Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

6.Rész

- Nem értem mi a problémád! - vigyorog rám direkt William, miközben besétálunk a klubba.

- Az, amit velem csinálsz!

- Pontosabban?

- Nézz rám! - fogom meg csuklóját.
- Tisztázzunk valamit! Ne döntsd el mikor egyek, mikor aludjak, vagy ébredjek.... És a legfontosabb ne törődj úgy velem, mintha a barátnőd lennénk! A főnököm vagy, nem a pasim! Szeretem a munkám, szeretek neked dolgozni, és nem szeretném egy pár hét múlva, azt hallani a céges dolgozóidtól hogy kavarunk! - nézek makacsul szemeibe.

- Rendben! - feleli laza mosollyal, és tovább sétál mintha nem is ejtettük volna meg ezt a beszélgetést. Mit tegyek? Nem fogok engedni az érzéseimnek, és az az igazság hogy bízni sem tudok benne, sőt senkiben sem tudnék még megbízni. Látom hogy igyekszik, de hiába fut egy olyan vonat után, amit soha nem érhet el.

- Stella készen állsz? - karol a nyakamba Rebecca, ami miatt jól megilyedek.

- Azt hiszem! - vigyorgog rá.

- Akkor menjünk!

- Amúgy mi a célja ennek a Johnnak?

- A családja kilencszázezer milliárdos örökséget hagyott Johnra, és fogalmunk hogy nincs miért, de szeretne befektetni Will kiadójába - meséli.

Vajon miért akar befektetni, mikor ennyi pénze van? Majd kiderül ez is.
Oda sétálunk ahol William, és Sam ül és mi is helyet foglalunk. Pár perc múlva, egy gyönyörű szép lány sétál felénk poharakkal teli tálcával, és incselkedve teszi William elé, aki kacér mosolyával köszöni meg az italokat.

- Egészségetekre, lányok! Fenékig! - kacsint egyszerre mind hármunkra, és lehúzza a pohár tartalmát. Szúrós szemekkel emelem meg poharam, és iszom meg az erős italt, de mire észre veszem újra, és újra hozzák folyamatosan az italokat.

Miután, megittam legalább négy Jack Danielst, egy alacsony jól öltözött, olyan negyven év körüli férfi sétál felénk, és persze William egyből feláll, hogy köszöntse.

- John! Üdvözlöm! Már vártuk az érkezését! - fog kezet a két férfi.

- Elnézésüket kérem, hogy ennyit kellett várniuk rám, csak a sofőröm kicsit késett!

- Ugyan! Semmi gond! Kérem, hadd mutassam be a hölgyeket! - mosolyog William, és kezével felénk mutat, így mind a hárman felállunk.

- Ő itt Rebecca, az én kishúgom, a jobb kezem!

- Szép estét! Örvendek! - ráz kezet Rebecca Jhonnal.

- Ő itt Sam, az asszisztensünk! - mutat Sam felé.

- Üdvözlöm Uram! - mosolyog szerényen.

- És végül... Stella! Nem rég került hozzánk, és nagyon tehetséges, ezért is van ma este itt! - feleli, és mintha egy kis büszkeség áradna belőle.

- Jó estét! Örülök, a találkozásnak! - mosolygok rá.

- Mi lenne, ha a kedves hölgyek meginnának velem egy finom italt? - néz ránk John csillogó szemekkel, mire én felszabadultan válaszolok.

- Mi lenne, ha egy helyett inkább hárommal kezdenénk?

- Will... Már most kedvelem! - veregeti meg vállát. - Ez a beszéd Stella! Gyerünk! Hol van már egy pincér? - kiáltja el magát a hangos zene közepette, és még így is meghallották a pincér lánxok, mivel egyszerre három toppan elénk!

- A legfinomabb, és legdrágább italukat kérnénk, és ha lehet megállás nélkül hordják kifelé hölgyeim, mivel a mai esténk fenomenális lesz! - nevet fel hangosan, és rá csap egyikük fenekére. A lányok kuncogva sétálnak el. - Mióta foglalkozik könyvekkel?