Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

11.Rész

– Babám... Ébredj – simít végíg arcomon egy puha kéz.
Egy puha kéz amely érintésétől mindig melegség tölt el. Ahogy kinyitom szemeim észre veszem, hogy megérkezünk.

– Mint egy régi kastély... – mosolyodom el, miközben nyújtózkodom.

– Azért, mert ez egy régi kastély babám – simít végig újra az arcomon. -- Ez a kastély meg az üknagyapámé volt.

– Hűha! A nagy Luciano rezidencia! – nézek rá vigyorogva.

– Itt történt meg New York legnagyobb gyilkosságai, kínzasai, és...

– Oké, oké... – teszem fel kezeim megadóan. – Megértettem.

– Na gyerünk, már várnak ránk! Ez egy hatalmas meglepetés lesz mindenkinek! – mosolyog, és kiszáll a kocsiból.

Illedelmesen megvárja míg én is kiszállok csak utána zárja be a kocsiajtót. Mielőtt elkezdenénk a kastély hatalmas ajtaja elé sétálni, megígazitom a hajam és az ajkamianon a rúzsom, amit Chris vigyorogva néz végig.

– Indulhatunk? – kérdezi gúnyos mosollyal.

– Igen – válaszolom, és elkezdünk egyre közelebb érni a bejárathoz, ahol egy jól öltözött középkorú férfi áll.

– Jó estét önöknek! – feleli, és szélesre tárja előttünk az ajtót.
Ahogy belépek szinte tátva marad a szám. Mintha a nyolcvanas, kilencvenes évekbe csöppentem volna.  Ez a hely gyönyörű, és mennyi ember van itt. Tényleg nagyon fontos lehet ez az est a szülei számára.

– Chris... – suttogom halkan, miközben egyre beljebb haladunk a sok ember között.

– Igen? – néz még mindig előre mosolyogva.

– Ugye tudod, hogy mindenki minket bámul! – vigyorgok, én is folyamatosan.

– Nem... Nem minket! Csak téged babám! – fordul felém egy pillanatra.

– Köszi... Ezzel most annyira megnyugtattál!

– Ne aggódj! Gyönyörű vagy, és ne feledd hogy velem vagy itt! Senkinek sem jutna esze ágába sem, hogy megpróbáljon feléd közeledni! Tudod... Itt mindenki tudja, hogy mi történt veled!

– Mi? Ez komoly? – fordulok felé tágra nyílt szemekkel, mire bólogat.

– Micsoda meglepetés! – hangzik el egy ismerős női hang. – Tudod Chris... Igazán szólhattál volna!

– Bocsi anya! Meglepetésnek szántam! – mosolyog  Chris a felénk közeledő nőre.

– Mrs. Luciano! Jó estét... Annyira örülök, hogy újra látom! – mosolygok rá, mire ő magához szorít erősen.

– Stella... Annyira gyönyörű vagy! – néz végig rajtam csillogó szemekkel.

– Ön is gyönyörű, mint mindig!

– Örülök, hogy itt vagy!  Elmondok neked valamit! – hajók közel a fülemhez. – Tudod... Chris teljesen elveszett volt nélküled! Teljesen kifordult magából, mikor elmentél. Te... Nagyon jó hatással vagy rá, és örülök hogy vagy neki! – suttogja én pedig meglepődve nézek az előttem álló nőre, mert hát erre nem számítottam.

– Nahát... Kit látnak szemeim? – fordulok a hang irányába.

– Mr. Luciano! – nézek Chris apjára.

– Ugyan... Szólíts csak Domnak! – mosolyog rám. – Mondd csak, hogy vagy?

– Nagyon jól, köszönöm! És ön?

– Most, hogy a fiam végre teljesen boldog lehet azt hiszem.... Csodálatosan!

– Nos... Ennek nagyon örülök! – bólintok mosolyogva.
 
Nem gondoltam volna hogy ennyire örülnek majd nekem, bár gondolhattam volna rá. Jó tudni hogy hiányoztam Chrisnek, mármint jó érzéssel tölt el azok után hogy végíg azt hittem azért hagyott el mert csak gondot okoztam neki. Mellette tényleg minden jobb. Szenvedtem nélküle, és kár lenne letagadni az érzéseimet.

***

-- Hölgyeim, és Uraim! -- kocogtatja meg csillogó poharát Dom a szinpadon állva. -- Szép Jó Estét Kívánok Mindenkinek! Nagy öröm számomra, hogy ennyien eljöttek erre a fontos eseményre!
Akik itt vannak nagyon jól tudják  hogy sohasem terveztem átadni ezt a pozíciót a fiamnak. De ugye bár ez lenne a természetes dolog... viszont én  egyáltalán nem akartam őt  veszélybe sodorni azzal, hogy átveszi a helyem. De többször bizonyított nekem, és még az életem is megmentette. Bebizonyította hogy méltó átvenni a helyem, és hogy nem rezzen meg bármiről is legyen szó. Kérlek fiam gyere fel ide mellém! -- emeli fel poharát újra. Chris a hatalmas tapsvihar közepette elegánsan öltözve, csillogó, és büszke tekintettel sétál fel apja mellé.
-- Büszkeséggel tölt el hogy eljött ez a nap is! -- néz Chrisre mosolyogva. --Szeretném hivatalosan is átadni neked ezt a hatalmas birodalmat, amit generációkon keresztül építettünk fel. Hatalmas büszkeséggel, és boldogsággal tölt el hogy mostmàr te irányíthatod!  Koccintsuk hát Chrisre és az elkövetkezendő sikereire! - kiáltja hangosan Dom.

-- Chrisre, és az elkövetkezendő sikereire! -- hangzik el egyszerre a mondat mindenki szájából, és az üveg poharak csilingelő hangjai.

Büszke tekintettel pillantok fel a fèrfira aki elrabolta a szívem, és végig szemeibe nézek miközben a poharamba kortyolok.

Az éjszaka csak úgy elrohan miközben a sok sok embert megismerem. Volt aki már hallott rólam, és alig várta  hogy végre találkozhasson velem, és volt aki csak most látott  először.

***

--Végre megjöttünk! -- szabadulok meg a magassarkutól.

-- Nos hogy érezted magad? -- kérdezi Chris miközben kibontja nyakkendőjét.

-- Nagyon jól! Örülök hogy találkozhattam a szüleiddel, és hogy olyan sok embert megismerhettem. Mindenki annyira kedves volt!

-- Örülök babám!

-- Csak egy valami bánt... -- nézek rá boci szemekkel miközben  megszabadulok a ruhámtól, amit élvezettel néz végíg.

-- És mi lenne az? -- kérdezi kissé aggódó tekintettel, én pedig elé sétálok, és végíg símitok meztelen felsőtsestén.

-- Az hogy nem tudtam neked ajándékot venni... -- nézek fel rá, és végig simitok arcán. -- De van valami aminek biztosan örülnél! -- vezetem le felső testén keresztül tenyerem nadrágjához. Miközben ott tartom kezem az ágyhoz vezetem, és kicsit erőteljesebben belelököm. Felmászom rá és gyengéden megcsókolom ajkait amit hajamba turva viszonoz.
Kezeit végíg vezeti testem minden egyes részén, és már a bugyimtól probálna megszabadítani, amikor megfogom kezét és rá mosolygok. Lecsusszanok lábai közé, és megszabadítom a felesleges ruhadaraboktól. Végíg szemeimbe nézek, úgy veszem számba meredt férfiasságát,és elkezdem őt kényesztetni. Halk sóhajokkal jutalmaz, és az arckifejezése pedig... elég sokat mondó. Pár perc múlva már ő diktálja a tempót, én pedig nagyom neki. Hirtelen felhúz magához, fölém kerekedik, és belém  hatol, amitől hangosan felnyögök.

-- Hadd haljam azt az édes hangot baby! -- néz mélyen szemeimbe, és gyorsabban kezd bennem mozogni.
Kicsit felemelkedik, de csak azért hogy forró csókjaival borítsa melleim. Megőrülök ezektől az érzésektől amiket kivált belőlem! Ahogy mozog bennem, ahogy megcsókolja a testrészeim, ahogy hozzám ér! Megőrülök! Egyre hevesebben mozog bennem, testem megfeszül, és hangos nyögések közepette remegő lábakkal elélvezek, de nem hagyja abba kezeim a fejem fölé kulcsolja, és addig csinálja mig ő is el nem élvez. Megkönnyebült teste rám ereszkedik fejét a mellkasomra hatja, ès ziháltan fekszik rajtam.

-- Szeretlek -- suttogja, és mellém fekszik, de fejét visszahelyezi mellkasomra.

-- Én is szeretlek... Nagyon! -- csókolok hajába és, arcát simogatva merülünk mindketten mély álomba.

Sziasztok! Bocsi tudom hogy kicsit rövid lett ez a rész, de ígérem a következő sokkal hoszabb lesz!!!😊😊😚