parafenomén | Marics Peti ff.

7. fejezet

az előítéletem ezek után nem biztos, hogy ítéletek voltak.

inkább tények.

csakhogy semmi sem volt köztünk.

akkor minek hívásozott éjjel velem, miért törődött velem, miért figyelt rám?

miért csinált úgy, mintha fontos lennék neki?

pedig totál nem vagyok. Manuel egyik haverja vagyok, nem pedig az övé.

ezek jártak a fejemben mielőtt bealudtam.

délután háromkor keltem, senkitől semmi üzenet, így jó ötletnek tűnt tartani egy kis én - időt mielőtt újra szétbaszom a szervezetemet. egy pohár bor társaságában áztattam a seggem a kádban, egy könyv kíséretében. utána csinálhattam volna tizennégy lépéses skincare rutint, csakhogy bealudtam a ( már hideg) vízben, és még kajálnom kellett, na meg szettet választani és sminkelni. épphogy odaértem Manuhoz hatra. nem szóltam senkihez, csak mentem a srácok és Juli után, a sor végén csendben.

még csak fel sem tűnt senkinek.

- mi lenne, ha mielőtt bemennénk, ennénk egyet? - kérdezte féluton Manu.
na igen, tegnap összeszedtünk pár szar kajálós élményt. valaki lehányta az asztalt, a kaják sem voltak finomak, így megértem, hogy előbb együnk valahol, minthogy ott kelljen.
- jó ötlet - szólaltam meg először.
- szerintem is. kísért az az asztal - értett egyet Brúnó.
- amúgy te itt vagy, Liza? észre sem vettelek - lepődött meg Peti, de nem reagáltam hangosan, csak elmotyogtam valamit az orrom alatt.
nos, a fesztiválhoz közelebbi éttermek tele voltak, így keringtünk egy kicsit míg találtunk valami olyan kajáldát ami mindenkinek oké volt.

végül egy nagy pizzát kértünk, amire bőven várhattunk, de mikor kihozták a fiúk nekiestek, mint akik éheznek három hónapja, mi Julival inkább nem habzsoltunk.
- hallod Liza, ne nézz hátra feltűnően, de nem fogod elhinni kik ülnek mögötted - mondta a barátnőm, mire a fiúk mind szkennelgetni kezdték a mögöttem ülőket. ugyan a többségbek nem esett le (logikusan), Manuel egyből fogta a fejét.

meghaltam a kíváncsiságtól, hogy tudjam kik azok, szóval megnyitottam a kamerát, az előlapira fordítottam és megnéztem kik is ülnek mögöttünk, meglepődöttségemben tátva maradt a szám.
- valaki avasson be mi a fasz van - kérte Brúnó.
-biztos, hogy ők azok? - kérdezte Manu Juli és az én tekintetem között cikázva.
- a kék felsős tuti Milán, mellette Balázsnak pont ugyanolyan a szemüvege mint akkor volt! és ami azt illeti, aki háttal van, ezer közül is felismerném, hogy az Dominik háta - hadartam el halkan.
- na jó, összezavarodtam - jelentette ki Laci,miközben a hátam mögöttieket bámulta, de végülis az egész asztal azt csinálta.
- ne legeltessétek már a szemeteket rajtuk! - kértem. Marics pedig írt, hogy kik azok, de leláttamoztam. elvégre amit reggel láttam bennem maradt, azt hiszem ez a bosszú ideje. Manu fizetett, kész sugar daddy az egész társaságnak.

mikor felálltunk és elindultunk, a mögöttem lévő társaság is pont ugyanígy döntött, de figyelmen kívűl hagytuk és mentünk a szigetre. Milán és Juli persze falták egymást, 4 napos a dolog? fasza.

- szia Liza - szólt hozzám a fesztivál bejáratánál Dominik. aztán mikor meglátta, hogy a többiek is ráfigyelnek , pontosított. - sziasztok.
- sziasztok - köszöntem vissza, de előtte még odasúgtam Manunak, hogy "megmondtam,,. a srácok lepacsiztak, bár nem tudom, hogy mennyire jó színészek, és Manun kívűl melyik akarta még megfojtani őket. Balázs és Milán Brúnóval és Lacival kezdett el haverkodni, Juli Valkuszt avatta be mi van, Marics és Manuel meg minket figyeltek.
- sokat változtál mióta találkoztunk - közölte, mire pofánvágtam volna. lehet jó értelemben értette, de én nem abban fogtam fel.
- te viszont nem. maradt a gyerekes arcod - vágtam vissza.
- és alacsonyabb sem lettem - biggyesztette le ajkait, tettetve, hogy szomorú.
- tegnap is kint voltatok? - kérdeztem.
- nem. ti?
- na akkor hamar összehordja a szemetet a szél - nevetett Manuel. erre persze nem szóltunk jobban egymáshoz, egészen addig, amíg be nem jutottunk. mivel Lacika és Dominik haverjai nagyon megtalálták a közös pontot, Dominik is velünk tartott.
- melyikkel vagy együtt? - kérdezte, mire Peti túlzottan hamar kapta felénk a tekintetét a telefonjából - vele, ugye?
- egyikkel se - jelentettem ki büszkén, Isten tudja minek - na és te hány lánynak fogdostad azóta az arcát?

szerintem nem csak mi éreztük, hogy egyre feszültebb köztünk a levegő. már Manuel sem tetette, hogy leszarja az egészet, hanem fülelt, ebből mi lesz.

- hát tudod, volt az a csaj... vele voltam aztán szakítottunk nemrég.
-Gréta, nem kell rá utalgatnod - egészítettem ki. kicsit sajnálom a lányt, elvégre úgy beszél róla mintha csak egy random csaj lenne egy buliból, és a nevére sem emlékszik.

hála a jó égnek pár perc múlva leváltak tőlünk, és már csak mi maradtunk. Manu istenített, hogy nem adtam tudtára, hogy még mindig szeretem, Peti csak tudni akarta mi van, a többiek meg pont leszarták.

Marics Peti és a féltékenység? messze állnak egymástól.

leültünk valahova meginni a koktélt, ahonnan azért még lehet hallani mi van a színpadon, de meg sem süketülünk.
- na és Liza, akkor második esély Dominiknak? - kérdezte Brúnó természetesen csak azért, hogy felcsesszen.
- álmaitokban. én lezártam a multunkat és nem is akarok rá visszagondolni - füllentettem.

fél óra múlva már éjfél lett volna, mikor leléptünk, mivel Laciéknak fellépésük volt, elkísértük őket. csakhogy előtte gyorsan betértunk Manuhoz, onnét kocsival a város másik felébe... fárasztó.

nem tudom mi volt ez a hely, de a backstage kimondottan tetszett. pláne a kanapé. számoltam azzal, hogy a fiúk tuti felmennek a közös számokra, így próbáltam pihenni a kanapén. persze ez nem ment annyira, mivel elégge behallatszódott a sikoltozás és az üvöltés, tehát inkább csak pihentettem a szemem.

-na milyenek voltunk? - jöttek be jó kedvűen a fiúk, miután lement a koncert.
- jók, mint mindig - adtam a választ felriadva nyugalmamból.

hamar összeszedték a fiúk a cuccaikat és beültünk a kocsiba,ahol egyből bealudtam.

hirtelen röhögésre és arra keltem fel, hogy vizes vagyok. összezavarodottan néztem körbe, hogy mi van. Peti karjaiban voltam, gondolom akkor emelt fel mikor még aludtam, Laci, Milán és Brúnó kezében vizespalack, Manuel meg sehol sem volt. benzinkúton voltunk, szóval gondolom ő bement fizetni vagy ilyesmi.
- mi a fasz? - nevettem. éjjel kettő lehetett, kicsit hideg volt az idő vizesen.
- jó reggelt hamupipőke - nevetett Brúnó.
- először is, az csipkerózsika volt, másodszor pedig őt nem azzal ébresztették fel, hogy leöntik - avattam be a fiúkat, Peti pedig letett.
- oh - döbbent le Laci. - jó, sosem néztem Disneyt.
- én sem, de ezt mindenki tudja, nem? - nevettem.
- mi történt? - jött vissza Manuel. - sírtál?
- nem, csak leöntöttek... várjunk, a sminkem is lejött? - kérdeztem.
- kicsit... - fogta a nyakát Peti. de jó, valószínűleg fogalmuk sincs, hogy mennyi effort van egy tusban.

a maradék úton hazafele nem mondom, hogy nem fáztam. míg a fiúk nagy erőfeszítések között próbálták kideríteni csipkerózsikának történetét, én olvastam. mindig van nálam könyv...

otthon, vagyis inkább Manunál a legtöbbünk kidőlt. át sem öltöztek, nekem viszont muszáj volt, mert még mindig vizes voltam. Manunál mindig van pár ruhám, így azokból előszedtem egy random gatyát, és lenyúltam az egyik pólóját. lemostam az elfolyt sminkem, átvettem a gatyám, de mivel a felsőm bőr volt, és még vizes voltam, annyira ragadt hozzám a top, hogy lehetetlennek tűnt levenni.
- Manu, segítesz... - kezdtem bele miközben a fürdőből a nappaliba mentem. csakhogy Manu természetesen már aludt.
- mi az? - nézett fel Peti a telefonjából.

mielőtt bármit is mondtam volna, körülnéztem, nincs - e fent esetleg Juli,vagy Brúnó.

nem akarom, hogy pont Marics segítsen levenni a felsőm.

csakhogy nem volt más választás.

-segítenél levenni a felsőm? mivel vizes tökre rámragadt és... - kértem.
-aha - állt fel a helyéről és jött velem a fürdőbe.
- csak próbáld felhúzni a hátulját - kértem majd hátatfordítottam Petinek.

félrehúzta a hajam, és lassan egyre jobban lekerült rólam a ruhadarab.

mikor végre sikerült levenni, gyorsan magamra kaptam Manuel pólóját és Peti felé fordultam.

- köszi - mosolyodtam rá.
- nincs mit - viszonozta a mosolyom, majd közelebb lépett.