Megtévesztő Szerelem 2.fejezet BEFEJEZET

14. Rész

- Most látva ez a hely elképesztő! - nézek Chrisre, miközben a hatalmas helységet szemlélem.

- Pedig már jártál itt! - mosolyog.

- Igen, de nem veled! És valamiért most másabb - mosolygok vissza.

- Örülök hogy itt vagy velem! - feleli, és megfogja kezem úgy vezet a pulthoz. - Megtennéd, hogy megvársz itt? Egyetlen perc az egész... kérj csak amit szeretnél azonnal jövök! - simít végig arcomon, és elmegy.
Azért elképesztő hogy ez az egész hely az övé. Végül is az apja mindent neki adott. Maffia... Nah persze... Egy perverz maffia!

- Szia szépségem! - ül mellém hirtelen egy férfi, de rá sem hederítek. - Hé csini baba! Mit csinálsz te itt egyedül? - vigyorog öntelt fejjel.

- Miért érdekel? - kérdezem egyhangúan.

- Egy ilyen csaj mint te... nem lehet hogy egyedül van, egy ilyen veszélyes helyen... - feleli, és szeretne a hajamon végig simítani de elhúzódom tőle.

- Ugyan miért lenne ez a hely veszélyes? - fordulok felé és keresztbe teszem lábaim.

- Az itteni férfiak, hogy is mondjam...

- Elég rámenősek? - fejezem be mondatád.

- Inkább erőszakosak!

- Én a helyedben szóba se állnék velem! - mosolyodom el.

- Miért? Ki vagy te? Ugyanolyan nő vagy mint a többi... akit egy kiadós szex után kipenderítenék a szobámból!

- Egoista barom! - nevetek fel hangosan.

- Minek neveztél te ribanc? - ragadja meg a karom.

- Ch... ch... ch... - Én a helyedben nem tenném!

- Kinek képzeled magad te hülye kurva!

- Ezt kérdezd a mögötted álló férfitól! - suttogom neki vigyorogva, és amikor megfordul megdöbbenve néz szembe Chris ördögi tekintetével.

- U-Uram! - néz Chrisre, de a karom még mindig fogja.

- Ha nem engeded el a hölgy karját, három másodpercen belül az életed bánja! - feleli lazán zsebre tett kézzel.

- De én... - dadogja.

- Három! - mosolyog Chris a férfira, és hirtelen a háta mögül Josh lép elő, aki már el is rángatja a férfit ki tudja hova.

- Jól vagy? - simít végíg karomon, és elkezdi nézni ahol a férfi fogta.

- Jól vagyok - mosolygom rá, ő pedig értetlenül néz rám.

- Miért nem csináltál semmit? Miért hagytad magad?

- Kicsit eljátszadoztam vele! Jó érzés volt látni a félelmet a tekintetében! Főleg mikor szemben találta magát veled!

- Te az a Stella vagy, akit a suliban ismertem meg? - néz rám gúnyosan.

- Nah ez vicces volt! - nevetek fel hangosan, és a pultnál ülő pár ember tekintete rám ragad.

- Jól vagy? Mit ittál? Valaki lehet belekevert az italodba valamit, és...

- Nem ittam semmit! Dilis... - fogom arcát kezeim közé.

- Egészen biztos?

- Ühümm... - bólogatok, és még mindig fogom arcát.

- Jól van... - válaszolja, és kicsit észrevehető hogy megkönnyebült. - Most már menjünk! A többiek csak rám várnak!