Make me your villain!

Marasztalás

Evan Petterson:

Megforgatta szemeit, de tekintetében nem volt semmi ellenérzet a dolgok miatt. - Ki mondta, hogy ez az összebújás zavar? De ha még emlékszik, az étteremben is említettem, hogy megnézném, hogy Maga hogy s miként tesz magáévá engem, ugyanis nem adnám be könnyen a derekamat. - nézett szemeibe, közben átkarolta a férfi derekát. Nem fog úgy tenni, mint akit olyan könnyen meg lehet szerezni, két hónap ide vagy oda. Vágyik rá ő is, s neki is pont annyi mocskos vágya volt s talán még van is, de jelen helyzetben nem lenne képes megvalósítani őket. Apró mosolyra húzta száját, odahajolt s orrával megcirógatta a férfi arcát. - Örülök, hogy elfogadta a marasztalásomat. - suttogta fülébe. Ha az időre bízza a dolgot, abból semmi jó nem fog kisülni, ezt tudta jól. - Egy-két dolgot elhinthetne nekem, míg itt van, hogy miféle gondolatok járnak Magában. Csak, hogy tisztában legyek vele,  s netán Maga is az enyéimmel. - húzódott el tőle, kezét nem véve le derekáról.

Ray Craven:

Elmosolyodva círogatta meg az arcát.
- És önnek ki mondta, hogy a magamévá teszem jelentése az az, hogy le fekszem önnel? Szerintem ez még túl korai lenne. De másképp is el tudom érni azt, hogy az enyém legyen. Mint mondtam önző vagyok, amit akarok azt álltalában megszerzem, hajthatatlan tudok lenni ha olyan dolgokról van szó amire vágyom. És magára igényt tartok, de azt ne várja el, hogy olyant játszak, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek. Hacsak nem az a célja, hogy az őrület határára kergessen. - szelidebben mérte végig tetőtöl talpig. Ujjai erőtlenül vándoroltak a nyakához, ahol az ing össze volt gombolva. Azt kezdte el lassan egyesével kigombolni. - A fejemben mi jár? Maga, napok óta másra sem tudtam gondolni. Képzelheti mennyire elviselhetettlen voltam, ha még Tom is dühös lett rám. De most. - egy újabb gombnál ujjai érintették a bőrét. - csupán azon gondolkodom, hogy miután ezt láhamoztam magáról elküdöm fürdeni, mert iszonyatosan cigaretta szag árad magából. Zavar,hogy őszinte legyek.

Evan Petterson:

Jól esett neki a kedves érintés, szerette az ilyet, noha nem mindig tartott igényt erre, ha szenvedélyről volt szó. - Pont annyira kergettem el odáig, mint saját magamat. Ne higgye, hogy nekem annyira könnyű volt az elmúlt idő. - figyelte arcát, ahogyan végigmérte.  Halkan kuncogott egyet, szinte megadóan, azon, hogy igényt tart rá. Meglepte hogy kollegáját is magára haragította, csak azért, mert nem volt a közelében s várnia kellett. Ez valahol még az egoját is simogatta, hogy ekkora hatással tud lenni a férfire. Ahogy a gombokkal játszott, bőre felforrósodott, érezte, ahogy vére pezsegni kezd. - Pedig nem gyújtottam rá, mióta megérkezett. - suttogta neki. - Talán oda is társulni akar? Felfrissülve hátha jobban érezné magát a közelemben. - vetette fel az ötletet, ezzel lehetőséget adva, hogy egész lényét megcsodálhassa majd. Ahol ujjai hozzáértek, égni kezdett bőre, s megborzongott ettől. - Maga szerint ez fair dolog, hogy Ön láthatja most a testem, de én nem a Magáét? - tette fel következő kérdését. Ahogy az ing egyre kevésbé fedte, láthatóvá vállt mellkasa, mely most gyorsabban emelkedett és süllyedt. Bőrén apró forradások s hegek virítottak, azonban ez cseppet sem zavarta, az sem, hogy társa mindezt megláthatja.

Ray Craven:

- Csupán ennyi lenne a problémája? Mert ezen könnyen tudok segíteni. - a zakót kezdte el levenni, amit a kanapé támlájára tett, majd még mielőtt az ingétől szabadult volna meg, előtte a pisztolyát tette félre, csak aztán kezdett el a gombokkal bíbelődni. -Ön mondta, nem különbözünk, így felesleges úgy néznie rám és arra a fémdarabra mintha idegenek lennének számára. Nem vagyok ártatlan, bűnös lélek vagyok, de ezeket a bűnöket mind élveztem. - felkelt a kanapéról s csak azután vette le az ingét. Bal vállán égési sérülés nyomai látszottak, mellkasánál szúrás nyoma maradt, hegek sokasága, amiket nem mutogat mindenkinek.
-Nos, most már láthatja, nem épp a szépségéről híres a felső testem. Kivéve a karom - mutatott baljára, egy kígyó tetoválás volt az. - De sajnálatos módon, nem, nem fürdök önnel, tudja mi lenne annak a vége, igaz?