosszasan csak néztünk egymásra,majd Én válasz nélkül csak megöleltem,szorosan magamhoz öleltem és patakokban folyni kezdtek a könnyeim.Szavai nagyon jól estek most.Mikor elváltunk egymástól láttam,hogy az Ő szemei is vörösek a sírástól.
-Köszönöm-összesen ennyit tudtam nagy nehezen kinyögni.A torkomat még mindig erősen fojtogatta a sírás.
-Indulunk?-kérdezte öklével a szemét dörzsölgetve.
-Igen-nevettem fel szipogva.
Elindultunk a buszmegállóba,mivel most nem akartunk taxit hívni,de időközben hirtelen beborult az ég,és zuhogni kezdett az eső.Mivel rajtam egy bézs színű mom jeans volt egy sima fehér pólóval,betűrve,ezért elég hamar eláztam és fagyoskodva álltam egy random kapualjban Atti mellett.
-Nagyon fázol?-kérdezte tőlem aggódva Atti.
-Eléggé.-fogaim már kocogtak a hidegtől,és folyamatosan rázott a hideg.A következő pillanatban egy nő rohant ki rekord sebességgel a kapun,és bepattant a taxiba amit hívott magának.Atti a lábával kitámasztotta az ajtót és bementünk a lépcsőházba.Hirtelen megcsapott a penészszag,amivel a legtöbb régi építésű házat jellemezni lehet.
-Vedd fel a pólómat,a kabátom miatt az nem ázott el.
-Dehogyis!Nem kell.Megvagyok.
-Azt kértem,hogy vedd fel.Nem szeretném,hogy megfázz.-végül engedelmeskedtem neki,majd megvártam míg Ő leveszi magáról szintén fehér pólóját,és átadja nekem.
-Elfordulnál kérlek?
-Persze.-felelte,és már hátat is fordított nekem.
Gyorsan lekaptam magamról a csuromvizes pólót,majd felvettem Attiét.
-És veled mi lesz?-kérdeztem miután felvettem a pólót és csak álltunk egymással szembe.
-Múltkor Giorgionál "buliztunk"-rajzolt egy idézőjelet a levegőbe-és otthagytam nála az egyik pólómat,mivel volt cserém.Bár úgy emlékszem,hogy leöntöttem sörrel és azért volt másikra szükségem...-gondolkozott el egy pillanatra.-De nekem jó lesz az is-legyintett egyet a levegőbe miközben felnevetett.Erre a kijelentésére csak elmosolyodtam,majd kiléptünk a kapun és az esőben rohanva igyekeztünk a buszmegálló felé.Mire odaértünk jött is a buszunk,úgyhogy gyorsan felpattanva rá kerestünk egy kettes helyet és lehuppantunk.
Körülbelül 20 perccel később sietve leugrottunk róla,és a még mindig ömlő esőcseppek között kézen fogva rohantunk a próbaterem épülete felé.A kapualjba érkezve csak gyorsan felcsöngettünk és a kapu egy nagy kattanással kinyitódott.Atti a kaput előttem kitárva maga elé engedett.A lifthez beszálltunk és míg felértünk a megfelelő emeletre fújtatva néztünk egymásra.Egy hosszú szemkontaktus után csak elnevettük magunkat és kiszálltunk a liftből.Az ajtóban várták már Attit a többiek,majd mikor meglátták,hogy Én is vele vagyok sokkosan elkerekedett szemmel vizslattak minket.
-Oké,szóval,hát sziaSZTOK-emelte ki Giorgio a többes számot,ami hatására nekem a szívem úgy nyilalt egyet mintha egy éles kést szúrtak volna bele.Az éles fájdalom hatására könnyek gyűltek a szememben,és gyorsan áttörve a srácokon berohantam a mosdóba.Az ajtót magamra zártam és a csapnak támaszkodva vettem egy óriási levegőt majd egy kamu mosolyt erőltetve az arcomra az ajtót kinyitottam,és kilépve rajta szinte belebotlottam Giorgioba.
-Figyelj-kezdett bele a mondandójába.-Atti elmesélt mindent...nyilván rosszul esett amit tettél velem,de ha annyira a jó oldalát akarjuk nézni a dolgoknak akkor igazából nem is haragszom annyira.-egészen a mondata legvégéig a padlót pásztáztam de mikor kinyögte utolsó pár szavát hirtelen felnéztem rá,és a megkönnyebbüléstől úgy éreztem,hogy mindjárt összesek.
-T-tényleg?-kérdeztem félve.
-Igen.-mondta lehajtott fejjel.-Na,gyere ide-emelte fel a fejét,és mikor látta,hogy tiszta könny a szemem magához húzott és szorosan megölelt.Mikor elengedtük egymást nagy nehezen,a könnyeinket letörölve az arcunkról,sokkal vidámabban mentünk vissza a többiekhez.
-Nem tudom mi volt ez,de lehet jobb is ha nem tudjuk meg.
-Sári miért nem jött ma?-tette fel a kérdést Bálint.
-Nem volt kedve,és elaludt.Este sokáig fent voltunk.
-Ooo-nevetett fel Barni egy perverz mosoly kíséretében.
Erre nem is válaszolt semmit Gyuri csak elmosolyodott.

Mielőtt még belekezdhettünk volna a próbába Barni elcsitította a hangos beszélgetéseink,és nevetéseink.

-Mielőtt még belekezdenénk akármibe is,nem tudom,hogy ki olvasta el a köremailt,de ma már bizony Linettnek is szerepe lesz.-nézett rám mosolyogva,majd szépen apránként mindenki felém fordulva várta erre a reakciómat.

-Akkor ma már az is kiderül,hogy mi lesz a szerepem?-kérdeztem izgatottan.

-Bizony-mosolygott rám büszkén Bálint.

-Úúú várom már-tapsoltam párat örömömben,és az izgalomtól legszívesebben sikoltottam volna egy óriásit.

Körülbelül még 20 percig beszélgettünk amikor halk kopogásra lettünk figyelmesek.

-Ez mi?-kérdezte teljesen elsápadva Peti.

-Ne-nem tudom.-felelte Zsombor félve.

Mindannyian falfehéren hallgatóztunk,hogy kiderüljön honnan is jön a kopogás. Bálint hirtelen felnevetett mire odakaptuk a fejünket.

-ember,mi olyan vicces?-kérdezte Barni továbbra is olyan fehéren amit egy vámpír is megirigyelt volna.

Válasz helyett Bálint csak odasétált az ajtóhoz,amit miután kitárt egy egész szerkesztőség vonult be rajta.Mikor beértek a terembe a még mindig nevető billentyűs levetette magát a korábbi helyére és ott hahotázott rajtunk.Amikor felocsúdtunk a döbbenetből kitört belőlünk is a nevetés.Pár perc után a könnyeinket törölgetve terelődött át a figyelmünk a stábra,akik egész végig csak csendben megálltak a terem egyik üres sarkában.

-Na-törölgette könnyeit Giorgio még mindig enyhén kacagva.

-Mielőtt bármibe is belekezdenél,vagy kezdenénk.A forgatáson több komolyságot ha lehet.-kérte tőlünk a főszerkesztő.Egyébként egy nagyon mogorva személynek tűnt.Úgy saccolom,hogy körülbelül a negyven,vagy ötven éves korosztályoz tartozhat.

-Természetesen.-felelte neki Giorgio kedvesen,amire válaszul csak egy megvető pillantást kapott,majd rajtunk is végignézett.Miközben szemeivel végigpásztázta a társaságot,mi kedvesen intettünk neki egyet,amire semmit sem válaszolt,csak odasétált magasan fent tartott állal a stábhoz és valamit suttogva magyarázott nekik,néha felénk pillantva,vagy mutatva.Én kínosan feszengve birizgáltam a karkötőm a kezemen és magam elé bámulva gondolkoztam.

,,Biztosan megfelelő leszek a szerepre?˝ ,,És ha nem?˝ ,,Vissza kéne mondanom˝

Mire elhatároztam magamban,hogy Giorgioval beszélek erről és visszamondom ezt az egészet,Atti ült le mellém és mint aki kitalálta a gondolataimat csak ennyit mondott:

-Meg ne próbáld.-hajolt oda hozzám,és súgta a fülembe.Mikor oldalra pillantottam láttam,hogy Gyuri az egyik falnak dőlve,maga előtt összefont karral figyel kettőnket.A mondata befejezése után Attila elhajolt tőlem és törökülésben figyelte tovább a stáb munkálatait.Én megint Gyuri felé pillantottam aki továbbra is minket nézett.Hirtelen felindulásból felálltam Attila mellől,és Giorgio felé vettem az irányt.Odaléptem mellé és ugyanazt a pózt felvéve mint az Övé vele együtt figyeltem a stábot.Csendben álltunk egymás mellett.

-Na jól van.-tapsolt kettőt a főszerkesztő.-kezdjük el!-ránk nézve Gyurival a következőt mondta:

-A bajszos és a csöndes lány rebbenjenek szét.Ez a kapcsolat rontja majd a videóklipp koncepcióját.-kezdett maga elé meredni mérgesen.

-Megtudhatnánk végre,hogy mi az elképzelése az Úrnak ezzel az egésszel kapcsolatban?

-Hogyne.A csendes lány és Ő-mutatott egyik kezével rám a másikkal pedig Bálintra.

-Hogy,mi?-eszméltem fel.

-Mi lenne a ˝feladat˝?-rajzolt Bálint a levegőbe egy idézőjelet.

-Úgy képzeltem el a zene szövege miatt,hogy Ti ketten házasságot kötnétek.-mikor látta a sok lefagyott,vagy éppen tátott szájjal bámuló arcokat,gyorsan hozzátette-Persze csak a klippben,azért igazából nem kell-kacsintott egyet rám.
-Már nem azért de a Porszemhez mióta illik egy házasság?-nevetett fel kínosan Giorgio a tarkóját vakarva.
-Ez egy igencsak jó kérdés.-gondolkozott el ezen Bálint is.
-Ez nekem sem tetszik.-szólaltam meg végül Én is.
-Engem ez nem érdekel.Én ezt találtam ki és kész.-vágott vissza a producer.
-Jó,hát akkor mi meg keresünk egy másik csapatot akik tényleg szívesen dolgoznak velünk és figyelembe veszik a kéréseinket és az érdekeink.-zárta le a vitát Gyuri.