𝐢𝐧𝐭𝐨 𝐲𝐨𝐮 ᵏᵘʳᵒᵏᵃʷᵃ ⁱᶻᵃⁿᵃ

𝟎𝟓

𝐲𝐨𝐮 𝐚𝐫𝐞 𝐞𝐧𝐨𝐮𝐠𝐡, 𝐚 𝐭𝐡𝐨𝐮𝐬𝐚𝐧𝐝 𝐭𝐢𝐦𝐞𝐬 𝐞𝐧𝐨𝐮𝐠𝐡

Rena tévedett mikor azt hitte magányos lesz azokban a hetekben mikor Emma nyaralni megy, de nem, hisz valaki szívesen szórakoztatja a lányt a napja minden idejében. Természetesen ez a valaki Izana, hisz ki nem hagyna egyetlen egy lehetőséget is, hogy a lánnyal legyen. Bármennyire is mondhatja, hogy nem szereti Renát, egyszerűen látszik rajta, hogy ez már nem csak szimpla kedvelés.

Viszont Rena igazából bele sem gondol, hogy esetleg vonzódna Izanához, hisz a fájdalmát kicsit több mint egy év sem képes enyhíteni. Egyébként sem gondol saját boldogságára, mert nem érdemli meg. Mármint így gondolkodik és ha egy kicsit is boldogabb egyből bűntudata támad, egyszerűen nem engedi önmagának a boldogság gondolatát sem. Így ha esetleg rá döbben, hogy esetleg vonzódik Izanához egyből elvágná vele a kapcsolatot és soha többet nem beszélnének. De azt nem tagadja, hogy a férfival sokkal kényelmesebb beszélgetnie és vele kevésbé jutnak eszébe a fájdalmas dolgok.

Így Rena és Izana nagyon lassan haladnak, de határozottan előre haladnak a kapcsolatukba. Hisz Rena is szívesen keresi már Izana társaságát aminek Izana természetesen örül. Szóval már csak Renán múlik mikor törik meg és adja fel az önmarcangolást.

"Sosem mesélsz a családodról." mondta Izana Renának miközben a tengerparton sétáltak.

"Mert nincs mit. Anyu és apu elvált, apu elhagyott, új életet kezdett. De így meg vagyok áldva jó néhány fél testvérrel." foglalta össze Rena tömören a családja helyzetét.

"És velük milyen a kapcsolatod?" érdeklődött Izana tovább.

"Anyu felől van egy húgom aki hat évvel fiatalabb mint én és egy öcsém aki pedig tizenkét évvel, szóval inkább nincs velük kapcsolatom." felelte Rena az igazat. A kor különbség miatt sincs jó kapcsolatuk, de leginkább mert, Rena sokszor érezte magát feleslegesnek és egy tehernek amiért ő az egyetlen a családban akinek más az apja, meg persze a féltékenység amiért testvéreinek van apja, míg neki nincs. A nevelő apukája sosem kivételezett vele és szereti is, viszont mégsem ugyan az mintha az igazi apukája lenne.

"És apukád felőle?" kérdezte Izana.

"Sosem találkoztam velük, csak annyit tudok, hogy van egy öcsém aki egy évvel fiatalabb mint én, egy húgom aki talán néggyel és még egy öcsém aki tízzel. Azt sem tudom, hogy ők tudnak-e rólam." mondta Rena fájdalmasan.

"Jobb kapcsolatot kellene ápolnod a testvéreiddel. A kor különbség és az, hogy csak féltestvérek vagytok nem lehet kifogás." mondta Izana aki jól tudja milyen fontosak a testvérek.

"Akkor a féltékenyég lehet kifogás?" kérdezte Rena egy keserű mosoly kíséretében.

"Tudod én is féltékeny voltam Mikeyra amiért neki ott van Shinichiro és Emma is. Mindene meg volt amit én akartam, de míg én ellenségként tekintettem rá addig ő mindig is testvérének gondolt. Bármennyire is idegesítő, az öcsém és néha még örülök is neki." mondta Izana őszintén.

"De ez nem ilyen egyszerű." felelte Rena.

"Pedig az. És képzeld Rena, nekem semmi közöm nem lenne hozzájuk, de a vér nem mindig számít. Ne a testvéreidet büntesd azért hogy az apád elhagyott, ők semmiről sem tehetnek." mondta Izana.

"Szóval szerinted önző vagyok amiért a saját fájdalmammal foglalkoztam ahelyett, hogy nővér lettem volna?" kérdezte Rena átgondolva a dolgokat és igazat kellett adnia Izanának.

"Mondanám, hogy nem vagy önző de az vagy. Minden szempontból az vagy, hisz önmagadtól is megvonod a boldogságot miszerint nem érdemled meg." felelte Izana, mire Rena megállt a sétálásba és a férfira nézett.

"Ennyire feltűnően csinálom?" kérdezte Rena.

"Igen. Elég igazságtalan vagy önmagaddal egy olyan dolog miatt amiről nem is tehetsz." mondta Izana a lány szemébe nézve.

"Ha nem én akkor ki tehetne róla?" kérdezte Rena és ez volt az első alkalom, hogy nem terelte a témát, azt gondolva, hogy ő az egyetlen aki tudja az igazságot és mindenki más hazudik.

"Senki. Vannak gondolok amik felett nincs irányításunk, ilyen például a halál. A barátod túl élhette volna mint te, de meghalhattál volna te is mint ő. Sok lehetőség lehetet volna amivel véget ér az a baleset, de végül te élted túl ő meg nem." mondta Izana őszintén és remélte, hogy Rena is belátja a dolgokat.

"De ha az nap nem én vezetek-" mondta volna Rena önmagát hibáztatva tovább, de Izana nem engedi.

"Nincs mi van ha, mert felesleges bele gondolni, megtörtént ezen nincs mit túl gondolni. De ha annyira bele akarsz gondolni, akkor ha esetleg nem te vezetsz hanem a barátod akkor is ez lett volna a végkimenetel. Ennek így kellett történnie." felelte Izana nem engedve, hogy Rena egy rossz szót is mondjon magáról.

"Tudod már unom az önmarcangolást." mondta Rena majdnem sírva.

"Akkor fejezd be, mert felesleges energia pazarlás. Azt az energiát rám is elhasználhatnád." felelte Izana a lányra mosolyogva.

"Mi lenne ha most azt az energiát arra használnám, hogy téged hallgatlak?" mosolygott Rena sok idő óta először őszintén.

"Mert mit szeretnél hallani?"

"Sosem meséltél még például arról, hogy miért nincs senkid."