parafenomén | Marics Peti ff.

2. fejezet

lüktetett a fejem mire felkeltem. kisgyerekes módon nyújtóztam egyet, (persze, hogy kiadtam hozzá azt a magas frekvenciájú nyüszörgő hangot, elvégre fontos a jó benyomás) utána pedig fordultam párat.
Peti már fent volt.
— jó reggelt-dünnyögte fifázás közben.
— neked is - válaszoltam miközben rávezettem a tekintetemet eres kezeire.

azokra, amik éjjel a derekamon voltak, előtte meg nem tudom hol... pár lányban, lányon, igazából végigragozhatnám.

— Manu hívott, úgy ezerszer-zökkentett ki gondolataimból.
— én is hívtam, úgy ezerszer - motyogtam, majd a telefonomért nyúltam.
— ez kéne? - lengette a telefonomat a “magasban„ (már amennyire magasnak számít az, hogy felnyújtja a karját...) egy huncut mosoly kíséretében.
— eltaláltad, okoska. - forgattam a szemeimet majd unottan odamentem Peti elé és próbáltam elérni a telefonomat. egy idő után már a nyújtózkodás kezdett fárasztó lenni, ezért bedurcizva csak levágódtam az ágyba, hogy oké, akkor  alszok tovább.
— tessék. - nyomta a kezembe.
— fenomenális! - mondtam  szarkasztikusan és csörgetni kezdtem Manuelt, aki kinyomta és gyorsan leírt egy “gyere facetime„-ot.

—na, minek hívogattál, minden rendben? - vette fel a hívást.
— követtek hazafele - vágtam rá— de Peti...
— Peti hazakísért-szakított félbe — vagyis na, érted-egészítette ki magát, amint felismerte Petiék lakását.
— úúúristen... micsoda felfedezés Manu. - szólt bele Marics és levágódott mellém.
— bocsi Liza, hogy nem vettem fel... - bökte ki első értelmes mondatát Manu, egyértelműen rohadt másnapos.
— amúgy, jöhetnétek a ma esti koncertekre-vetette fel a témát Peti.
— nem tölthetném fel a szociális energiám otthon inkább? - kérdeztem utalva arra, hogy most legszívesebben otthon lennék és ki sem tenném a lábamat hetekig.
— nem! új társaság, lemondasz a kamu barátnőidről és ténylegesen jól érzed magad-vágta rá Manu, ellentmondást nem tűrően.
— legyen... de nem tartom a legjobb ötletnek-adtam be a derekam.

tuti, hogy féltékenységi rohamot fogok kapni az láttán,hogy a lányok csak hemzsenek körülötte. mármint nem az zavarna, mikor megpuszilják az arcát.

az, amikor odaadják magukat neki.

— akkor ezt megbeszéltük-villantotta meg Marics a “büszke vagyok magamra„ mosolyát.
— viszont én megyek, klipet forgatunk és jaa-közölte Manuel majd ki is nyomta.
— én meg hazamegyek és átalszom magam az estébe - jelentettem ki.

így is történt. hazamentem és visszadőltem az ágyamba.

igen, még mindig Peti pólója volt rajtam.

az ébresztett fel, hogy csörög a telefonom. Marics hívott, rövidre fogva annyit akart, hogy siessek az öltözéssel, mert fél óra múlva indulás, és nem fognak rám várni. kedvesek.

az a fél óra elég volt arra, hogy felöltözzek és sminkeljek is egy kicsit,egy perccel a fiúk érkezése előtt leértem.
— jajj te jóasszony! - szállt ki Manu és átölelt.

amint beszálltam Marics hatalmasat büfögött.
— neked is szia - erőltettem egy gúnyos mosolyt az arcomra.
—igyál, ez segít elviselni-nyomott a kezembe valamilyen alkoholos italt, amit persze egyből meghúztam, kellhet...
— Manuel én meg azért iszom, hogy téged el bírjalak viselni! - kezdte Marics a cicaharcot.
— inkább meséld el a tegnap estét-terelte a témát Manu.

röviden összefoglaltam a történteket, de kihagytam a “Marics megtanít fifázni majd összebújva alszunk„ jelenetet.

— mondd, hogy betartottad a bro codeot! - nézett Manu kamu aggódva Maricsra.
— mármint? - kérdezte összezavarodva.

vajon hányadik sörét issza?

—ugye nem dugtad meg az egyik legjobb barátom? - tette fel nevetve a kérdést.
—ja, azt betartottam! - vágta rá Peti megvilágosódva.

tehát Manuel kinézi Maricsból, hogy jól megrak. bíztató.

— hol a Valkusz? - tereltem a témát ismételten.
— mindjárt jön. csajproblémák-mondta Marics.
— Zsanett? - kérdezte Manuel. szuper, mostmár olyanokról beszélnek, akikről fingom sincs kik azok.
— ja-vágta rá Peti.

míg ők kivesézték a csaj témát, addig én instáztam meg közben iszogattam ezt az almaléhez hasonlítható, amúgy citrom ízű sört, egész jó volt.

— holaa! - köszönt spanyolul Milo mikor beszállt az kocsiba, így Manuel átadta a sofőri szerepet neki, ő meg átült az anyósülésre.
—ahorrador! - kiáltottam fel spanyolul, hogy “megmentő! „ mivel eléggé megörültem Milán jelenlétének. hátha miatta majd témát váltunk. —ezek elkezdték kitárgyalni a csaj témát! és tudod mi a legrosszabb?! hogy állandóan úgy emlegetik az illetékeseket, hogy “csaj,, vagy “csajszi„! idegesítő. - panaszoltam.
— miért, akkor tárgyaljuk ki a pasi témát is? gyerünk Liza- mondta (szerintem) hirtelen felindulásból Marics,mire sóhajtottam egyet, és épp a mondanivalómba kezdtem volna, mikor Manuel félbeszakított kétszavas mondatával.
— jaj, félek. - suttogta.

nem tudja, mire vállalkozott. amikor az “ártatlan„ lány ( azaz én,az a legszebb, hogy tényleg így emlegetnek az egyetemen) elkezd beszélni a fictional crushjairól, az elég izzasztó pillanatokkal járhat.

mielőtt belekezdtem volna sorolni könyvek és sorozatok nem létező karaktereit, vettem egy mély levegőt,hogy egy huzamban eltudjak hadarni vagy hármat.
— jó, váltsunk témát! - szólt gyorsan közbe Peti. én is hallgattam a csajos dumáját...
— nem jöttök ki velünk a Szigetre jövőhéten?-kérdezte Milán.
— de! és te is jössz Liza, nem bújsz ki alóla- mondta Manu utalva arra, hogy én csak a pénteki napra akartam kimenni.
— akkor még meg kell venni a többi napra is a jegyet- nyögtem ki  az első kifogást,ami az eszembe jutott.
— komolyan kifogásokat keresel, hogy ne kelljen kimenni velünk az ország legnagyobb fesztiválára, de tegnap még bulizni voltál? - dörgölte az orrom alá a tegnap estét Peti.
— inni mentem, nem bulizni! - védtem meg magam— csak azért mentem el, mert nem akarok az antiszoc csajszi lenni barátok nélkül. mármint, nem akarok az egyetemen majd egyedül lenni. eléggé ciki lenne, nem?
— túlaggódod-vágta rá Milán.
— mindig ezt csinálja-sóhajtott egyet Manuel majd húzott egyet az italából, ami talán ragályos volt mivel mind ugyenezt tettük. a rádió eddig halkan ment, viszont megszólalt az Úristen, ezért felhangosítottuk jó hangosra és énekelni kezdtük.

persze az “én leszek aki ma téged hazakísér „ résznél Marics végig engem bámult egy huncut mosoly kíséretében.