Beyond the limits | JiKook ✔️

Yon

Az elmúlt időszakban Jungkookkal rengetegszer kerestük egymás társaságát, én pedig minden egyes alkalommal egyre jobban éreztem magam a közelében. Rengeteg közös programot szerveztünk, voltunk moziban, vidámparkban, bowlingozni, kajálni, sőt, még közös táncpróbát is tartottunk. Kibéreltünk egy termet, amit mindketten használatba vettünk, elvégre az év végével együtt közeledtek a vizsgák is, melyeken mindkettőnknek jól kell teljesítenie, nekem pedig különösen jól, ha szeretnék bekerülni arra az egyetemre, amit kinéztem magamnak. Újdonsült barátom szerencsére mindenben a segítségemre volt, mindig figyelemmel kísérte a próbáimat, s őszintén elmondta a véleményét az esetleges hibáimról, melyeket utána mindig igyekeztem kijavítani. Ez persze kölcsönös volt, hiszen én is mindig érdeklődve néztem végig a próbáit, s sokszor azon kaptam magam, mennyire ámulatba tud ejteni ez a gyerek. Teljességgel magával ragadta a figyelmem, egy idő után pedig feltűnt, hogy nem csak az erőteljes, férfias mozdulatai nyűgöznek le, de időnként egy-egy testrésze is felkelti az érdeklődésem, s a kelleténél kicsivel tovább bámulom. Az ilyesfajta helyzeteket betudtam annak, hogy a testem önként reagál Jungkook jelenlétére, hiszen az együtt töltött idő alatt nem csak baráti programokat szerveztünk. Gyakran előfordult, hogy kielégítettük egymás igényeit bizonyos módokon, odáig azonban még nem jutottunk el, hogy lefeküdjünk egymással. Nem azért, mert bármelyikünk is félne a dologtól, csak ezidáig nem éreztük szükségét, hogy megtegyük. Viszont gyakran eljátszadoztam a gondolattal, milyen lenne, ha végre rászánnánk magunkat. Jungkook a kezével és a szájával is nagyon jól tud bánni, de azért igencsak érdekel, mikre lehet képes azzal. De nincs az az isten, hogy bevalljam neki, mikről ábrándozom, meg amúgysem én akarok lenni az, aki feldobja az ötletet. Nem vagyok sem félénk, sem pedig szégyenlős, csupán kínos lenne, ha visszautasítana, úgyhogy várok, amíg magától szükségét nem érzi a dolognak. A suliban is minden szünetet együtt töltünk, elvégre neki és nekem sincs onnan egyetlen barátja sem. Én azonban ezt eddig sem bántam, mióta pedig megismertem Jungkookot, végképp nem bánom. Ha lenne rajtunk kívül más is, biztosan csak zavarna a jelenlétével.

- Hétvégén átjössz? - kérdezte Jungkook, miközben épp hazafele tartottunk a suliból. Mindkettőnknek ugyanaddig voltak az órái, így közösen indultunk meg hazafele. - A szüleim nem lesznek otthon, szóval miénk lenne az egész ház. Akár ott is aludhatnál - ajánlotta fel, én pedig bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam kizárni a meghívása mögött rejlő hátsó szándékot.

- Biztos, hogy csak alvást tervezel? - kérdeztem rá felvont szemöldökkel, melynek hallatán szinte azonnal előbújt kaján vigyora.

- Hát, ha úgy alakulna, hogy más is történne, nem lennék ellenére - jelentette ki vigyorogva, melyre csupán egy szemforgatással reagáltam. Sejtettem, hogy nem épp családbarát gondolatok fészkelték be magukat abba a perverz elméjébe. Ez alatt a rövid idő alatt Jungkook konkrétan egy nyitott könyvvé vált számomra. Ismerem már minden piszkos kis gondolatát.

- Sejtettem, te kanos állat - sóhajtottam lemondóan. Nem mintha annyira ellenemre lenne a dolog. Csupán nem áll szándékomban kimutatni, valójában mennyire élvezem.

- Nem mintha bánnád amúgy - szólalt meg ismét, mire kíváncsian kaptam felé a fejem, hogy magyarázza meg, mégis miből gondolja ezt. - Legutóbb, mikor leszoptalak, szinte könyörögtél, hogy hagyjalak elélvezni - nézett rám egy önelégült vigyorral, én pedig pánikolva néztem körbe, hogy vajon hallotta-e ezt rajtunk kívül más is.

- Ne olyan hangosan, te barom! - szóltam rá kissé idegesen, elvégre a nyílt utcán voltunk, bárki simán meghallhatta, mit mondott az előbb, nekem pedig rohadtul nem hiányzott, hogy valaki rájöjjön a kis titkomra, miszerint saját kapura játszom. Továbbra sem tudott róla senki rajtunk és a legjobb barátomon kívül, és szerettem volna, ha ez így is marad. Így is elég kockázatos számomra a suliban haverkodni Jungkookkal, hiszen róla mindenki tudja, hogy meleg, a végén pedig még azt fogják hinni, hogy járunk és ezért lógunk mindig együtt. Viszont igyekeztem nem törődni ezzel, hiszen sosem mutattam semmi jelét annak, hogy a fiúk érdekelnének, ezért nem sok esélyt láttam arra, hogy bárki is gyanakodni kezdjen rám.