Message from daddy(larry ff.)

14.

(Megint hallgassatok siros playlistet sztem:,)

Magány. Ez az erzés mellettünk van minden nap. Nem szabadulhatunk a fogságaból, akárhogy próbálkozhatunk. Belülről felemészt minket, miközben kívül, eljátszuk a kedvesz szép életű embert.
Sose tudhatod, hogy a másik félnek mikor lesz vége az "örökké" -nek. Ezért kell mindig az, hogy a legrosszabbra is fel legyünk készülve. Mindennek vége van valamikor. Nem hiheted el azt sose, hogy "jajj én annyira szeretlek, örökké veled akarok lenni!"
Ez mind csak kamu. Szép szavak, de annál inkább hamisabbak.
Az emberek szeretnek hazudni. Lassan már sportot is űznek belőlle. Undorító...
S az az érzés, amikor ez mind rajtad csattan... hihetetlenül szar. Mindenki sajnálni fog, mert, hogy ők mennyire szeretnek, miközben ők tettek ezt veled. Senkinek nem kívánom ezt az érzést. Mert ha valaha valaki megtapasztalja azt, hogy milyen mindig csak másodiknak lenni, sose fogja többé elhinni azt, hogy ő az első. Legyen bárkiről szó.
A kétszínűség mindenkiben ott van valamennyire. Bárhogy próbálod elnyomni, valahogy/ valamikor fel fog törni. Nem zárhatod börtönbe az ördögöt. Vagy ha meg is teszed, ki fogja juttatni magát onnan. Vagy téged, vagy a szeretted fogja tönkretenni. Nem tudsz ellene semmit se tenni. S a szeretted, vagy marad, mert van olyan erős, hogy kitartson melletted, és segít neked, vagy elhagy. Egyiket se tudod kontrollálni. S ha az utóbbi következik be, akkor vége. Ez van. Vagy vársz, hogy visszajöjjön hozzád, vagy feladod a hited benne, és megpróbálsz valakivel továbblépni rajta. De a nyoma akkor is benned marad. Az apró kis szokásai. A szeretettel túlcsordult szavai. Minden amit érted tett. Az együtt töltött éjszakák... Minden...
De ilyen az élet. A sors dönt, te elfogadod. Vagy ha nem, akkor sem tudsz mit csinálni ellene. Csak szenvedsz. Eleinte. Aztán jobban leszel...vagy nem.
De azt sose szabad elfelejteni, hogy a jövőnek mindig van terve veled kapcsolatban. Lehet, hogy akár az a személy visszakerül melléd. Vissza a te karjaidba. Senki máséba. Csak a tiedbe...

                              ●●●

Louis

Lassan, nagyokat pislogva kezdem nyitogatni a szemem. Elsőre nem is ismertem fel, hogy hol vagyok pontosan, de egy kis gondolkodás, után leesett, hogy Harry házában, a vendég szobának ágyán aludtam e-
Eyy várjunk, várjunk csak. Akkor mi a faszomat csinálok én Apuci ágyában? Én életemre esküszöm, hogy nem Harry szobájába jöttem be az este. Lehet, hogy áthozott, maga mellé, miután elaludtam... Vagy..-
Áhh fasz tudja már, nem is érdekel.
Lustán kezdtem kikászálódni, az ágyból, majd miközben a fürdőszoba felé, vettem az irányt, reflexből körülnéztem a szobában. Túl nagy rend van...
Ahogy visszakaptam a tekintetem az ágyra, észrevettem, hogy Harry sincs mellettem. Furcsa. Álltalában én szoktam hamarabb felkelni.
Végül vállamat megvonva, fordultam be az fürdőszoba ajtaján, majd a tükörbe nézve, a hányinger kapott el a tükörképemtől.
Valószínűleg álomba sírhattam magam. A szemeim vörösek, és fel vannak puffadva. A ráadás meg az, hogy az ágy huzatának a nyoma az arcomon is maradt. A látványtól elborzadva, nyúltam a fogkefemért. Mikor lepillantottam a csap szélére, csak az én fogmosó cuccom volt ott. Harry-ének nyoma veszett. Egyre furább minden.
Mivan, ha megint..- NEM ! Nem, az nem lehet. Ne gondolj ilyenekre Louis. Kérlek ne..
A gondolataimat kizárva, próbáltam koncentrálni, arra, hogy nehogy elsírjam magam, annak a gondolatára, hogy... Nem lehet, hogy megint elment volna. Hisz megígérte... De miavn ha megint elment?
Ne ne ne ne ne. Kérlek ne. Csak azt ne.
Nem bírtam magammal, a fogkrémet kiköpve indultam vissza a szobába, gyors sétálva, miközben a hangok a fejemben egyre csak hangosabbak lettek.

Csodálokoznál, ha megint elhagyna? Na ne röhögtess. Veled ezt mindenki megtenné. Méghozzá örömmel..

Csak játszott veled. Hogy nem vetted észre!?