Sick Valentine - Lewis Hamilton Fanfiction-BEFEJEZETT-

Tizenhat

Felejtés

(főnév)

Lényegtelenné válás.

Joe

Nem tudom pontosan, hogy mi miért történt. De amíg ilyen jól mennek a dolgok, nem is akarom tudni a miérteket. A tegnapi és a mai szabadedzések nem is sikerülhettek volna jobban. Mindkét autónk elől volt...pontosabban én előrébb, de ez csak részletkérdés volt Mivel tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolog megszelídítenem ezt a pályát, extra koncentrációt fektettem minden egyes körbe. Ez pedig kifizetődő taktikának bizonyult, ugyanis az időmérőn a legjobb tíz között találtam magamat.

Tudtam, hogy mindannyian előre akarunk kerülni. Az utolsók között voltam aki még elkezdhette az utolsó mért körét. Természetesen mindent beleadtam, de azért nem rohantam úgy előre. Mindig csak a következő lépést készítettem elő, nem akartam a végére kipukkanni. Elképesztő érzés volt itt vezetni.

-Szép volt Joe! – Hallottam meg végül a mérnököm hangját, amikor áthaladtam a célvonalon – második hely!

Bár a sisakomtól persze nem láthatták, de arcomra egy hatalmas vigyor kúszott. Erről van szó. Az első helyről Max rajtol holnap, mögülem Leclerc és majd csak utána Lewis. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolgom. De nem akartam még erre gondolni. Az interjúk alatt arcomról le sem tudtam volna vakarni a vigyoromat. Fogadtam mindenki gratulációját és jókívánságát és mindenhez is jó arcot vágtam.

Hiába ért véget a „hivatalos" program, nekem még jelenésem volt a csapatnál. Hosszú de annál érdekesebb megbeszélés következett a holnap versennyel kapcsolatban. Lewis és én megegyeztünk, hogy munka közben nem keressük egymást, azonban végig magamon éreztem tekintetét. Amikor pedig ránéztem, úgy nézett rám, mint aki a szemével képes lenne levetkőztetni. Elpirulva fordultam el. Tekintetemet az asztalon heverő papírokra szegeztem és csak azon imádkoztam, hogy hamar a nap végére érjünk.

Aztán persze levezetőnek várt még rám egy gyors átmozgató edzés. Egyetlen percét sem bántam most. Azt hiszem végig tombolt bennem az adrenalin. Tudom, hogy nem első hely ahogy azt is, hogy ez még csak az időmérő volt és holnap lesz a verseny, de egy olyan pályán vagyunk, ahol ez nagyon is sokat jelent. Szóval valóban nagy reményekkel vágtam neki az egésznek.

Vacsora után még nem mentem fel a szobámba. Úgy döntöttem sétálok egyet és felhívom a nagyit és a fiamat. Mindketten nagyon hiányoztak és úgy éreztem, talán meg kellene fontolnom Lewis javaslatát. Milo megérdemli, hogy itt legyen velem...főleg most, hogy itt a nyár. Talán legközelebb velem...pontosabban velünk jöhetne. Már csak találnom kell neki valakit, aki vigyázz rá amíg nem lehetek ott.

Nem akartam sokáig beszélni, aztán mégsem úsztam meg a dolgot. Milo mindenről beszámolt. Olyan részletesen elemezte ki az időmérőt, hogy még engem is megmosolyogtatott. Örültem, amiért nézett minket. Két óra múlva végül letettük. Felsóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szememet.

Elképesztően hiányzott.

Lehet, hogy örültem ennek a mai eredménynek és egy dobogóról álmodozok, de ebben a pillanatban semmi másra nem vágytam csak egy ölelésre a fiamtól. Bármit megadtam volna érte.

Elmorzsoltam egy-két könnycseppet, majd gyorsan összekaptam magam és visszasétáltam a szállodába. Alig zártam be magam mögött az ajtót, amikor a telefonom már újból rezegni kezdett. Lewis írt. Arra kért, hogy egy fél óra múlva legyek a hátsó bejáratnál. Elmosolyodtam és hitetlenkedve ráztam meg a fejemet.