A lány fánkos fülbevalóval

Harmincegyedik fejezet: Golfverseny

Ezelőtt még sosem voltam golfversenyen és őszintén szólva, nem is nagyon akartam menni, mert már csak hallásból is messze unalmasabbnak tűnt, mint a foci, amiből a meccs szintén nem sikerült túlságosan izgalmasra, tekintve, hogy még azt is mástól kellett megérdeklődnöm, hogy mi lett az eredmény. Amikor ezt felhoztam Lottie-nak a lány elmagyarázta nekem, hogy valójában minigolfról van szó, ami sokkal érdekesebb és egész izgalmas ahhoz képest, mint amilyennek hangzik. Reméltem, hogy igaza van.

A versenyre péntek délután került sor, ezért Larry csütörtökön mindannyiunkat meghívott vacsorázni egy kicsi, eldugott gyorsétterembe. Nem a legegészségesebb ételeket árulták itt, az sem lepett volna meg, ha kiderül, hogy néhány fogást műanyaggal dúsítottak, ezért nem is igazán értettem, hogy Larry miért pont ezt a helyet választotta ki egy sportverseny előtt, de a saját bevallása szerint nála ez már hagyománnyá vált az évek során.

A kis épület tömve volt emberekkel, fogalmam sem volt, hogy hogy fogunk üres helyet találni, ahová le tudnánk ülni. Azonban Larry nem az a fajta srác volt, akit félteni kellene egy ilyen helyzetben. Valószínűleg számított rá, hogy a hely tömve lesz emberekkel, ami nem meglepő, mivel a fiú a saját bevallása szerint rendszeresen járt ide versenyek előtt, ezért már előre lefoglaltak egy asztalt a számunkra. A gyorsétterem tulajdonosa jóban volt a Salas családdal, ezért ezt könnyedén el tudták intézni. Meglepően jó helyet kaptunk, egy nyolcszemélyes asztalt az egyik sarokban, aminél az elhelyezkedése révén kicsivel több hely volt, mint azoknál az asztaloknál, amelyeknek több szomszédja volt.

- Nem azt mondtad, hogy a barátnőd is itt lesz? – kérdezte Poppy, mikor mindannyian elfoglaltunk egy-egy széket.

- Arabella azt írta, hogy tíz perc múlva itt lesz – felelte Larry.

- Arabella? Nem Tessával jársz? – tudakolta Lottie.

- Nem, Tessával már nem vagyunk együtt. De ezt már meséltem, nem?

- Nekem még biztosan nem – jegyezte meg Poppy.

- Nekem sem – mondtam én is, és Wyatt arckifejezéséből azt szűrtem le, hogy Lottie-val együtt ők sem tudtak Arabelláról. Egyedül Carmen arcára nem ült ki a meglepettség.

- Emlékeztek a bulimra? Biztos emlékeztek rá, nem lehet nem emlékezni, annyira borzalmas volt. Teljesen lerombolta a hírnevemet. El sem hiszem, hogy vannak emberek a sulinkban, akik tényleg azt hiszik, hogy rémes bulikat rendezek! Ezt el tudjátok hinni?

- Senkit nem érdekelnek a bulijaid – szólt közbe Carmen. – Arabelláról kellene mesélned.

- A bulinak is köze van hozzá. Biztosan emlékeztek rá, hogy Harris egy cseppet többet ivott a kelletténél és belémkötött, annak ellenére, hogy teljesen ártatlan voltam, bármivel is vádolt engem. Állítólag Arabella miatt tette, bár még mindig nem értem pontosan, hogy mi is történt, miért kellett elcsúfítania az arcomat. Másnap felhívtam Arabellát, hogy megkérdezzem, hogy van, és akkor mondta, hogy szakított Harrisszel. Vasárnap délután Tessa felhívott azzal, hogy szakítani akar velem, mert szerinte sosem vagyunk együtt, ami amúgy nagy hülyeség, mert majdnem az összes szabadidőmet vele töltöttem. De annyira azért nem bánom, egy kicsit zakkant volt. Ha látta, hogy online vagyok és nem válaszoltam neki, megkérdezte, hogy elérhető vagyok-e még mindig. Mindegy, nem ez a lényeg. Hétfőn elmeséltem Arabellának, hogy én is szakítottam a barátnőmmel, és akkor arra jutottunk, hogy nekünk is meg kellene próbálnunk együtt.

- Ilyen apróságok miatt szakítasz a barátnőiddel? – kérdeztem.

- Ez egyáltalán nem apróság! – vágott vissza Larry. – És amúgy is, ezt szűrted le a mondandómból?