A herceg ¶Befejezett¶

35.

Noah szemszöge:

- Egy gyönyörű kislánynak adott életet a herceg , királyom! - egy kislány , istenem . Van egy kislányom egy hercegnőm elmondhatatlanul boldog vagyok .
- Apa.. látni akarom anyát.!- nyűgösen hajtotta fejét vállamra .
- Mindjárt be mehetünk anyához és a testvéredhez!- csókoltam homlokára hosszan.
- Noah! Gyertek be ! Valakik látni szeretnének titeteket..- lépet ki fülig érő mosollyal Arian anyukája.
- Készen állsz találkozni a húgoddal ?- tettem le lassan a földre Jacob-ot .
- Igeeen !! - csillant fel szeme .
- Halkan hogy ne ijeszük meg őket! - tárt ki előttünk az ajtó. Annyira elképesztő az a látvány amit a szerelmem és a kislányom nyújt most nekem .
- Valakik meg akkarnak ismerni téged gyönyörűm!- szólalt meg fáradtan Arian , annyira nyúzott szegény. Több mint négy órán keresztül vajúdott szegény és én nem lehettem mellette . A végén meggondola magát.. Azt mondta hogy nem szeretné ha látnám ahogy szenved.. Mellette akartam lenni segíteni akartam neki..

- Ő itt a húgod, Jacob ! Vigyázz rá nagyon !!- fordult felénk az apró csomaggal a kezében.
- Milyen kicsi ..- segítettem fel Arian mellé fiamat.
- Gyönyörű! Nagyon büszke vagyok rád édesem , elképesztő amit tettél!- csókoltam hosszan homlokára .
- Annyira örülök hogy végre itt van mellettünk ez a kis csoda .- ültem mellé mire egyből mellkasomhoz nyomodot.
- Gyere Jacob , hagyjuk most a szüleidet egy kicsit egyedül . - lépet közelebb Arian anyukája majd át vette lányunkat fia kezéből.
- Nagyi én is meg foghatom ?- pattant le egyből Jacob.
- Természetesen csak először menjünk át a szobádba . Tudod nyugodt körülmények között kell és nagyon óvatosan megfogni !- fogta meg szabad kezével fiam kezét. Nem értem hogy tudja ilyen biztonságosan fogni egy kézzel a csecsemőt.
- Ne aggódj , Noah . Annyi nagyon sokat gyakorolta a kisgyerek fogási rutinját. Biztos vagyok benne hogy a te édesanyád is így fogja majd a kis hercegnőt ..- nézet rám bágyadtan .

Arian szemszöge:

Hálás vagyok azért hogy ez a szülés nem tartott annyi ideig és mellettem volt a családom. Azt hiszem egyedül képtelen lettem volna világrahozni.. Nem lett volna bennem annyi erő . Rossz hogy nem volt mellettem Noah és nem fogta a kezemet . Viszont szerintem így jobb volt neki , túlaggódta volna számomra pedig csak nehezebb lett volna az egész. Látni az hogy attól szenved hogy én szenvedek de ő nem tud rajtam segíteni. Senkinek nem kívánom hogy a szerelmét szenvedni lássa .
- Másodszorra tettél olyan dolgot amiért halálomig hálás leszek neked ! Elképesztően ügyes vagy és csodálatos anya !- fordította lágyan maga felé arcomat s gyors csókot lehelt ajkamra.
- Itt maradok melletted pihenj egy kicsit amíg édesanyád figyel a gyerekekre .- dőlt el velem az ágyon szerelmem.
- Várj!!- fordultam felé idegesen.
- Mi az ? Fáj valamid?!- nézett végig aggódva rajtam .
- Nem !! A lányunk . Nem adtunk neki nevet..- nem is gondolkodtunk rajta pedig kellett volna .
- Hmm.. Milyen névre gondoltál?- miért pont tőlem kérdi? Ő nem gondolkodott rajta??
- A fiúnk nevét én választottam most rajtad a sor!- hadd törje egy kicsit az agyát.
- Mit gondsz a Mirime névről?- egyből felhozott egy nevet nem is akármilyent .
A Mirime jelentése a "Szabad" , szabad .. nekem nagyon tetszik.
- Segített anya igaz ?!- húzódtam közelebb hozzá.
- Igen .. De ez a név nagyon megragadt bennem a mi lányunk legyen örökre szabad !- mint ahogy a szülei.
- Mirime és Jacob , imádom. A mi gyönyörű gyermekeink..- bújtam férjem izmos mellkasába.