Az íj hercegnője

17.2. Új élet 2.

A kislány az asztalkájánál rajzolgatott, és teljesen megfeledkezett közben a külvilágról. Gyerekesek voltak még ugyan a mozdulatai, de egészen szép tájkép kezdett formálódni a kezei alatt. Nem törődött ő most semmi mással, az sem zavarta, hogy az anyja kétségbeesetten próbál egyszerre három dolgot is csinálni körülötte, miközben még az öccsét is igyekszik távol tartani valamitől.

- Ne edd meg a krétát, Rovis! Jaj, Istenem, ez nem lehet igaz! Segíts már egy kicsit, Kadma!

- Nem érek rá, mami.

- Mi az, hogy nem érsz rá?!

- Be kell fejeznem a rajzot a nagypapáéknak.

- Ez már az ötödik hülye rajz! Mennyit akarsz még csinálni?

- Ez az utolsó.

- És én szakadjak meg?!

- Van cselédünk, nem?

- Te sem halsz bele a házimunkába!

- Az nem biztos.

- Kadma...

- Sziasztok! - szakította félbe egy női hang. - Rosszkor jöttem? Á, látom, éppen vészhelyzet van. Segíthetek?

- Rover néni! - ugrott fel a helyéről a kislány, hogy megölelje. - Gyere, nézd meg a rajzomat!

- Megnézem, csak előbb hadd segítsek anyukádnak.

- De a rajzom...

- Ebből elég! - csattant fel az anyja. - Az a hülye rajz megvár, de a nagyiék délutánra ideérnek. Tedd magad hasznossá, és hozz a nénédnek egy kis süteményt!

- Jó, de előbb...

- Kadma Raluka, mit mondtam neked?!

- Jól van, na! Nem kell mindjárt kiabálni! - vonult ki sértődötten a kislány a szobából.

- Nehéz az anyukák élete, mi? - nézett utána Rover.

- Csak ne feleselne állandóan! - zsörtölődött Dorothea.

- Örökölte a bűbájos természeteteket. Volt mit eltanulnia a szüleitől.

- Mikor szoktunk mi így viselkedni Hendrykkel?

- Mikor nem? Ti állandóan vitatkoztok.

- Nem is igaz!

- Most is vitatkozol, hugi.

- Dugulj el, Rover!

- Kérésed számomra parancs.

- Most te is megsértődtél rám?

- Nem. Csak adj valami munkát, mielőtt Raluka visszajönne, hogy üljek modellt neki, különben az életben nem végzünk. De azért könnyű munka legyen, amit egy vénséges vén szellem is el tud még végezni.

- Most szórakozol velem? Ötszáz éve húsz éves vagy, és nem öregszel! Azt hiszed, vicces vagy?

- Igen. Azért is vagyok itt, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Nyugalom, szívem! Nem kell félned, amíg engem látsz. Együtt megoldjuk a dolgot, tesó.

***

Kadmus és Marilla Vivere látogatóba érkeztek. Most jártak először Meriscoriában, és ez volt az első tengeri útjuk is. Aquatis városa rájuk is megtette a hatását, és nagyon kellett igyekezniük, nehogy leesett állal bámulják ezt a csodát, ami nem lenne méltóságteljes viselkedés egy nyugalmazott tábornoktól és nejétől. Sikerrel jártak ugyan, ám ez egyáltalán nem ment könnyen.