Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

9.Rész

Chris szemszöge

Annyira várom már anyáékat. Olyan rég láttam őket. Elég sok időre mentek el nyaralni, de megértem apát hisz átadta nekem a helyét, és már ráfért a pihenés. Csak azt nem tudom... Hogy mondjam e el neki ami történt? Vajon ki lehetett az a fickó?

- Kész vagy Chris? - lép be Josh, miközben a nyakkendőm igazítom.

- Igen, már csak egy perc és indulhatunk!

- Apádek gépje már megérkezett!

- Már is? - nézek rá meglepődve. - Készen áll minden?

- Igen, minden úgy van ahogy szeretted volna!

- Akkor rendben! Szeretném ha ez a vacsora tökéletes lenne! - mosolygok rá.
- Induljunk! - felelem, és együtt elhagyjuk a házat, mivel a legújabb éttermembe készülünk menni, de előtte elmegyünk a szüleimért.

Ahogy megérkezünk a reptérre, anya már messziről mosolyog rám. Semmit nem változott a szépsége! Sietve sétál hozzám, és átölel.

- Chris! Istenem, csak három hónapra mentünk el, és annyit változtál! - fogja kezei közé arcom.

- Te viszont, ugyanolyan gyönyörű vagy mint mindig! - fogom meg kezeit.

- Mivan, én nem is hiányoztam! - nevet fel apa tárt karokkal.

- De hogy is nem! - lépek hozzá nevetve, és megölelem. - Üdv újra itthon!

- Jó érzés újra visszajönni, és köztezek lenni! - Josh, cimbora!- sétál felé, és kezet fog vele.

- Indulhatunk? - nézek rájuk, és bólogatva sétálunk a kocsi felé.

- Nos? - szólal meg anya. - Hová viszel minket?

- Az meglepetés! - mosolygok rá.

- Szeretem a meglepetéseket! - vigyorog.

***

Stella szemszöge

Már vártam, hogy megtudjam mi az eredmény hiszen,valami oka csak van a folytonos rosszullétemnek.

- Stella, jöhetsz! - hív be Ryen a rendelőjébe. - Látom hogy izgulsz!

- Hát egy kicsit! - válaszolom idegesen.

- Nos, itt vannak az eredmények! És... Még én is meglepődtem rajta... De minden teljesen rendben van!

- Mi? - nézek rá kiadva.

- Tudom, én is igy reagáltam rá, de az eredményeid szerint teljesen jól vagy! Minden tökéletes.

- De valami oka biztosan van? Nem? - nézek rá kétségbeesetten.

- Figyelj, ne aggódj! Írtam fel neked gyógyszereket, szedd el őket, és ha utána is tapasztalod a folytonos szédülést, ájulást akkor elvégzünk meg egy vizsgálatot, oké?

- Rendben.

- Biztos vagyok benne, jobban leszel, most pedig menj haza, és pihenj! - mosolyog rám biztatóan.

- Oké, köszönök mindent! - mosolygok vissza, és elindulok kifelé.
Ezt egyszerűen nem értem! Hogy lehet, hogy semmi bajom? De hát, valami oka csak van annak hogy így vagyok! Az életem fenekestül felfordult! Mintha megőrültem volna! Ezen kattogok sétálva az utcán, mikor valaki hirtelen megérinti a vállam.

- William! A frászt hoztad rám!

- Bocsi!

- Mit csinálsz? - kérdezem miután mellém szegődik.