Szerelem a Pál utcában

41. Reneszánsz Étterem 😉😁

Egy hónap telt el azóta, mióta én és Boka összejöttünk. Megpróbáljuk titokban tartani. Ma elhívtak Boka szülei egy reneszánszi étterembe. Mielőtt még elindultunk volna még mondták hogyha esetleg nem látjuk Bokát csak őket, menjünk oda hozzájuk és üljünk le és rendeljünk.

Mikor megérkeztünk, kicsit késve Boka szülei ott voltak meg Ágota is csak Boka nem. Boka apja integetett nekünk, hogy menjünk oda hozzájuk. Odamentünk, majd leültünk.

  - János? - kérdezte Máté.

  - Majd jön - mondta Boka apja.

  - Rendben - mondta Máté.
Egy kis csönd lett, majd jött egy pincér.

  - Jó napot! Szeretnének rendelni? - kérdezte a pincér.

  - Igen, köszönjük - mondta Boka apja.

  - Rendben - mondta a pincér és rámosolygott Boka apjára - Ide küldöm a kollégám, majd ő felveszi a rendelésüket. Addig hozhatok valami üdítőt?

  - Én csak egy Fantát kérek - mondta Ágota.

  - Én Colát kérek.. köszönöm - mondta Máté.

  - Én csak sima vizet - mondtam.

Mindenki kikérte az üdítőjét. Az üdítőt még ugyan az a pincér hozta ki.

  - Mikor jön a másik pincér? - kérdezte Boka apja.

  - Hamarosan - mondta a pincér - Máris szólok neki.

  - Köszönjük - mondta Boka apja.

Elkezdett jönni egy pincér, mikor odaért hozzánk, hozzászólt Boka apja.

  - János - köszöntötte Boka apja.

  - Oh Sziasztok - köszönt nekünk Boka - Mit hozhatok? - kérdezte és közben mosolygott.

Miután mindenki kikérte az ételét is, elkezdtük várni hogy kihozzák. Azt is Boka hozta ki egyszerre hármat tudott kihozni. Mikor Máté elé lerakta az övét még mondott hozzá valamit.

  - Vigyázz a tál forró lehet - mondta Boka és elment miután lerakta Ágota ételét is. Ekkor Máté megnézte, hogy mennyire meleg a tál és kikerekedtek a szemei.

  - Ez tényleg forró - mondta Máté.

  - Megnézhetem? - kérdezte Ágota.

  - Persze - mondta Máté, majd
Ágota megfogta a tányért.

  - Tényleg forró. Ügyes, hogy kihozta a tenyerén - mondta Ágota.
Majd Boka hozta a többi ételt is. Még beszélgetett velünk, hogy ízlik-e az étel meg, hogy visszajövünk-e. Persze mindkettőre az volt a válasz, hogy "Igen" az utóbbinál meg "Persze". Majd mikor még beszélgettünk Bokával jött egy turista csoport és mikor bejelentkeztek, hogy van-e asztaluk számukra Boka egyik kollégája szólt neki.

  - János! - mondta a kolléga - Gyere ide kérlek!

  - Hamarosan jövök addig élvezzék az ételt - mondta Boka és elindult.

Mikor odaért a kollégájához még beszélgettek valamit. Szerintem olyan lehetett a beszélgetés, hogy Boka kérdezi "Mi az?" a kollégája erre mondott valamit nem tudom mit és erre Boka csak bólintott, majd eltűnt.

  - Most mi lesz? - kérdezte Ágota, az apjára majd Mátéra nézve. Mindketten megvonták a vállukat.
Boka kijött egy dobot fogva a kezében és a hóna alatt volt két dob verő. A dob régies dob volt, még bőr volt a dob tetején azt kellett verni és bőr volt a dob verők azon részén, amivel a dobot ütik.

  - Dobolni fog? - kérdezte Máté.

  - De nem tanult dobolni - mondta Ágota.

Boka elkezdett dobolni, olyan reneszánsz hangulata volt az egész dobolásnak. Nekem tetszett, sőt imádtam. Nem is tudtam, hogy Boka ilyen jól tud dobolni. Majd ahogy vége volt a dobolásnak a turisták tapsoltak Bokának, majd Boka picit meghajolt és bevitte a dobot, a kollégája meg bekísérte a turistákat. Majd visszajött hozzánk.

  - János ez nagyon jó dobolás volt - mondta Boka anyja.

  - Köszi - mondta Boka - Önöknek is tetszett? - kérdezte Boka az anyukánktól.

  - Igen, remek volt - mondta anya.

Boka elmosolyodott. Mikor látta, hogy az apja befejezte elkezdte intézni a dolgát, mint pincér.

  - Elvihetem? - kérdezte az apjától.

  - Oh igen, köszönöm - mondta Boka apja. Majd Boka elvette a tányérját. Ez után mindenki sorban kérte meg Bokát, hogy vigye el a tányérját. Majd még megkérdezte, hogy kérünk-e desszertet vagy esetleg még üdítőt. Majd mikor indulni készültünk, Máté kérdezett valamit tőle.

  - Boka - szólt Máté Bokához mikor már csak ők álltak egymás mellett, mert a többiek bementek fizetni.

  - Igen? - kérdezte Boka.

  - Az csak dísz vagy bele is lehet ülni? - kérdezte és rámutatott az étterem elején álló fakír székre.

  - Bele lehet ülni - mondta Boka - Csak max a hátsód bánja - mondta Boka humorosan.

  - Megéri - mondta mosolyogva Máté. Erre Boka felnevetett. Majd visszajöttünk.

Boka apja meglátta a fakír széket és ránéz fiára - vagyis Bokára - aki egyből bólintott, mert tudta, hogy az apja mit akar kérdezni. Odamentünk a fakír székhez és egyesével beleültünk, majd mikor Boka apja ült volna be nem habozott, belehuppant.

- Apa, úgy belehuppantál - mondta Ágota. Erre mindenki odanézett, és mosolygott. Majd mi is elkezdtünk nevetni. Csináltunk pár képet, majd elköszöntünk Bokától és elindultunk haza.