Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

7.Rész

- Babám... Ébresztő! - suttogja egy ismerős hang, és érzem ahogyan végig simít gerincemen. Úristen! Mi történt?

- Mi a picsa? - ülök fel hirtelen, és szembe nézek vele. De mit keresek én itt? - Úr isten! - kapom magam elé a plédet. - Mit keresek én itt? És mit keresel te itt? Várjunk csak! Ez nem is az én szobám! - nézek körbe magamon.
- Most meg mit nevetsz? - nézek rá idegesen.

- Semmit... Tényleg semmit! - kuncog.

- A francba hol a telefonom? - nézek szét mivel csörögni kezd. - Hol van? Segíts már! - keresem folyamatosan, és amikor az ágy alá nézek meglátom, hogy ott van. Próbálom elérni de nem sikerül, és szerencsémre le is esek az ágyról.
- Auhh a francba! - ülök fel. - Halló William? - szólalok meg idiótán.

- Hová tűntél tegnap este?

- Csak... Tudod nagyon berugtam, és muszáj voltam visszajönni a hotelbe! - válaszolom kissé nevetve.

- De ugye jól vagy? - kérdezi, és ekkor Chris kíváncsian húzza fel szemöldökét rám, de nem foglalkozok vele.

- Igen, hát persze! Semmi bajom!

- Letudnál jönni? Szeretnék beszélni veled!

- Természetesen! Egy fél óra múlva lent vagyok!

- Rendben! - feleli és leteszi.

- Hol a francba van a ruhám? - tekerem magamra a plédet. Nem kell sokáig keresnem, mert hamar megtalálom. - Ez komoly? - nézek rá idegesen, és feltartom a széttépett ruha darabjait, de ő csak bámul rám némán. -Muszáj volt?

- Bocsi, de te miattad volt! - vigyorog rám, miközben a felsőtestén szabadon hagyva fekszik az ágyban.

- Miért lenne az én hibám? - kérdezem értetlenkedve.

- Mert te hoztad ki belőlem az állatot!

- Megmondanád, hogy fogok így lemenni?

- Már hozattam neked ruhát! Nyugi!

- Nyugi? Ez komoly! Eltépted a ruhám!

- Már nem egyet téptem le rólad! - mosolyog pimaszul. - Mi lenne ha inkább ide bújnál hozzám míg hozzák a ruhád?

- Nah még mit nem! Felejtsd el azonnal!

- Tegnap este nem ezt mondtad, mikor szexeltünk!

- Tényleg? Hát képzeld egyáltalán nem érdekel, hogy mi történt! - duzzogok, mert igaza van, és ez most az én hibám mert engedtem az érzéseimnek, és nincs egy jó kifogásom sem.

- Ugyan már - néz rám mosolyogva. Feláll és elkezd felém sétálni meztelenül, én pedig hátrálni próbálok de nem sikerül, mivel azonnal elkapja a a karom, az ágyba húz, és rám fekszik. Meztelenül fekszünk egymáson, közben lefogja csuklóim.

- Eressz el! - dühöngök, de ő csak vigyorog.

- Hmmm - szippant egyszerre a hajamba, és a nyakamba. - Hiányzott az illatotd! - mondja, és lágyan megcsókolja nyakam, én pedig akaratom ellenére is felsóhajtok. - Ne tedd tönkre a pillanatot! - suttogja.

- De én... - dadogom.

- De te? Micsoda? - néz mélyen szemeimbe, én pedig értetlenül nézek a felnőtt férfira aki semmit sem változott.
Még... Mindig olyan tekintettel néz rám, mint régen... Mint akkoriban ahogy nézett.
- Mondd azt, hogy nem volt jó a tegnap éjszaka! Mondd azt, hogy nem hiányzott az érintésem... - húzza végig játékosan orrát a nyakamon. - A csókom... Az a gyengédség amivel hozzád érek - suttogja fülembe, én pedig nem értem miért csinálja velem. Pont mint régen! Mindig összezavar. - Csak mondd hogy nem volt jó, és elengedlek!