Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

10.Rész

Stella szemszöge

Mivel ma hamarabb végeztem, ezért hamarabb is indulok haza, amit nem is nagyon bánok, mivel szét megy a fejem a fájdalomtól. Szedem a gyógyszereket, de nem nagyon segítenek, csak remélni tudom hogy jobban leszek.

- Elnézést hölgyem! - zavarja meg gondolataim, egy kocsis férfi, aki direkt lassít le mellettem. - Ne haragudjon ha megijesztettem, de Mr. Luciano szeretne önnél találkozni.

- Mármint Chris? - nézek rá idiótán.

(Ha valaki esetleg elfelejtett volna Chris olasz-amerika származású, és a vezetékneve Luciano. Az 1. fejezet 9. részben található egy kis részlet róla)

- Igen - válaszolja.

- És ő most hol van?

- Azt kérte tőlem figyeljem önt egész nap, és ha meglátom akkor vigyem el oda ahol találkozni szeretne önnel - válaszolj halál nyugodtan. Oké, szóval már figyeltet is? Mondjuk nem csodálkozom rajta.

- Hát legyen! Elmegyek önnel! - felelem, és beszállok az autóba. Egy húsz perc utazás után végre megállunk, és kiszállunk.

- Mondja csak... Hová is megyünk? - kérdezem kicsit izgatottan.

- Az meglepetés! Mr. Luciano kijelentette, hogy semmiképp sem mondjam el hová viszem önt, és ha nem érné kellemetlenül a helyzet, szeretném szemeit eltakarni, mivel ez is az ő kérése volt.

- Istenemre mondom ha Chris miatt valaki elrabol, én kinyirom! - dörmögöm orrom alatt, és nagyot sóhajtva beleegyezek a dologba.

A férfi miután eltakarja, egy igen kellemes puha anyaggal a szemeim belém karol, és elkezd vezetni. Hallok ajtó nyitódast, és néhány férfi hangot, akik üdvözlnek minket, persze én csak idiótán mosolygok mivel azt sem tudom mi lesz velem, és enyhén fogalmazva parázok is kicsit. Hallom ahogy kinyitódik egy lift ajtó, és beszállunk. Tehát valami féle emeletes épületben vagyunk, ezt már tudom. Hogy milyen okos is vagyok!
Ahogy megáll a lift kiszállunk, és pár perc sétálás után megállunk. Hallom ahogy nyitódik egy újabb ajtó. Ahogy beljebb sétálok, fura hangon kopog a tűsarkúm, mintha valami kényes dolgon lépkednék. Érzem ahogy a férfi elengedi a kezem, és szerintem annyira halkan sétált el mellőlem hogy észre sem vettem, mert csak annyit hallottam hogy az ajtó becsukódik. A fejemben hirtelen megszólal a vész csengő hogy bajban vagyok, ezért azonnal szabaddá teszem szemeim, de amint látni kezdek, eléggé megdöbbenek. Ez egy szállodai szoba. De mit keresek én itt? Hirtelen megfordulok, hogy körbe nézzek és ekkor egy hatalmas és kemény mellkasnak ütközöm arccal. Még kicsit meg is botlom, de a férfi karjai az enyémért nyúlnak, és amikor felnézek rá rájövök egyből, hogy ez az én bolond szerelmem.

- Megilyesztettél! Idióta! - nézek rá szúrós szemekkel.

- Bocsánat babám! - vigyorog rám.

- Miért hozhattál ide? És még nagyobb kérdés miért figyeltetsz engem egész nap? - kérdezem kíváncsian összeszűkitett tekintettel.

- Először is ígéretet tettem neked a múlt héten, hogy mindig vigyázni fogok rád! Másodszor pedig.... Másodszor is csak vigyázni akarok rád! - húz magához szorosan.

- Jól van - sóhajtok fel. - Úgy sincs mit tennem ellened! - forgatom meg szemeim. - Szóval... Miért is vagyok itt?

- Kérlek ne légy mérges... De ez a tiéd!

- Micsoda? - nézek rá értetlenül.

- Hát ez az egész! Ez a szállodai szoba a tiéd! Mostantól, persze ha szeretnéd lakhatsz itt! Nem kell érte fizetned, mert ez az egész hely az enyém!