Wolfstar

33

Remus szemszöge

Reggel hatalmas robajra ébredtünk. Mindenki álmosan kászálódott ki az ágyból. A folyosó felől hangos csörömpölés hallatszott. Sikítások.  

-Ez meg mi...-dörzsöltem a szemem és kitártam az ajtót.

Odakinn faldarabok repkedtek a levegőben és a diákok össze vissza rohangáltak. McGalagony a folyosó közepén állt és igyekezett a fal minden egyes részét a helyén tartani. A folyosó másik végén egy bamba képű óriás állt. A csillárral szórakozott. Sóhajtva vissza mentem a szobába és becsuktam az ajtót.

-Na?-motyogta James.

-Csak egy óriás.-másztam vissza az ágyba.

-Akkor van egy plusz óránk aludni.-vigyorgott kábultan az ágyában Sirius és befordult a fal felé.

Peter már fel sem ébredt a robajra. Amikor ide jöttünk a Roxfortba, figyelmeztettek hogy néha betéved az éjszaka során egy-egy kósza lény. Az óriás csak egy kis ajándék volt a hosszú mindennapokon. Szinte minden hónapban bejött egy-kettő.

-Rem. Ha már úgyis csak egy óra van...-súgta felém Sirius.

-Nem. Nem bújhatsz ide. Tegnap hajnali kettőig fent voltál és énekeltél. Most én alszok. Egyedül.-jelentettem ki békésen.

-Jól van Remus John Lupin. Jól van. Megjegyeztem.-morogta. 

-Remélem is.-húztam magamra a takarót. 

Öt perc múlva már az ágyam előtt ácsorgott.

-De Remus...biztooos?-piszkálta a lábával az ágyszélét.

-Igen.-válaszoltam a takaró alól. 

-De olyan magányos vagyok.-nyöszörögte. 

Nagyot sóhajtva arrébb kúsztam az ágyon és magam mellé engedtem a mezítláb ácsorgó Siriust.

-Tudtam hogy megszánsz.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-De most már aludjál.-nyöszörögtem.

-Szeretlek Remus.

-Én is té...

-Ha nem hagyjátok abba, közétek fekszek!-morogta félálomban James. Erre elhallgattunk. 

-HÉÉÉ! ODA BENT VAGYTOK?-verte az ajtót egy prefektus.-MCGALAGONY TISZTA IDEG. TOLJÁTOK KI A SEGGETEKET!

Na ez már nem volt olyan kellemes ébresztő. Gyorsan kirobbantunk az ágyból, felrángattuk magunkra a ruhát és rohantunk lefelé. Mert ha McGalagony mérges, akkor az semmi jóra nem utal. 

-Maguk négyen!-szúrt ki minket rögtönk a tanárnő, amikor besurrantunk az órára.-Felesleges a földön kúszni, úgyis látom magukat. Na! Álljanak fel.

Felálltunk, és leporoltuk a nadrágunkat.

-Hol voltak maguk amikor azt mondtam hogy mindenki menjen a klubba?-vonta fel a szemöldökét idegesen.