Remus szemszöge
Felültem az ágyon. Sirius le mászott rólam és velem szembe ült.
-Hszóval...-sóhajtottam.-Nem csináltam semmiféle animágusos szart...vagyis de...de az nem hiszem hogy össze jött. Viszont, egyik este...teliholdkor, amikor épp befejeződött a folyamat, ugye az animágus varázslat...akkor zajt hallottam a bokorból, nem foglalkoztam vele...mert, csak. De a következő pillanatban meg már ott állt előttem egy hatalmas vérfarkas...és, és...
El szorult a torkom. Sirius a tenyerébe temette az arcát.
-Ugye nem...
-De, megharapott...és...és aztán ott hagyott. Kétségbe voltam esve...aztán egyszercsak megkezdődött az átalakulás és...bepánikoltam, akkora barom vagyok!-gyűrögettem a takarót.
-A vérfarkas volt Fenrir Greyback?-kérdezte.
-Nem tudom, valószínű. Legutóbb erre felé látták.-motyogtam.
Sirius nagyot sóhajtott.
-Baszki! Hogy lehettél ekkora barom, hogy fényes TELIHOLDKOR elindulsz EGYEDÜL....
-Ne kiabálj!-szóltam rá, mert James forgolódni kezdett.
-Mégis hogy gondoltad?! Mi van ha meghalsz! Akkor mit csinálunk? Komolyan Remus! Miért nem szóltál nekünk...úgy volt hogy gyütt...
-Tudom! De már mind egy. Megtörtént...-suttogtam.
-Pedig azt hittem van eszed.-morogta idegesen.
-Van is!
-Nem úgy látom!
-Most mit vagy úgy kiakadva? Már mind egy!-tártam szét a karom.-Nem vagy az anyám hogy le baszd a fejem! Azt hittem te a hülyeségek mestere vagy! Ez hülyeség volt. De most ahelyett hogy leszeded a fejem inkább segíts!
-Bocsáss meg hogy nem akarom hogy meghalj!
Mind ketten idegesen ültünk és farkas szemet néztünk. Aztán Sirius közelebb hajolt az arcomhoz. Olyan közel hogy éreztem ahogy kifújja a levegőt. A gyomrom azonnal elkezdett liftezni. Rohadt életbe Sirius...
-Ígérd meg hogy legközelebb ha hülye akarsz lenni szólsz, legalább nem egyedül fogsz meghalni.-suttogta...már már szinte az ajkamra a szavakat.
Meg sem tudtam szólalni. Csak tágra nyílt szemekkel meredtem rá és bólintottam. Sirius nem húzta el az arcát, továbbra is olyan közel volt hogy ha megmozdultam volna tuti lesmárolom. Ezt viszont nem akartam megkockáztatni úgyhogy vártam. Aztán Sirius féloldalasan elmosolyodott és végül elhúzta az arcát.
-És most? Mihez kezdesz?-mondta ezúttal már nyugodtabban.
-Hát...utánna nézek mit írnak a vérfarkasokról, és kéne még ilyen szar a sebre.-vett elő egy dobozt.
-El mondod Jamesnak és Peternek is?-nézett rám.
-Majd holnap.-bújtam vissza a takaró alá.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...
