Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

2.Rész

- Nah végre Max! Azt hittem már soha nem érsz ide! - szólal meg gúnyosan Emily.

Max is sokat változott. Még magasabb lett, és a már a haját is máshogy hordja.

- Aztaa! Stella Forbs, újra a láthatáron! - sétál felém, és átölel. - Héjkás, mit csináltál a hajaddal? - néz rá kíváncsian, és kicsit beleborzol. Valahogy mindig is úgy éreztem, mintha mindig is a hugaként bánt volna velem.

- Rám fért egy kis újítás! - vigyorgok.

- Bocsi baby a késésért - feleli, és elsétál Emhez, nyakába karol és füléhez hajol. - Csak valaki kicsit feltartott!

Úgy teszek mintha ha nem is hallanám, hogy ki ez az illető.

- Khmm... Szóval mehetünk bulizni, vagy itt ácsorgunk meg egy fél órát? - szólalok meg.

- Hűha? Ki ez a lány? - néz Max gúnyosan Emilyre.

Miután jót nevettek rajtam, végre elindulunk. A kocsiban, csak bámulok ki az ablakon. New York mindig gyönyörű volt az éjszakában, és ez semmit sem változott. Nem hiába nyár van ilyenkor hemzsegnek az utcák a fiataloktól. Tényleg jó érzés ide visszatérni.

- Stella? - zavarja meg gondolataim Max.

- Igen?

- Szóval... mielőtt oda érnék szeretnék valamit elmondani neked!

- Nah ne! Nem! Nem érdekel bármi legyen is az! És ha vele kapcsolatos, akkor még jobban nem érdekel! Ne is kezdj bele kérlek! - válaszolom, és újra az ablakot kezdem bámulni.

- Oké! - feleli döbbenten, és tovább vezet.

- Ezt most miért kellett? -suttogja Em, és vállon üti.

- Csak elkartam mondani neki...

- Ne baszd el az estéjét! Bármi is az várhat holnapig! - suttogja még mindig Em idegesen.

Egész úton csend honol a kocsiban, és valahol meg értem. Nem akarok róla beszélni, vagy bármit megtudni róla. Új életet kezdett nélkülem, meg sem próbálta megbeszélni velem! Nem akarok hallani róla!

***

- Nah végre hogy megérkeztünk! - száll ki a kocsiból Em, én pedig utánuk sétálok.

- Ez valami... Elképesztő! - nézek az épületre tátott szájjal. Hatalmas hófehér falak, középen pedig neon betűkkel van ki írva, hogy White Daimond. Az épület előtt kígyózó sorok állnak arra várva, hogy végre bejuthassanak. Max egyesen az ajtóhoz visz minket, még csak sorba sem kell állnunk.

- Hello Alex! - fog kezet egy nagy darab öltönyös fickóval, aki vigyorogra köszön vissza.

- Nyugodtan menjetek be! A főnök ma úgy döntött, hogy korlátlanul lehet italt fogyasztani!

- Nem ragadtatta el magát kicsit? - nevet rá Max.

- Végül is... Ő a főnök nem? - nevet fel hangosan. Nah gyerünk bulizni! Jó szórakozást kívánok nektek!

- Meglesz! - veregeti meg Max a pasas vállát, és besétálunk.

Ez a hely elképesztő nagy, "csak" egy Night Clubhoz. Több kisebb szórakozóhely van az épületen belül, de úgy veszem észre mi ezek közül is a legjobbat választjuk, mert még egyikbe sem néztünk be. Miután végig sétálunk egy hosszú, és csendes folyosón egy hatalmas üveg ajtóval találom magam szemben, ahonnan mindenféle led fények szivárognak ki, és elképesztő hangos zene hallatszik.