𝐢𝐧𝐭𝐨 𝐲𝐨𝐮 ᵏᵘʳᵒᵏᵃʷᵃ ⁱᶻᵃⁿᵃ

𝟎𝟒

𝐬𝐨𝐮𝐥𝐬 𝐝𝐨𝐧'𝐭 𝐦𝐞𝐞𝐭 𝐛𝐲 𝐚𝐜𝐜𝐢𝐝𝐞𝐧𝐭

Az elmúlt néhány hónapban véletlenül túl sokszor is találkozott Izana és Rena. Renának tényleg véletlenek voltak, de Izana részéről nehezen lehet véletlenek nevezni azt amikor tudta hol van Rena és oda ment hozzá. És természetesen Emma volt a besúgó, hisz bátyját boldognak szeretné látni, meg persze örömmel nézi azt ahogy legjobb barátnője szép lassan, de egyre jobban keresi Izana társaságát.

Szó sincs arról, hogy Rena elfelejtette volna Yuut vagy elmúlt volna a bűntudata, de Izanával igazán egy hullám hosszon van és szeret a férfival beszélni. Amit Izana természetesen kicsit sem bán, hisz a múlttal ellentétben most még esélye is van. Mert bárhogy nézzük évekkel ezelőtt Rena egy középiskolás 17 éves lány volt, míg Izana már egy felnőtt 22 éves férfi volt, de sosem tagadta, hogy kishúga legjobb barátnője tetszik neki. Amiért nem hibáztathatjuk, hisz Rena gyönyörű és a személyisége is magával ragadó.

"Szóval így holnap fogunk utazni." fejezte meg Emma a mondandóját.

"És addig én mit csinálok nélküled?" kérdezte Rena dramatikusan.

"Nem fogsz meghalni abban biztos vagyok." felelte Emma.

"Megteszek mindent." mondta Rena. Emma és Draken az első közös nyaralásukra mennek messze Renától. A lány természetesen örül nekik, csak éppen nyár van és egyetem sincs, szóval Rena unatkozni fog egy kissé.

"Emma ez micsoda?" nyitotta ki Rena a fotó albumot.

"Tegnap hozta Shinichiro. Ebben vannak az emlékeink." mondta Emma és az első oldalon ott volt Emma és Rena a felső általános iskola első napján.

"Ne Emma! Nem akarom magamat látni." takarta el a szemeit Rena hisz 13-14 évesen igazán problémás bőre volt amitől nagyon nehezen sikerült megszabadulnia.

"Pedig aranyos voltál." mondta Emma és az albumot tovább lapozva nosztalgiáztak.

"Ti mégis mit csináltok?" kérdezte Izana aki ismételten egyetlen húgánál van, mert nincs jobb dolga.

"A fotó albumunkat nézzük. Nézd te is itt vagy." mondta Emma és Izana a két lány felé hajolva megnézte. A kép Emma 15 szülinapján készült mindenki rajta volt aki a lánynak fontos. Természetesen Rena ült mellette és felettük pedig a testvérei álltak.

"Rena milyen rövid hajad volt." szúrta ki Izana a lányt egyből.

"Ne Kurokawa! Ne emeld ki!" mondta Rena zavarban. Élete rossz döntései közé sorolja azt amikor levágatta a haját.

"Miért? Egész aranyos volt." mondta Izana komolyan gondolva.

"Nem, kicsit sem volt az! Soha többet nem fogom levágni a hajam." mondta Rena a drága haját fogva.

"Pedig ideje lenne. Megcsinálom neked." szólt bele Emma a beszélgetésbe.

"Persze, mindjárt megengedem, hogy a hajamhoz nyúlj azok után, hogy a frufrumat szinte teljesen levágtad." mondta Rena felhozva az emlékeket.

"Az véletlen volt." mondta Emma és inkább meghúzta magát.

Rena és Izana jót beszélgettek a középiskoláról ami miatt Emma teljesen harmadik keréknek érezte magát. Ott akarta hagyni őket, de a kíváncsisága nem hagyta és nézni akarta, hogy önfeledten beszélgetnek.

"Egyszer szöktünk csak ki!" mondta Rena.

"Aki egyszer megtette az többször is." mondta Izana a lány hergelve.

"Egy alkalom is elég volt akkor is lebuktunk." felelte Rena és elszégyellte magát.

"Tényleg nem voltatok a legjobbak, de szerencsére csak én voltam tanúja a dolgoknak." mosolygott Izana a lányra.

"Mert épp akkor jöttél haza. Nem is értem miért pont hajnali egykor kellett jönnöd." felelte Rena Izanát hibáztatva.

"Ne aggódj Rena ha akkor nem jövök akkor Shinichiro látott volna meg." mondta Izana.

Emma számára sokkal élvezetesebb volt őket nézni mint bármi mást csinálni. Mégha tudja is, hogy jelenleg Rena kicsit sem tekint romantikusan Izanára, de látja benne a potenciált, hogy csak idő kérdése és megtörténik. És annak még jobban örül, hogy bátya szemeiben végre látja a csillogást, mármint azt a fajta csillogást mint mikor valaki a szerelmére néz. Sosem gondolta volna, hogy Izana valaha valakire így fog nézni, pláne nem, hogy az majd a legjobb barátnője lesz.