Szerelem a Pál utcában

6. Egy kis balhé

Ma felkeltem és legnagyobb meglepetésémre nem voltam fáradt! Szóval eddig remekül indult a napom. Felöltöztem, megreggeliztem és elindultam a suliba. Amikor beléptem a terembe, a fiúk mind szigorú fejjel néztek rám. Egyből lefagyott a mosoly az arcomról. Egyszer csak Boka odajött hozzám.
- Legalább elmondhattad volna - mondta nekem.
- Mit? - kérdeztem félve a választól.
- Hát hogy van fiúd - mondta Boka.
- Dehát nincs - vágtam rá.
- Akkor az mi? - kérdezte tőlem Boka és megmutatta a képeket.
- Ő a bátyám - mondtam.
- Hagyjuk már! Ne hazudozzál! - mondta Boka idegesen.
- De nem hazudok! - mondtam és kezdtem én is ideges lenni.
- Azt hittem nem egy hazugot ismertem meg - mondta Boka és szúrós tekintettel nézett rám - Megszeretnénk kérni, hogy ne gyere soha vissza a Grundra!
- Mi?! - kérdeztem és elrohantam, be a lány öltözőbe. Ott legalább tudok normálisan sírni. Az összes órán ott voltam, és minden szünetben a fiúkkal kellett lennem - mert a tesi tanár észrevett és ha ott vagyok másoknak nem lesz helye hol átöltözni - és mindig amikor megláttak szúrós tekintettel néztek rám. Ez nagyon rosszul esik😔. Nem hisznek nekem. Éppen tesi volt az utolsó órám, akkor legalább nem voltam a fiúkkal, így nem kellett elviselnem a szúrós tekintetüket. A tesi óra hamar eltelt, én elmentem öltözni, de nem számítottam arra, hogy Csónakos megvár, és véletlen belementem.
- Bocsi - mondtam, majd felnéztem az illetőre - Csónakos?
- Mielőtt akármit is kérdezel, gyere a Grundra 2-re - mondta Csónakos.
- De nem láttok szívesen - mondtam.
- Ők nem, de én és Barabás igen - mondta - De akkor is gyere.
- Rendben - mondtam - Akkor ott leszek 2-re.
- Okés - mondta és elment.
Én hazamentem és azon gondolkodtam, hogy mit mondjak majd a Grundon. Beértem a grund elé.
- Itt az idő - gondoltam és halkan bekopogtam. Szerencsére Csónakos nyitott ajtót.
- Ki az András? - kérdezte valaki.
- Öhm - mondta és megfordult majd kinyitotta az ajtót, hogy mindenki lásson.
- Kovács - szólalt meg valaki.
- Miért jöttél? - kérdezte Boka.
- Azért ho- mondtam volna, de Boka félbe szakított.
- Nem megmondtam, hogy nem látunk szívesen? - kérdezte.
- De, csak - mondtam volna, de Boka megint félbe szakított.
- Akkor miért vagy itt? Nem vagy a barátunk. Utálunk! - mondta a szúrós tekintetével.
Erre a mondatra könnybe lábad a szemem és kirohantam a Grundról, haza pedig sírva mentem. Éppen a bátyám kertészkedett a kertben, amikor meglátott.
- Mi történt? - mondta és eldobta a seprűt, és odajött hozzám.
- A fiúk már nem kedvelnek - mondtam sírva.
- Még András és Péter sem?
- De ők igen, csak nem lehetnek velem, mert akkor a fiúk őket is - a mondtad végére elcsuklott a hangom.
- Hugi - fogta meg a vállam - Ha nem tudnak értékelni, akkor ők barmok. És mégis miért haragszanak rád?
- Azt hiszik te a fiúm vagy és hogy nem mondtam el nekik - mondtam még mindig sírva.
- Ez baromság - mondta - Egy ekkora hülyeség miatt. Ne foglalkozz velük, én a suliban veled leszek. Nem leszel egyedül.
- Köszi! - mondtam és megöleltem szorosan a bátyám.
- És most menj fel és próbálj meg nem rájuk gondolni - mondta.
- Rendben - mondtam majd felmentem és ledőltem az ágyra. Egyből elkapott megint egy síró roham. Ezért az ágyamon sírtam.
- Ez a legrosszabb hétfő a világon!!! - kiabáltam hangosan, majd lehunytam a szemem.

Felkeltem
- Mi? 😳 Egyből elaludtam volna? - kérdeztem magamtól - Bátyus milyen nap van? - kérdeztem hangosan.
- Hétfő! - kiabálta, ekkor én kipattantam az ágyból.
- Csak egy álom volt! - mondtam örömömben.
Gyorsan elindultam az iskolába, persze miután felöltöztem. Alig vártam hogy lássam és megöleljem őket. Ahogy beértem, mindenkit megöleltem köszönésnél. Majd becsengettek. Annyira örülök, hogy ez csak egy álom volt! Az óra után Boka odajött hozzám.
- Miért öleltél meg mindenki reggel köszönésnél? - kérdezte Boka.
- Miért tán baj? - kérdeztem egy pimasz vigyorral az arcomon.
- Nem. Persze, hogy nem gond, csak érdekel - mondta.
- Hát egy rossz álom miatt, de az nem lényeg.
- Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?
- Igen, persze hogyne tudnám. De te is mindent elmondhatsz nekem.
- Igen, tudom. És mi volt az a rossz álom?
- Hogy azt hiszitek van fiúm és azért kiközösítetek.
- Ezért?! Ez nagyon baromság - mondta nevetséges mosollyal.
- Hát így utólag igen az😂.
- De nem kell aggódnod, nem fogunk kiközösíteni.
- Köszi. 😊
- És hogy telt a szülinapod?
- Láttátok a képeket?
- Igen, bár sosem mondtad, hogy van bátyád.
- Akkor jó, hogy elmondta Barabás vagy Csónakos.
- Igen. De mesélj még.
- Rendben. Hát elsőnek elmentünk egy plázába, ott vettünk pulóvert meg mindent. Majd elmentünk egy hambishoz ott megjött Csónakos majd Barabás. És onnantól csak szórakoztunk😅.
- Kiktől mit kaptál?
- András egy karkötőt csinált nekem, Barabás ilyen női dolgokat hozott, de azokat nem néztem végig. Abból eddig 3 dolgot néztem meg.
- Az jó, ezek jó ajándékok lehettek - mondta és próbált elmenni, nem tudom miért.
- De még van - mondtam és megfogtam a kezét, persze ilyen haverosan.
- Ja bocs - mondta - Elmondod azt is?
- Persze - mondtam mosolyogva - Az egy tulipán volt.
Erre egy picit elpirult.
- Milyen volt?
- Szép. Volt rajta egy cetli.
- És azon mi volt?
- Az hogy: Több mint 7 millió mosoly van a világon, de a tiéd tesz engem a világon a legboldogabbá
- Ez kedves.
- Az.
- Amúgy Tavaszi szünet után, nem akarsz átjönni hozzánk? Lesz nálunk egy ott alvós buli. A többiek is ott lesznek.
- Persze, miért ne?
Erre elmosolyodott és én is elmosolyodtam. Ezt a csengő szakította meg. Már alig várom a Tavaszi Szünetet 😊😇😁