Prológus

278 32 3
                                    

Igen talán mindent el követtem hogy idáig eljussak. Egyetlen egy porcikám se kívánta ezt az egészet ezért erõsen ellenkeztem is. De mind hiába, apám hatalma nagyobb volt felettem.

-Meg tennéd hogy legalább figyelsz rám miközbe hozzád beszélek?!-ordított hátra apám a kocsiban.

-Ha nem vetted volna észre minden figyelmemet neked szentelem mikor el hordasz minden szarnak.-válaszoltam irónikusan.

-Barnabás! Ne beszélj így az öcséd előtt!-fordul hátra édesanyám a mellettem ülő öcsémre pillantva.

-Mintha olyan kis álszent lenne.-forgatom meg a szemeim.

-Legalább ő nem szorul nevelő intézeti ellátásra!-emeli hangszintjét apám.

-Ohh tényleg?! Én se szorulnék ha mondjuk nem így neveltek volna!-tépem ki a fülesem a fülemből.

-Most legyen elég! Befejeztem! Ha mégegyszer megszólalsz komolyan mondom ki váglak a kocsiból fiam!-fordult hátra apám teljesen hozzám, hogy az arcomba ordíthassa.

-Oké, rendben, hajrá!-tártam ki két karom.

-Apa, vigyázz!!-hallottam öcsém utolsó szavait.

Ez volt az a nap amikor teljesen feje tetejére fordult az életem. És az én hibám miatt mint mindig. Sose voltam egyszerū gyerek. Sok hülyeséget csináltam és mondtam amit nem kellett volna. De ezeket most egy az egyben vissza szívom és azt kívánom bár soha nem is születtem volna meg.

Fine Line - Barni x Peti ff !!SZÜNETEL!!Where stories live. Discover now