Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

8. Rész

Reggel kipihenten ébredem fel, és amikor nyújtózom érzem hogy Chris már nincs mellettem. Vajon mikor mehetett el? Az ablak felé fordulok, amikor találok a párnámon egy cetlit.

Örülök hogy veled tölthettem az estét, és nagyon várom már a mai estét is. Szeretlek.
Utóirat: Nyugi nem horkoltál.

- Mi van? Istenem de idióta! - nevetek fel hangosan.

- Már fent vagy? - hallom meg anya hangját, és azonnal a párna alá teszem a papírdarabot.
Várjunk csak! Mikor adta rám a pólómat? Hiszen az este még.... Mindegy is!

- Igen, már fent vagyok! - fordulok felé, és felülök. - Lassan készülök, indulnom kell!

- Rendben, csak benéztem jól vagy e, mert az este valami motoszkálást hallottam az udvaron.

- Nahát tényleg? - kérdezem érdeklődve. Ha tudná, hogy ki volt az illető. - Biztos valami rágcsáló lehetett! - nyugtatom. - Amúgy milyen volt az állatkertben?

- Nagyon jó volt! Jól éreztük magunk, csak kár hogy nem voltál ott.

- Majd legközelebb, én is megyek - állok fel az ágyból, és elindulnék a szekrényem felé, de hirtelen megszédülök, és összeesek. Anya egyből rohan felém.

- Stella minden rendben? Nem ütötted meg magad? - tapogat végig a karomon, és az arcomon is.

- Igen... Jól vagyok... Csak kicsit megszédültem!

- Ez így nem lesz jó! - néz rám kétségbeesetten.

- Ryen nem szólt még? Nincs eredmény?

- Még nincs! De talán ma már tudni fogja!

- Rendben! - válaszolom, és felállok.

- Maradj itthon! Pihenj!

- Jól vagyok anya! Ne aggódj! - mosolygok rá.

- Nem úgy látom!

- De hidd el hogy jól vagyok! Ha esetleg nagyon szarul érezném magam, haza jövök! Ígérem!

- Rendben! Most megyek, úgy hallom Hannah ébredezik.

- Menj csak nyugodtan! - mosolygok rá, és felöltözöm.

Miután mindennel végeztem, elmegyek reggelizni, már ha reggelinek számit egy falat pirítós. Utána elköszönök Hannahtól, és elindulok. Annyira jó idő van, hogy busz helyett inkább sétálok.

***

- Szép jó reggelt Stella! - köszön kedvesen Sam.

- Neked is Sam! - mosolygok.

- Hű, valaki nagyon boldognak tűnik!

- Mert az is vagyok!

- Annak örülök! Beszéltél már Williamel?

- Még nem! - ülök le az irodámban. - Miért kelett volna?

- Akkor ezek szerint még nem! - néz maga elé.

- Miért valami baj van? - nézek rá idegesen. - Mondj már valamit!

- Nyugi semmi baj nincs! - jelenik meg William, Sam mögött mosolyogva.

- Beavatnál légyszi! Miről van szó?

- Csak gratulálni szerettem volna!

- Még is mihez? - nézek rá kíváncsian.

- Az általad választott könyvet dobtuk piacra, és hatalmasat kaszáltunk vele! - mosolyog.

- Nahát ez fantasztikus! Gratulálok hozzá! - felelem kicsit megszeppenve.