Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

4.Rész

A mai nap elég fontos számomra, ezért is ébredek korábban, hogy tökéletesen nézzek ki. Úgy érzem ez is fontos ahhoz, hogy a mai napom fantasztikus legyen.
Miután felöltözöm, és mindennel elkészülök elindulok.

***

- Szóval ez lesz a te irodád! - nyitja ki előttem William a hatalmas üveg ajtót.

- Saját irodám lesz? - nézek rá.

- Ez csak természetes! - mosolyogok rám.

- Ez valami gyönyörű! - nézek szét a helyiségben. A falak hófehérek, modern szürke színű irodai asztal, rajta egy fekete laptop, mellette kisebb kerek ceruza, és tolltartó. Az asztal előtt egy forgó szék, amibe már most beleszerettem. Egy pár zöld növénnyel díszítve a szoba, csak elegánsabb. Imádom.

- Remélem jól fogod magad itt érezni, jah és egy pillanat! - fordít nekem hátat, és kisétál. Egy pár perc múlva egy alacsony, szőke hajú barna szemű lánnyal tér vissza.

- Stella, ő itt Sam!

- Helló! - köszön halkan. Úgy tűnik kicsit visszahúzódott.

- Helló! Örülök, hogy megismerhetlek! - nyújtom felé kezem mosolyogva.

- Sam lesz az asszisztensed! Csak szólj neki, és segít mindenben! - mosolyog William. - Jól van, nekem most mennem kell, de később benézek rád! - feleli, és kisétál.

- Azonnal jövök, és hozom az átolvasni valót. Tudod... William, elég komolyan veszi a könyveket, a lényeg, hogy nem ad ki olyan könyveket ami nem nyeri el a tetszését.

- Ami nem nyeri el a tetszését? - nézek rá kérdően.

- Csak... az a lényeg hogy a könyv legyen bármilyen műfajban, legyen izgalmas, vagy drámai, legyen benne fordulatpont, amire az olvasó nem számít! - hadarja.

- Oké, értem! - vigyorgog rá.

- Azonnal jövök! - feleli, és elmegy.
Pár perc múlva, annyi papírral tér vissza, hogy az arcát sem látom tőle.

- Ezt... Mind ma kell elolvasnom?

- Ohh de hogy is! A mai nappal együtt van rá három napod! De ha akarod hazaviheted nyugodtan! - mosolyog. - Csak hívj bátran ha szükséged van bármire! Rendben?

- Rendben! Köszi! - mosolygok rá.

***

- Stella! Hahó?

- Ohh bocsánat, csak annyira belemélyültem! - nézek fel Wiliamra.

- Nahát! Ezt, már elolvastad? - kérdezi hihetetlenül.

- Öhmm... Hát igen! Tudod nem tudtam letenni! Ez a srác... Valamit tud! Tele van izgalommal, és drámával. A régi korszakban átélt nehéz időkről szól, és nagyon romantikus egy könyv! - mesélem teljes átéléssel, mire ő újra csillogó szemekkel néz rám, és én újra zavarba jövök miatta. - Khmm... Szóval... Mindenképp ajánlom, hogy megnézd, és beszélj a sráccal.

- Mindenképp, megnézem! - hajol kicsit közelebb hozzám.
A tekintete valami... Nem is tudom. Azok a fekete szemek, és...

- Stella! - lép be Sam, és ekkor Wiliam lazán kiegyenesedik, rám mosolyog, és kisétál. - Gondoltam hozok neked egy cappuccinot! - mosolyog, és leteszi az asztalra.

- Kö... Köszönöm! - dadogom.

- Jól vagy? - kérdezi.

- Igen, persze!

- Okés! - feleli, és ő is elmegy.

Nem értem miért néz így rám. Oké nagyon helyes még minden, de egyáltalán nem szeretnék tőle semmit! Szeretnék egyenlőre magamra koncentrálni.