Megszerezlek valaha? Narusasu- Complete

19.rész

SASUKE SZEMSZÖGE:

Amióta Naruto legutóbb meglátogatott legnagyobb csalódottságomra nem jött, ami tényleg rosszul esett.
Nem is aludtam túl sokat az elmúlt napokban. És a kórházi ágy sem valami túl kényelmes. Na meg a kaja is borzasztó, így nem is ettem semmit, a tálca még mindig a kisszekrényen volt. Egy falat sem fogyott el.

NARUTO SZEMSZÖGE:

Még mindig nagyon fájt az hogy Sasuke nem emlékszik rám, így jobbnak láttam ha nem látogatom meg. Haza mentem apámhoz, a fürdőben van egy csempe amiben van egy kitört darab. Oda dugtam el a pengémet, az mindig velem volt a legroszabb időkben. Utánna haza mentem az Uchiha házba, amint beléptem Sasuke szobájaba az illata megcsapta az orrom. Bezártam az ajtót, és a könnyek patakokban kezdtek el fojni a szememből.

Nagyon hiányzott a fekete hajú. Neki dőltem az ajtónak, és szépen lassan lecsúsztam a földre. Annyira hiányzik ahogy ölel, ahogy csókol, hogy együtt aludjunk, mikor csillagszemnek hív, vagy mikor a hajamat túrja. Hogy jutottunk el idáig!? Nem bírtam ezt a fájdalmat, ezért elővettem a pengémet és eggyszer végig húztam a csuklómon. És mégegyszer. És mégegyszer, és még sokszor. Az egész karom és a padló is vérben ázott. A látványból eszembe jutott Sasuke azon az estén mikor rátaláltam, ettől mégjobban elkezdtem sírni.

Nem is tudom mikor aludtam el, de reggel arra keltem hogy valaki dörömböl az ajtón. Mivel az Uchiha szülők még mindig üzleti úton vannak, gondolom Itachi az, de ki tudja.

- Ki az? - Alig jött ki hang a számból, és ami ki is jött elég rekedtes volt.

- Naruto nyizsd ki az ajtót! - Mintha nem is hallotta volna amit mondtam neki.

Eleget téve a kérésének kinyitottam az ajtót. Latványomtól eltorzult az arca, mondjuk nem is csodálom.

- Mit csináltál!? - Szemében aggódást láttam, istenem a szeme, mint Sasukéjé. Sasukére gondolva a könnyek megint kiszöktek a szememből.

- Minden rendben van? - Persze Itachi, véres kézzel, kisírt szemekkel állok előtted, persze hogy semmi sincs rendben.

- Persze. - Tudom hogy tudja, hogy van bajom, de erősnek akarok tűnni.

- Gyere leápolom a sebeid. - Ragadta meg a kezem.

- Ne!!! - Nem akarom, hogy a vágásokhoz nyúljon. Most nem látszódik a sok vértől, hogy azok vágások és nem is akarom hogy tudja, hogy azok vágások!

Kirántottam a kezem a kezéből, rácsuktam az ajtót amit be is zártam.
Megint lecsúsztam a padlóra és sírni kezdtem. Nem tudtam vissza fogni magam, csak úgy fojtak a könnyeim.

Megint elővettem a pengémet és újabb vágásokat csináltam. Pár óra múlva, mikor meg nyugodtam elvonultam a szobához tartozó fürdőhöz, és lefertőtlenítettem aztán bekötöttem a vágásokat. Kerestem Sasuke szekrényéből egy pulcsit, amit felvettem. Sasuke illata volt amitől megint majdnem sírtam, de nem volt már könny a szememben.

SASUKE SZEMSZÖGE:

Végre kiengedtek a kórházból. De az fájt a legjobban  hogy Naruto nem jött többet meglátogatni. De most megelpetésként haza megyek, és meglepem őket. Lassan itt a karácsony is, szóval ideje tényleg haza mennem. Végre szívhatok egy kis friss levegőt, ez hiányzott már.

Fél órás séta után haza értem. A szüleimmel beszéltem még a kórházban telefonon, karácsonyra sem tudnak haza jönni. Mondjuk hozzá szoktunk már.
Mikor beléptem az ajtón nagyon izgatott lettem, vajon Naruto mennyire fog örülni nekem. És ha elmondom neki hogy vissza jött az összes emlékem nagyon boldog lesz.

Nem is kellett sokat keresnem mivel épp a konyhában ebédeltek. Mikor megláttak engem egyszerre futottak oda hozzám egy ölelésért.

- Sasukeeee - A bátyám nagyon örült nekem azt láttam rajta.

- Naruto, te nem is ölelsz meg? - Nagyon meglepődött hogy a nevén szólítottam.

- Emlékszel rám? - Reményt láttam a dzemében.

- Persze, téged nehéz elfelejteni. - Az a csillogás ami akkor megjelent  a szemében, örökre emlékezni fogok  rá.

Naruto is megölelt és egy csókot is kaptam.

Ezután felmentünk a szobámba, kipakolni a cuccaimat. Az vér a padlón? Biztos csak vérzett az orra vagy kiöntött valamit. De most fontosabb hogy végre együtt vagyunk.

Még csak pár napja vagyok itthon, de Naruto nagyon furán viselkedik.
Nincs is hideg,  de mindig pulcsiban van, nem fürödhetek vele, és minden reggel a fürdőbe megy és 10 percig kb bent van.
Valami nincs rendben.

NARUTO SZEMSZÖGE:

Úgy érzem valami nem okés. Reggelente vért köhögök, és étvágyam sincs nagyon. Sasukét viszont próbálom távol tartani a kezemtől, bem akarom hogy megtudja hogy  miatta bántottam magam. De vissza térve a reggeli rosszullétekre, kértem ma délutánra az orvoshoz idő pontot kivizsgálásra. Mivel mindjárt itt a karácsony a doktor úr is elég elfoglalt, de be sűrített a napirendjébe.

Épp a kötést cserélem a fürdőben indulás előtt. Sasuke nincs irrhon mert vásárol, így nyugodtan elmehetek.

Mikor végeztünk a kivizsgálással ojat hallodtam amitől a szívem is megállt.
Vérmérgezésem van.
De hogyan vagy mikor? Lehet hogy a pengém kezd rozsdásodni és attól? Istenem most mit mondok a fekete hajúnak!? El mondjam egyálltalán? Nem tudom!

Haza fele vettem egy fagyit, tudom hogy tél van de én ilyenkor is szívesen eszek fagyit. Amint haza értem  Sasuke már bombázott is a kérdéseivel.

- Hol voltál? Miért nem szóltál hogy elmész? És a telefont miért nem vetted fel!? - Basszus a telefon! Lenémítittam hogy ne zavarjon senki.

- Ne haragudj! - Csak ennyit mondtam és megöleltem.

- Nem haragszom, csak aggódtam érted. - Azt gondolom. Szegény.

Nagyon jól tudtam titkolni ezt a vérmérgezéses dolgot, bár mondjuk szerintem Sasuke gyabakodott, de nem szólt szóval jó vagyok.

Hétvégén Itachi nagy takarítást végzett, mi addig elmentünk Sasukéval karácsonyi ajándékokat vásárolni. Sokáig ida voltunk, de mindent meg tudtunk venni.

Haza értünk fáradtan, és mivel rég cseréltem kötést gondoltam ki cserélem.

- Hova hova ilyen sietősen? - Mit akar most Itachi!?

-  A fürdőbe - Most mit mondhattam volna?

-  A kötést kicserélni a kezeden, vagy vágdosni magad? - Mi ezt meg honnan? Várj. A fenti fürdőben ami Sasuke szobájához tartozik fürdő, oda dobáltam ki a véres kötéseket( Sasuke úgy sem használja az ottani kukát) , és a pengém is oda dugtam. Csak nem?

- Ugye nem? - Kérlek istenem mo dd hogy nem talált rá mindenre!

- De. Mégis hogy képzelted ezt!? Mutazsd a kezed! - Biztos nem! Még csak az  kéne!

Elhúztam a kezem, hogy biztos be tudja megfogni.

- Naruto! Na jó, nekem elmondhatsz bármit. És kérlek ne tedd ezt magaddal többször, és  dobd ki a pengét mert rozsdás, nehogy vérmérgezést vagy valamit kapj . - hát már késő.

_______________________________

SZIASZTOK
NAGYON SAJNÁLOM A SOK KIHAGYÁST, DE SOK A TANULNI VALÓM, ATTÓL IGYEKSZEM RÉSZEKET HOZNI.
PUSZI A POCITOKRA