Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

1.Rész

Három teljes év. Három teljes éve, hogy szó szerint elmenekültem New Yorkból. A sebek amiket szereztem, még most sem gyógyultak be. Talán nem is fognak, főleg amiket Chris okozott nekem. Három éve, hogy ott hagyott a kórházban, és szó nélkül eltűnt az életemből. Három teljes évig a nagyimnál éltem, elmenekülve minden, és mindenki elől. A farmon minden annyira jó, még a levegő is másabb vidéken. Úgy érzem tiszta lappal kezdhetem az életem. A repülőgépen ülve ezen gondolkodom. Érett nővé váltam, megváltoztam. Már nem az a régi a Stella vagyok aki voltam. Azon a napon megtanultam, hogy bízni senkiben sem szabad, mert amikor nem számítol rá, akkor törnek össze.

Végre megérkeztem. Jó érzés visza térni a rossz emlékek ellenére. Itt van családom, a barátnőm, aki már megszállotként várja az érkezésem.
Ahogy besétalok a reptére, már messziről látom a hatalmas táblát amin óriási betűkkel van ki írva ÜDV ITTHON!
Mosolyogva sétálok Ryen felé, és hosszasan megölelem, azután kocsiba szállunk, és elindulunk haza felé.

- Tudod anyukádnak már nagyon hiányoztál! - néz rám mosolyogva. - Három év nem kis idő!

- Igen tudom! De úgy érzem kelett ez a kis idő ahhoz, hogy helyre tegyem magam fejben, és lélekben is!

- És... Hogy vagy?

- Jól! - felelem egyszerűen. - És ti hogy vagytok,? Anya hogy érzi magát? - terelem a szót.

- Nagyon jól van! Igaz még fáradt kicsit, de ahhoz képest jól van! - válaszol mosolyogva.

Alig várom azt a pillanatot, hogy haza érjünk. Ryen, és anya már két éve hogy összeköltöztek. Milyen jó érzés lesz újra a régi falak között élni, a régi szobámban pihenni. Alig várom, hogy végre láthassam anyát.
Ahogy belépek az ajtón... Úgy érzem mintha vissza mennék az időben. Minden emlék eláraszt jó, és rossz egyaránt. Ahogy meglátom anyát azonnal a nyakába ugrom, és szorosan megölelem. Magamba szippantom finom illatát, ami semmit sem változott.

- Istenem Stella! Kész érett nővé váltál! Még gyönyörűbb vagy! Nagyon hiányzoltál kincsem! Üdv újra itthon.

- Te is nagyon hiányoztál nekem! És sajnálom, hogy magadra hagytalak csak...

- Ne mondj semmit! A múlt, az múlt! A lényeg hogy most itt vagy, más nem számít. Végre... Együtt az egész család! - mosolyog rám.

- És... Ő hol van? Megnézhetem?

- Gyere csak nyugodtan! - válaszolja, és felkísér az emeletre.

Ahogy belépek a szobába, majdnem hogy elolvadok. A falak világos rózsaszínben pompáznak, mindenhol plüss macik, és játékok. Beljebb sétálok a baba ágyhoz, és végre meglátom őt. Rózsaszín, cicamintás kezeslábasban szunyókál. Csöppnyi keze közé furakodom kisujjamal. Annyira puha, annyira cuki, annyira babás.

- Nővér lettem! - suttogom anyára mosolyogva. - Isten hozott Hannah!

- Helyesbítek! Hannah Stella! - vigyorog rám anya.

- Ez komoly? Az én nevemet is kapta?

- És képzeld csak, Ryen ragaszkodott hozzá! Az ő ötlete volt!

- Elképesztően gyönyörű baba! Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted! Itt lett volna a helyem!

- Ne csináld ezt Stella! Ne okold magad semmiért! Itt vagy velünk, most már egésznek érzem magam! Csak te hiányzoltál! - fogja meg kezem. - Nézd csak ébredezik! - veszi fel anya ölébe.

- Istenem milyen cuki! Azok a pici ujjacskák, és az orra is! Imádni való. És az illata... - dörgölöm orrom a pici lábacskaihoz. - Mint a vattacukor! - puszilom meg kézfejét.