Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

12.Rész

Eljött egy újabb nap. Egy hete hogy elmentem Chrissel a kis ünnepségére, és azóta alig beszéltünk egymással. Tudom hogy elfoglalt, és sok a dolga de még is kicsit... mindegy is. A szállodában lévő kis kastélyomat még nem foglaltam el, és azt hiszem nem is tervezem... még egyenlőre. És a munka... nos igen szó szerint beterítenek a papírok, és nem csak az irodában, de még otthon is. Hanna szépen növekszik, aminek örülök viszont én nem igazán akarok gyógyulni, amit lassan elfogadom. Talán... így fogom leélni az életem.

-- Stella? Hahó? -- zavar meg Wiliam.

-- Igen? -- nézek rá idiótán.

-- Minden redben?

-- Hát persze... csak kicsit elbambultam -- vigyorgog.

-- Oké... kész vagy a papírokkal?

-- Igen készen van, de azért olvasd át!

-- Rendben, köszi! -- mosolyog rám, és elindul kifelé az irodámból, de még is megáll és felém fordul. -- Stella?

-- Igen?

-- Mindegy is... majd megbeszéljük máskor! -- rázza meg fejét, és mosolyogva kimegy.
Okè ez a tekintete nagyon fura volt. Mintha valamit elakart volna mondani. Talán valami baj lehet? Foglalmam nincs.

Chris szemszöge.

-- Josh megtudtál valamit a férfival kapcsolatban?

-- Szinte mindenkinek szóltam, hogy keressék és ha illik a leírás akkor szóljanak de még semmi!
Szerinted... van valami közé hozzá Kimberlynek? -- kérdezi aggódó tekintettel.

-- Kimberly! Tényleg hogy nem jutott ez eddig eszembe! -- csapok az asztalomra.

-- Mire gondolsz? -- kérdezi kíváncsian.

-- Thomas! Thomas talán tud róla valamit! Azt hiszem elmegyünk meglátogatni!

-- Máris készítem a gépet! -- válaszolja, és már rohan is a szobaból ki.

Thomas talán tudhat valamit. Ha ő nincs akkor talán én is, és Stella is már hallottak lennénk.
Tényleg Stella! Mostanában alig beszéltünk egymással. Alig van időm bármire, és ezért ma találkozom vele, de előtte irány a repülőgép.

***

Miután leszállunk kocsival megyünk tovább ami egy két órába telik, hiszen én bujtattam őt el a húga elől. Elég elhagyatott egy helyen él egy erdőben a semmi közepén.

-- Szólhattál volna hogy jössz! -- sétál felénk mosolyogva.

-- Akkor nem lett volna meglepetés!

-- Tudod simán fel is hívhattál volna.

-- Ez nem igazán telefon téma! -- felelem, és látja komoly tekintetemben, hogy elég nagy a baj.

-- Oké. Menjünk be! -- sétálunk el a faházig. -- Szóval... a húgom megint csinál valamit? -- kérdezi, és vele együtt helyet foglalunk.

-- Azt még nem tudjuk biztosra, viszont van egy személy akit talán ismersz!

-- Nos?

-- A lényeg hogy a fél arca le van égve, és a bal szeme alatt van egy kereszt tetoválás.

-- Mi? -- kérdezi tágra nyílt szemekkel.

-- Ismered őt?

-- Én nem! De az apám ismerte, és teljesen biztos vagyok benne, hogy Kim is ismeri!