A közös éjszakánk

181 14 11
                                    

Mikor sok küszködés után,de nagy nehezen felértünk a harmadik emeletre,odavezettem a bejárati ajtóhoz,majd a táskámból a kulcsomat kikutatva kinyitottam azt.Gyuri előtt kitártam az ajtót,majd belépett rajta,semmit sem mondott először,de még az arcáról sem tudtam semmit sem leolvasni.Becsuktam mögöttünk az ajtót,és be is zártam mindenhol(nehogy még éjszaka elrabolják ezt a kincset:D).Leültettem az előszobában lévő komódra,és elégugolva,segítettem levenni róla a cipőt.Amikor mindketten levettük a kabátot és a cipőinket is,kezet mostunk,és körbevezettem Gyurit a lakásban.Egyébként a belvárosban laktam,egy 10 emeletes házban a harmadikon egy 2 szobás lakásban.Mikor ˝idegenvezetésem˝ véget ért,lehuppantunk a kanapéra a nappaliban és elkezdtünk beszélgetni:

-Nagyon szép kis lakásod van!-fordult felém,és mosolygott rám aranyosan.

-Köszönöm szépen-hirtelen csak ennyit tudtam neki kinyögni válaszul,mert eléggé zavarba jöttem.Végül a kínos csendet Én törtem meg:

-Hozok valamit a bokádra.-jelentettem ki,és már fel is álltam a kanapéról a konyha felé véve az irányt.

-Okés,köszi-felelte.

A fagyasztóból gyorsan kikaptam egy zacskó borsót,majd kivettem a szekrényből egy tiszta konyharuhát is,és visszasétáltam Giorgiohoz.De mikor beléptem a nappaliba,még épphogy az ajtóba voltam,csörögni kezdett Gyuri telefonja.

-Szia szívem!-köszönt bele a telefonba.Majd ezután hosszas hallgatás következett.Giorgio lehajtott fejjel hallgatta a feltehetőleges szidást:)Pár perc után végre Ő is megszólalt.

-Akartalak hívni,csak Barnival éppen beszélgettünk és elfelejtettelek felhívni,bocsánaaat!-Barni lettem,ezt sem gondoltam volna,hogy egyszer megtörténik:D

-Most mennem kell okés?Barni hozott borsót a bokámra-mondom,hogy Barni lettem:D-Igen,holnap jövök.Igeeen taxixal!Igeen pihentetem a lábam!Jóó oké,megyek!Oké,szia,én is szeretlek.-az utolsó mondata egy kicsit fájt de mire is számítottam...?

-Na itt vagyok,csak Sári hívott.-tette le a telefont,és kezdett el helyezkedni a kényelmes pozíciót keresve,arra az esetre hogyha a jegelés miatt 1 óráig kell ott ülnie a kanapémon:)

-Igen,azt egyből gondoltam...-odaültem mellé újra a kanapéra,és rátettem a bokájára a borsót  a konyharuhával körbetekerve.

-Huhh ez hideg-mondta felszisszenve.Erre a kijelentésére elnevettem magam,és kimentem a konyhába mindkettőnknek egy-egy pohár vízért.Ismét visszamentem hozzá,és odaadtam a kezébe a poharat.Megköszönt,majd egyszerre ki is itta belőle a vizet.Pár perc néma csönd után,ránéztem az órára ami már éjfélt mutatott úgyhogy szóltam neki,hogy lehet ideje lenne aludnunk,csak mert holnap szintén próbálnunk kell.

-Igen,igazad van.Aludjunk szerintem is.

-Nem lenne jobb mégiscsak ha az Én szobámban aludhatnál?Ott azért ugye van nagy ágy is,és kényelmesebben elférnél.

-Nem,nem,jó lesz nekem itt!

-Hát jó.

Vettem ki ágyneműt a szekrényből,és megágyaztam neki amíg Ő elment zuhanyozni,és fogat mosni.Mikor kijött a fürdőből,helyet cseréltünk.Amíg zuhanyoztam egész végig a mai napon gondolkoztam. Miközben törölköztem,kopogást hallottam a fürdőszoba ajtaján.

-Igen?-szóltam ki kicsit félve.Talán betört valami betörő,leütötte Giorgiot és most engem akar???A furcsa fantáziálásomat Gyuri válasza szakította félbe:

-Csak Én vagyok,bent hagytam a ruháimat és,hát,kéne...-hallottam a hangján,hogy ez kínos neki és zavarban van.

-Mindjárt kijövök és odaadom,oké?

-Oké,csak öltözz fel,jó?-ezt a kijelentést mondjuk nem teljesen értettem.Persze,barátnője van és nem akar engem egy szál törölközőbe látni,de valahogy mégsem volt tiszta a kép.Mindenesetre felöltöztem és lehajtott fejjel kiléptem a fürdőből ,s odaadtam neki a ruháit.Mikor odanyújtottam  neki őket,elvette a kis ruhacsomagot,de közben óvatosan felemelte az államnál fogva a fejemet,és így a szememmel végigkövettem a testét,míg végül egészen az arcáig nem értem el.

-Tán zavarba jöttél?-tette fel a kérdést elképesztően csábos mosolyával.Nyilván így még jobban zavarba jöttem.:)

-Nem,dehogy,na de megyek és Én is megágyazok magamnak.Mikor kikerültem VOLNA a kezemnél fogva visszarántott és egészen közel húzott magához.Már szinte a szánk is összeért,ez még jobban zavarba hozott,és már szinte úgy nézhettem ki mint egy paradicsom:D Mikor egyre inkább közeledett felém,megállítottam.Akármennyire is akartam tudtam,hogyy ez nem helyes,hiszen barátnője van.

-Giorgio,ezt nem szabad...-suttogtam,szinte alig hallhatóan.

-Jézusom,tényleg...basszus,Én mégis mi a francot csinálok?! TE jó isten,bocsánat Linett!Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni!Egy percig sem okolhatod emiatt magadat mert Én akartam...Lehetne,hogy ez köztünk maradjon?

-Persze!Egyébként nem csak a Te hibád,Én sem állítottalak le már egészen az elején.Pedig azt kellett volna...Szörnyű emberek vagyunk-nevettem el kínosan magamat.

-Igen,igazad van.-nevette el Ő is magát.Kínos nevetésünk,elég hamar kínos csöndbe fulladt,úgyhogy Én inkább elköszöntem tőle és bevonultam a szobámba gondolkozni.Úgy volt,hogy korán elalszok,de végül még hajnal 1 körül is ébren voltam.Mikor már majdnem elaludtam,fájdalmas kiabálásra keltem fel.A pánik és a hirtelen adrenalin egyből felébresztett,már álmos sem voltam.

-Jézusom!Jól vagy??-mikor kiértem a nappaliba Giorgiot pillantottam meg a földön ülve,a bokáját fájdalmas arccal szorongatva.-Gyuri válaszolj!!Mi történt??

-Leestem a kanapéról és ahogy próbáltam megtartani magam a lábamra ráestem.

-Jesszusom,tudod mit?Cseréljünk!Én kijövök,Te pedig az Én ágyamban alszol!

-Nem,nem.Nem foglak kitúrni az ágyadból,jó itt is nekem.

-Dehogy túrsz ki!Na,most pedig irány befele!-miután segítettem neki felállni elbotorkáltunk a szobámig,majd leültettem az ágy szélére,és segítettem feltenni a lábát az ágyra.

-Huhhh,hát,köszönöm.

-Igazán nincs mit köszönnöd!De komolyan!-mosolyodtam el kedvesen.

-De igenis van!Jó sok mindent!

-Na jó,mindegy,nem akarok veszekedni-zártam le a témát.-Jó éjszakát,ha kell akármi szólj!Jó?

-Oké,de biztos nem alszol itt?Elférünk ketten is!-majd végül ezután megint következett egy kissebb vita,de a végén meggyőzött.Behoztam a nappaliból a szobámba az ágyneműt,és befeküdtem mellé az ágyba.Először kínosan feszengtünk,majd a derekamnál fogva magához húzott,és kis kifli-nagy kiflibe elaludtunk.Szerintem mondanom sem kell,ennyire jót még életemben nem aludtam...:)


Na,hát sziasztook!<3 Igen,igeen,azt ígértem,hogy tegnap jön a kövi rész,de végül tegnap este semmi ötletem nem volt,úgyhogy áttoltam a mai napra az írást Remélem eddig tetszik nektek a könyv^^ Ilyet még sosem kértem,de most fogok.Szeretném h leírnátok nekem,ez a fejezet alá az eddigi véleményeteket a könyvről!Emellett minden kritikát is szívesen fogadok :3 Legyen további szép reggeletek/estétek/napotok!<3

A Carson Coma szenvedélyWhere stories live. Discover now