Szerelem a Pál utcában

37. Ő az? Nem az lehetetlen

Szombat van és Boka megint elhívott, de most a fagyizás helyett a mozizást választottuk. A TopGun:Maverick-et néztük meg. Nagyon jó film volt. Mátéval néztem meg az első TopGun-t. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez volt életem legjobb filmje.

Majd mozizás után Ágota felhívta, hogy menjen haza, mert átjöttek hozzá az unokatestvéreik és vigyázniuk kell rájuk, de ő nem bír el velük egyedül. Ekkor én elkezdtem tőle elköszönni.

- Köszi Boka! Ez egy jó program volt! - mondtam és már indulni is akartam hisz neki haza kell mennie.

- Ugye most nem hiszed azt, hogy egyből hazamegyek? - kérdezte mosollyal az arcán, ami hallatszott a hangján. Majd odajött hozzám - Milyen gentleman lennék, ha nem kísérnélek haza.

Erre én felnevettem és elindultunk a házunk felé, mikor egy férfi megállt velünk szembe, és elkezdett minket figyelni. Majd elkezdett közelebb jönni hozzánk.

- Most mi lesz? - Kérdeztem.

- Maradj mellettem - suttogta Boka. Majd mikor közelebb jött ismerős kezdett lenni. Ismerős de honnan? Olyan ismerős. Ő az? Nem az lehetetlen. Ő az!!!

Kirohantam Boka mellől és megöleltem az apámat.

- Szia - köszönt nekem ölelve.
- Hiányoztál! - mondtam, eközben Boka is odaért mellénk. Ekkor az apám ránézett Bokára.
- Ki ez a fiatal fiú? - kérdezte Apa.
- Boka János és elnézést a bunkóságomért, hogy nem mutatkoztam be - mondta Boka.
- Semmi gond fiam, Kovács László - mutatkozott be apám - Csak nem te udvarolsz a lányomnak?

Erre csönd lett, Boka egy picit elpirult. Majd apukám hátba veregette.

- Nyugi, ha igen majd úgyis megtudom - mondta és rákacsintott Bokára - Én elmegyek haza, majd otthon találkozunk - mondta nekem, majd Bokára nézett - Téged is szívesen fogunk látni. Szeretném tudni ki udvarol a lányomnak - majd elment. Boka ott állt mellettem az arcán meglepődés volt, majd rám nézett.

- Ez alatt mit értett? - kérdezte még mindig meglepődve, de már elpirulva.

- Talán azt hiszi udvarolsz nekem? - adtam a valószínű választ.

- Jó lenne - mondta Boka az orra alatt úgy hogy még pont hallottam.

- Tessék? - kérdeztem vissza, hátha elismétli újra.

- Semmi - mondta elpirulva, és már készült indulni.

- Boka - kiáltottam utána miután már elkezdett menni előre.  Ő megállt és visszafordult.

- Igen? - kérdezte és közelebb lépett hozzám majd megfogta a kezem.

- Csak ne egy álom legyen - motyogtam magam elé. De sajnos Bokának is jó füle van.

- Mi ne legyen álom? - kérdezte.

- Ez.

- Miért?

- Magamból kiindulva lehet álom.

- Rendben - mondta és elmosolyodott.

- Még lenne valami - mondtam egy kis csönd után - Te akarsz tőlem valamit?

- Ezt, hogy érted? - kérdezte.

- Gratulálok nagyon jól tetted fel a kérdésed - gondoltam magamban.

- Úgy ahogy mondtam - válaszoltam. Boka érdekesen nézett rám, úgy mint aki nem ért valamit. Bár ez nem annyira érdekes, ahogy elmondtam neki úgy én sem érteném, ha nekem tennék föl.